Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
azonban az állattenyésztés volt, mert a nyájak után kevés volt az adó. A télen-nyáron szabadban tartott szilaj marhák, félvad disznók, lovak számát senki sem tudta megállapítani. De azért is állatokkal foglalkoztak inkább, mert futás esetén a jószágot be lehetett hajtani a rétség feneketlen ingoványai közé, ahová semmi ellenség nem mert bemenni. Az árva kun népet bizony csak a táj oltalmazta, a lápok, zsombékok feneketlen világa. Parancsoló szükségként írta elő az állattartást az a tény is, hogy a töröktől, tatártól pusztává tett szállásokon kevés volt a munkáskáz. Barmaikkal, elsősorban szarvasmarhákkal az ország minden részén, de különösen a török veszély miatt megszaporodott lakosságú Felvidéken jövedelmező kereskedést folytattak. Ügy látszik azonban, hogy II. Ulászló által is megerősített régi kun kiváltságokat nem vették figyelembe a királyi harimincadokon, mert portékájuk után az alábbi téteteket kellett fizetniök: egy ökör vai?y ló után 40 dénárt, egy tehénért harmincat, 1 fuvar borért 1 forint 50 dénárt.( ia ) A török vámfizetési kánunok ugyan az áruk súlyát, darabszámát vették alapul, fizetni azonban ott is kellett. 1 hordó borért például 1,5 akcsét szedtek. Szolnokon a juhok után 1,5, sóért szekerenként 14 akcsét kellett fizetni.( l:! ) A földművelésnek nem kedveztek sem a körülmények, sem a török adózási törvények. Igen hátráltatta a földművelést a roppant nagy egyházi tized, és ennek törvényes mérteiknél jóval nagyobb mennyiségben való szedése. A nép ezért éppen csak annyit művelt meg földjéből,, amennyi elegendő volt saját szükségletére, mert tudta, hogy ha esetleg többet termel, azt úgyis elveszd tőle a török. A rendkívül nehéz, vad életkörülményeknek eléggé elvadult erkölcsök felelnek meg. Wesselényi Ferenc nádor, a „Kunok bírája és kapitánya" eltiltja az ördög adta, ördög teremtette, bestye kurafi káromkodásokat. Ismétlődés alkalmával a megvesszőzést, visszaesés esetén pedig a megkövezést helyezvén kilátásba. ( ,л ) A török az emberi munka minden termékét, az élet minden megnyilvánulását megadóztatta. A török földesúr jövedelmet akart szerezni a körülmények miatt lezüllött erkölcsökből is. Eléggé gyakran szed paráznasági bírságot. Ilyen esetekben a török részére a nő fizetett 2—300 oszporát, a férfi pedig a község részére, ahol a dolog történt, 100 oszporát. Az ok mindig ugyanaz: a férj nincs otthon és feleségén az udvarló „szemtelenséget" követ el.( 15 ) A PUSZTULÁS SZÁZADA A 16. századvég községünkre vonatkozó utolsó „békés" adatát az 1581. évi összeírás őrzi. E szerint 5 jobbágya 3,51 forintot, 4,5 negyed akó búzát, ugyanannyi árpát, 2 pint vajat, 2 sajtot ad az egri várnak. Tíz év múlva, 1591-ben elkezdődik a tizenötéves háború. Császári zsoldosok, tatár hordák dúlják a Kunság földjét. A nép egyrésze a Sárrét mocsaraiba, másrésze a Mátra erdeibe menekül. Ebben az embertelen vihariban elmerül а régi Kisújszállás is, amelynek gyakrabban előforduló neve nem is Kisújszállás, hanem talán Turgonypéter•szállása lehetett. Ezt bizonyítja egy 1521-ben lefolyt határper, amely Bial Kenderesi Kenderessy Mihály 12. Pemflinger István kamarai prefectus utasítása. Gyártás i, m. IV. 218. o. 13. Tóth Tivadar: A jászkunok története a török hódoltság korában. Szolnok, 1913. 37. o. 14. Salamon Ferenc: Magyarország története a török hódítás korában. Pest, 1865. 230. o. 15. Tóth Tivadar: i. m. 63—64. o. 8
