Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

tör fel, előző évi földjét meg elhagyja. 2—3 évi használat után annyira terméketlenné válik a talaj, hogy szemtermést most már alig, legfeljebb gazt, gyomot lehet remélni. Az újabb földdarabokat is 2—3 évig használja, azután ismét más földeket foglal. A szabad foglalással feltört földek különálló foltonként, különböző nagyságban, rendszertelenül és tarka össze-visszaságban fekszenek a határban; a feltört szántóföldek folytonosságát minduntalan megszakítják a köztük terpeszkedő feltöretlen parlagok, gyepföldek. Lehetőleg a beltelekhez közel, könnyen hozzáférhető helyen igyekeznek a gazdák a termékenyebb határrészeket kitapogatni. A földdarabok kicsiny terjedelműek, a jobbágybirtok átlagos terjedelme ebben az időben legfeljebb 4 kis hold. A 10 holdon felüli gazdaság ritkaságnak számít. A gazdák célja az, hogy csekély igaerejükhöz mérten minél termékenyebb, de minél kisebb földön, minél kevesebb munkával biztosítsák a jó termést. Ha pedig a föld termőereje kimerül, a kielégítő termést nem a föld intenzívebb megmunkálásával, hanem a földek váltogatásával, pihentetésével, illetve friss termőerejű, újabb földdarabok feltörésével igyekeznek elérni. Az ilyen faluhatár osztatlan, nincs dűlőrendszer, nincs szabályos parcellázás, legtöbbször még nyomás sincsen. 1720-ban csupán a többször szántó Nagykörű, Kőtelek és Szolnok határában találunk két nyomást, ellenben valamennyi többi faluban egyetlen osztatlan, nyomás nélküli mező az egész határ. Legfeljebb az elhagyott földeket lehetne második nyomásnak számítani. A FÖLDEK IDŐSZAKOS ÜJRAOSZTASA. Az állandó megtelepedés után a minden faluban gyorsan szaporodó népesség új és új határrészek feltörését és a termelésbe való bekapcsolást tenné szükségessé, ezt viszont a határban terpeszkedő vízállások, morotvák és szűkes foltok akadályozzák. Az 1725. évi összeírás elmondja, hogy a táj összeírt 28 faluja közül 18-ban igen szűkös a feltört mező. Elégtelen a szaporodó népesség eltartására. A vízállások között pedig nem lehet terjeszkedni. Tiszaőrsön a földek termőerejét erősen igénybeszik, de azok — terméketlenek lévén — a kétszeri szántást megkívánják. Mégiscsak három-négyszeres termést adnak. A népesség szaporodása, a talaj terméketlensége és szűkös volta rákényszeríti a gazdákat a vetést megelőző kétszeri szántásra, a kétnyomásos gazdálkodás bevezetésére, a dűlők és parcellák kialakítására s az így széttagolt földdarabok évenkénti kiosztására. A gazdák számának növekedésével ugyanis egyre jobban csökkenni kezdett a földekben való szabad válogatás lehetősége. A feltört foltok a művelésre érdemes határrészeken egyre közelebb kerültek egymás8