Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Csányi Marietta—Tárnoki Judit: Bronzkori teli-telepek a Közép-Tisza-vidéken

2. kép. A túrkeve-terehalmi bronzkori lakóház rekonstrukciós rajza (Herpály, Szilhalom, Gáborján, Bakonszeg stb.) sorába tartozik, azok legnyugatibb képviselője. A leletek zömét a kerámia teszi ki, a nagy bőségben gyártott agyagedények töredékei, valamint az állatcsontok, a tenyésztett és vadászott, a táplálkozásban vezető szerepet betöltött állatok csontjai. Gyakoriak még a bronzkori teli-lakók hagyatékában a csonteszközök, ritkaságszámba mennek viszont a bronzból készült vagy a bronzöntéssel bármilyen módon is kapcsolatba hozható tárgyak. Az újra meg újra önthető bronzékszerek, -eszközök hiánya érthető a háztartási hulladékban. A bronzöntés kellékeinek feltűnően gyér volta pedig azzal magyarázható, hogy a zsúfolásig beépített telepközpontokban olyan tűzveszélyes tevékenység, mint a bronzöntés, nem folyhatott. Az efféle munkálatokat a külső telepen végezhették. A telep földrajzi fekvését tekintve fontos tényezőt kell figyelembe vennünk, nevezetesen azt, hogy Túrkeve-Terehalom a Közép-Tiszavidék, a Berettyó-vidék és a Dél-Alföld bronzkori teli-kultúráinak találkozási pontján fekszik. Ahogy azóta feltárásaink igazolták, ez a — bronzkori Kárpát-medence „politikai" térképét tekintve — mezsgye jelleg volt a meghatározó az egykori falu életében, s természetesen ez érződik lakóinak régészeti hagyatékában is. A kiállításon e telep 11 települési szintjéből azt a lakóházat rekonstruáltuk, mely a bronzkori építőművészet páratlan alkotása, a koszideri időszak elejéről származik. Az épület hatalmas tűzvész áldozatául esett, lakói a feltehetően hirtelen keletkezett lángok közül nem tudták háztartásukat kimenekíteni, s így az a maga teljességében a szemünk elé tárulhatott. A szóban forgó házat páncél keménységű, 40—50 cm vastag omladékréteg fedte, s ez konzerválta a ház berendezését, a háztartás valamennyi edényét. Az egykor elpusztult ház kéthelyiséges volt, teljes hossza 11,60, szélessége 6 m volt. Az egyes helyeken 25—30 cm magasságig megmaradt falak vastagsága kb. 40 cm volt (ebből kívül-belül 6-8 cm vastag tapasztassál). A törmelék vizsgálata szerint a falat világosra (fehérre vagy sárgára) festették. A két szoba — melyek hossza 7 és 4,40 m volt — között nem volt épített fal, a két, különböző rendeltetésű helyiséget a padlók szintjének eltolásával és feltehetően egy paravánszerű nádfallal választották el. A 30 cm-rel mélyebben fekvő kisebb helyiséget széles deszkákból álló padlóval fedték. A döngölt agyagpadlós, nagyobb 33