Betkowski Jenő: Tiszai hajósélet. Fahajók a Tiszán II. rész. – A Damjanich János Múzeum közleményei 3-4. (1961)
ott kotolhattak a következő szaladó árig* vagy pedig addig hányhatták a hajóból kifelé a már bepakolt homokot, amíg a víz meg nem emelte a hajót. Mikor megfelelő közelségbe kerültek a parthoz, a kormányos lekiáltott a domentátról. 5 (II. tábla) „Ereszd el a macskát!" Erre a hajó orrában már készen álló ember a gránitemélő 6 (csörlőféle) két fogaskereke közül kihúzta a cuclit, egy vastag, spárgával körülpólyált kötéldarabkát, mely a kerék mozgását akadályozta. Nevét onnan kapta, hogy nagyon hasonlít a paraszt anyák által rongyból készített, s a kisgyermek által összerágott cuclira, amelybe cukrot dugnak. A nagy lánc-csörömpöléssel leszaladó macska maga után húzta nemcsak a fejláncát,' 1 (I. tábla) hanem a palamárt 8 is, egy majdnem karvastagságú láncot, melynél fogva a hajót a mederhez rögzítette, hogy el ne mozdulhasson. A macska leeresztése után egy, nagyobb hajóról két csónakkal a partra eveztek. Egy-két kukás-macskát, 9 meg néhány vasas-karót 10 (III. tábla) vittek magukkal, s három kötél végét húzták ki a partra. Az első basról 11 kettőt, a hátulsóról meg egyet. Az orrfelőli első kötelet (IV. tábla) jó meszszire vitték előre, hogy mentől kisebb szöget alkosson a hajó hosszanti tengelyével. Ez a kötél előre tartott, ti. megakadályozta, hogy a víz sodra a hajót hátra felé vigye. A hajót ugyanis mindig a folyással szembe kötötték ki. Ez az első kötél az első bas járgányára 12 (IV. tábla) volt szedve, hogy a szükségnek megfelelően feljebb, vízfolyás ellen lehessen véle vontatni a hajót, vagy lejjebb ereszteni a folyás irányában. Az első kötelet rendesen kukás-macskához kötötték, vagy, ha éppen kezük ügyébe került, fatörzshöz. Az első bas bakjáról 13 (IV. tábla) indult ki a hajó hoszszára körülbelül merőlegesen a második kötél, a keresztkötél. Ha fatörzs nem akadt a közelben, akkor ezt a kötelet vasas-karóhoz kötötték, melyet a pérővel 14 ^ jó mélyen levertek. Ez a kötél keresztbe tartott s megakadályozta azt, hogy a hajó orra a meder felé mozduljon el. Hogy pedig a hajóorr a part felé se mozoghasson, erről az anyamacska 15 gondoskodott. A keresztkötél ugyanis annyira partnak húzta a hajót, hogy az anyamacska a meder felé 3—4 méterrel elmaradt, tehát a megfeszülő palamárlánc már betartotta a hajótestet a meder felé, azaz megakadályozta a hajóorr part felé való elmozdulását. Az orr tehát most már mozdulatlanná rögzítődött. 4. SZALADÓ ÁR. Hirtelen,-jött áradás, amely, amilyen gyorsan jött, olyan egykettőre le is fut. 5. DOMENTAT. A hajó orránál és faránál magas lábakon keresztbe fektetett két szál deszka. Rajtuk állva kezelték a kormányt és az óradzót. 6. GRÁNITEMELÖ. Az anyamacska felhúzására és leeresztésére szolgáló vasszerkezet, csörlő. 7 FEJLÁNC. Az anyamacska fejére kötött lánc, melynél fogva leeresztették vagy fölhúzták. 8. PALAMAR. Az anyamacska farkához kötött nagy vastag lánc. Horgonyzó lánc. 9. KUKÁS-MACSKA. Az a vasmacska, melyhez a kukáskötél végét kötötték. (L. később: kukázás). 10. VASAS KARÓ. 100—150 cm. hosszú, vasalthegyű tölgyfadorong. 11. BAS/ A hajó orrának és farának fedett része: első és hátsó bas. 12. JÁRGÁNY. A két bason levő, függőlegesen forgó fahenger. Kötelet feszítettek vele. 13. BAK. A kikötő kötelek rögzítésére való fix, függőleges fahengerek. Kettőkettő volt belőlük minden bason, a járgány két oldalán. 14. PÉRÖ. Pőröly. Nehéz kalapács. 15. ANYAMACSKA. A hajó orrán levő nagy vasmacska v. horgony. 7
