Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Madaras László: Az avarok és az avar kor (567/568—IX. század eleje)

2. kép. Kései avar lelőhelyek (670/680—

IX. sz. eleje) Mindezen gondolatsorunk valószínűségét erősíti az a kisújszállási lelőhely, amelyről egy gúla alakú, granulált díszü arany fülbevalópár került a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ezek a fülbevalók a legelőkelőbb korai avar sírok jellegzetes tárgyai, s Kisújszállás ugyancsak távol van minden nagy folyónktól. Külön figyelmet érdemel az, hogy a Tisza—Körös összefolyásának mentén érezhetően sűrűsödnek a korai avar lelőhelyek. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert ha áttekintjük a kései avar lelőhelyek elterjedését, akkor kiderül, hogy ezt a tájat a kései avarok szinte egyáltalán nem szállták meg, csupán egyetlen ilyen ilyen lelőhely ismert korszakunkból (Öcsöd, MRT 56/A). Ez pedig aligha lehet véletlen. Teljesen más településszerkezetet mutat a kései avar kor (670/680—

IX. század eleje). Az első dolog ami feltűnő, a lelőhelyek számának jelentős megnövekedése. Amíg a korai avar korban 29 lelőhely került elő a megyében, addig a kései periódusban már 54 bizonyosan ide köthető telepet és temetőt ismerünk. A Tisza—Zagyva találkozását mindkét népesség sűrűn lakja, nyilván fontos átkelőhely volta miatt. A VII. század végi—

VIII. század eleji népesség azonban már 70