Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Raczky Pál: Az első paraszti falvak a Közép-Tisza-vidéken az újkőkor elején (Szajol-Felsőföld települése)

kevés talajmüveléssel állandóan optimális termést biztosított. Összességében a kora neolitikum elején a Körös-kultúra olyan komplex életmódot valósított meg, amelyben a növénytermesztést, állattenyésztést, valamint halászatot, vadászatot és gyűjtögetést sajátos módon ötvözte. Ennek eredményeként teremtődtek meg a tartós használatú települések „gazdasági, élelmezési" feltételei, mégis ezek nem tették lehetővé a több száz éves egy helyben élést, illetve a nagy vastagságú hulladékrétegek egymásra rakodását, azaz a teli típusú települések kialakulását a Tisza-vidéken. Valószínűleg ebben az is szerepet játszott, hogy az Alföldön a Tisza és mellékfolyóinak ártere nagy területen biztosított egyformán ideális feltételeket az agrárgazdálkodáshoz. Ennek következtében egy adott területen felhalmozódott települési hulladékot hátrahagyva egyszerűbb volt az egykori lakosságnak továbbköltözni, és a hasonló természeti adottságokat kínáló szomszédos mikrokörnyezetben újabb települést létesíteni. Jól ismert egyébként, hogy a délkelet-európai kora neolitikus teli települések északi határa ebben az időben Macedónia és a Balkán-hegység volt. Az ettől északabbi területeken tehát a termelő gazdálkodás olyan variánsai jelennek meg, amelyek a kevésbé helyhez kötött életmódot képviselték, és rájuk az egyrétegű telepek a jellemzők. A szajoli kora neolitikus településről több agyagplasztika került elő, amelyek álló női alakot mintáznak többé-kevésbé stilizált módon: a fej és a törzs egyben, 5. kép. Élelemtároló hombár stilizált plasztikus emberábrázolással Szajol-Felsőföldről 28