Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
pesek Karcagújszállasról lévita tanítónak Musnai Mózes rectort. Majd a következő évben Túrkevéből hozzák első rendes lelkészüket Bátorkeszi Gergely személyében, aki 1718-tól 1720-ig tartózkodott községünkben. Községünk legrégibb és a mai tanácsháza felépítéséig legimpozánsabb épülete a református templom. Műemléki szempontból is megérdemli, hogy foglalkozzunk felépítésének történetével. De megérdemli azért is, mert nehéz időkben, a Habsburg állam gyarmatosító — katolizáló — törekvéseivel szemben harcolták ki maguknak templomukat Kisújszállás régi lakói. A templomépítés története ma már eredeti okmányok alapján nem rekonstruálható. Minden vonatkozó feldolgozás (Nagy Péter tanító, egykori városi levéltáros, Nagy István lelkész, Tóth Dezső) végső fokon egy 140 éves, ma már nem található munkára támaszkodik, amelyet 1817-ben a centenáriumra állított össze az akkori lelkész, ö viszont valószínűleg ismerte másolatban, vagy szájhagyomány útján azt az okmányt, amelyet a mai templom alapkőletételekor ládikába zárva ünnepélyesen elhelyeztek, és amely aiz akkori lelkész, főbíró, Rabi Károly építész és testvére neve mellett tartalmazza a megelőző templomok történetét is. Ez a következőkben foglalható össze. A legelső templom még 1718-ban, a szájhagyomány szerint sárból, nádból épült, torony nélkül. 1741-ben torony építésére kérnek és kapnak engedélyt, azzal a megíhagyással, hogy csak vályogból szabad építeni. A feltételeket elfogadták ugyan, de már kőtorony építésére kötöttek szerződést 1741-ben Venczel debreceni építőmesterrel. Ezt igazolja Győry Lajos lelkész 1852. június 12-i keltezéssel ellátott kijegyzése az egyház legrégibb anyakönyvéből, amely azóta már szintén nem található. „Anno, 1741. octóber 8-án kisújszállási tornyot kezdettünk építeni az Úrnak nevében, melynek fundamentumába én (talán Püspöki Süllye János lelkész) tettem le három tégláikat. Utánnam N. Terbóts István districtuális kapitány úr, aztán Szabó Jakab főbíró úr és renddel a N. Tanáts. Anno 1742. szeptember 20. végettük el a kőrakást; 26.-ik napján húztuk fel a harangokat belé, deszkákkal bekerítvén a tetejét. Anno 1743. Tetejét csinálván Kreter János egri ács, nagy örömmel tették fel a gombokat reája." Mária Terézia korában vakmerő lépés lehetett az engedély nélküli téglaépítés. Ennek bizonyítására található az egyházi levéltárban egy nyomozó levél, amely aziránt érdeklődik, hogy kinek az engedélyéből merészeltek a kisújszállási kálvinisták — a királyi főkormányszék tilalma ellenére — kőtornyot építeni. A toorny azonban kitűnően megépítve készen volt már akkor és áll napjainkig. (Egyébként ez Kisújszállás legrégibb építménye.) A redempció után három évvel már nem elégednek meg a büszke toronnyal, hanem méltó templomot akarnak mellé építeni. A pozsonyi királyi helytartó tanács azzal a kikötéssel adta meg az engedélyt 1749 j ben, hogy a templomot a toronnyal nem szabad egybeépíteni. A lojális Illésy István nagykun kapitány közbenjárására 1754-ben megengedi a király, hogy az új templom alapja föld alatt és föld felett két lábnyira égetett téglából legyen. Ugyanakkor utasítja Barkóczi egri érsek a kerületi alesperest, hogy ellenőrizze a kisújszáUási templomépítést.( 50 ) A rohamosan szaporodó lakosságnak hamarosan szúk lesz ez a templom is, és 1784-ben kapnak engedélyt az újabb templom építésére. 1785. szeptember 12-én van a mostani templom alapkőletétele^ 5 ') A négy 50. A lelkészi levéltárban lévő latin nyelvű iratok tanúsága szerint. 51. Kisújszállás községi jkv., 1785. szept. 28