Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

I. BEVEZETÉS Minden történetírásnak a természeti alapokból kell kiindulnia, valamint azokból a módosításokból, amelyeket a történelem folyamán az emberek cselekvései rajtuk végeztek. Marx Abádszalók község a Tisza középvonalának balpartján, Szolnok megye ktinhegyesi járásában fekszik,' a Ferrótól számított keleti hosszúság 38° 17', az északi szélesség 47° 30' alatt van. Vasútállomása a Kisújszállás —Kálkápolna közötti szárnyvonalon sokáig Taskonypuszta—Abádszalók, újabban egyszerűen Abádszalók név alatt a községtől 5,5 km-re található. A jólgondozott megyei út két oldalán, melyen az autóbusz a vasútállomásról a községbe repít bennünket, a legjellegzetesebb nagykunsági tájkép bontakozik ki előttünk. Szelíd hajlású kunhalmok tetején meghúzódó fasorok, kisebb-nagyobb ligetszerű facsoportok sötétzöld foltjai jelzik egy régebbi természeti állapot maradványait a zsíros-fekete szántóföldek hatalmas tábláinak szélén, melyeken vígan pöfögő traktorok zúgják a természet

1 megváltoztatásának pillanatnyilag talán még furcsa, szokatlan dallamát. Érezzük azonban, hogy ezek a frissen szárnyaló új hangok is a táj tartozékai. A földrajzi állapotról szólva, hajlamosak vagyunk arra, hogy változatlannak véljük a tíiző napsütésben mozdulatlannak tetsző vidéket, melyét egyhangúnak vélnénk, ha nem látnánk mindenhol az emberi tevékenység,, a. kultúra nyomait. Az ember járása-kelése során úgy véli, hogy a természeti táj állandó. Megszokja, hogy hegyek és dombok, völgyek és erdők, pusztaságok és patakok csak hosszabb idő elteltével, talán csak évszázadok folyamán kerülnek természetes mi voltuktól eltérő állapotba, és észre sem veszi, hogy a természetes táj lassan és fokozatosan és állandóan Változik. Az emberen kívül a természet; eső, szél, vízmosás dolgozik szinte szakadatlanul a táj átalakításán. Maguk a természeti tényezők is állandóan változnak, és állandóan változásokat okoznak a természet viszonylag maradandó jellegű tényezőin. Vízállások, patakok, erek, tavak keletkeznek, hogy napok, hetek, hónapok, évek után eltűnjenek. Az ember erdőt írt, és szőlőt telepít, szántóföldeket tör fel a buja rétből, városokat létesít, utakat épít hatalmas pusztaságok közepén, hogy könnyebben tudja kiaknázni a természet kincseit. Valóban úgy látszik, hogy a természeti lények közül csupán' az ember tekinti kincsnek, kimeríthetetlen kincstárnak a természetet, melynek anyagából új és új formákat hoz létre. S