Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Csányi Marietta—Tárnoki Judit: Bronzkori teli-telepek a Közép-Tisza-vidéken

: : /. kép. A túrkeve-terehalmi teli távlati képe bronzkor és a középső bronzkor váltásánál változott meg gyökeresen, de lakatlan időszakra utaló leletmentes réteget itt sem találtunk. Az épületek egységesen, a telep minden időszakában — feltehetően az általános szélirányhoz alkalmazkodva — ÉNy—DK-i hossztengelyüek voltak, döngölt agyagpadlós, cölöp/karó szerkezetes falú, nyeregtetős házak. A falakat tartó cölöpök általánosan 15—30 cm, a kisebb karók 5—10 cm átmérőjűek voltak, az előbbiek 30—60 cm-re, a utóbbiak 20—30 cm-re mélyedtek a padlószint alá. A cölöpök-karók közét náddal töltötték ki, majd agyaggal betapasztották. Gyakran megfigyeltük, hogy a süppedő talajra épített falakat valószínűleg több alkalommal is újabb cölöpökkel erősítették meg, főként a házak statikailag legkényesebb pontján, a sarkoknál. Több esetben találtunk a fal alapozásába, a cölöpök közé fektetett hasított deszkát vagy éppen fatörzset. A kora bronzkorban a falakat alapozó árkokat is meg tudtuk figyelni. Ennél „komolyabb" alapozása egyetlen épületnek sem volt. A kora bronzkori 6—10. szinteken az épületek szorosan, sakktáblaszerű elrendezésben álltak egymás mellett. A szintek között alig volt néhány centiméteres feltöltés, a padlókat többszörösen megújították. A középső bronzkori rétegben a telep más elrendezést mutat: a házakat viszonylag tágas, 2—3 m széles utcák választották el egymástól, a települési szintek között 20—40 cm vastag feltöltési réteg volt. Valamennyitől eltérő elrendezésű a telep a legalsó, 11. szintben. Ez a telepalapítók kora, itt csak egyetlen épület részlete került elő, talán a kis létszámú előőrs által emelt kevés lakóház egyike. Ők voltak az úttörők, kiket hamarosan követtek hátrahagyott társaik. Ennek köszönhető, hogy a telepépítés következő periódusában a házsűrűség máris elérte a későbbiekben végig jellemző mértéket. Már ásatásaink kezdetén a felszínen gyűjtött, gyulavarsándi kultúrához sorolható cserepek alapján valószínűnek látszott, hogy Túrke ve-Terehalom nemcsak geográfiailag, hanem jellegében, kultúrrétegeiben is a Berettyó-vidéki teli-telepek 32