Szabó István szerk.: Városi polgárok a századelőn (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Katalin: Polgári lakás - polgári életmód a századfordulón

sütés-főzéshez használatos segédeszközöket (szűrők, reszelők, tölcsérek, süteményformák stb.) tároltak, a felső üveges részben pedig a főzés során naponta igénybe vett porcelán-, fajansz- és üvegedények kerültek elhelyezésre. A konyhakredenc rakodólapjára helyezték a gyakrabban kézbevett fűszeresdobozokat, kávédarálót, gyufát stb., tetejére a konyhai mérleget, ritkábban használt tárolódobozokat. A polgári konyhákban ezidőben nem ritkaság néhány, a paraszti háztartásokban még általános cserépedény felbukkanása sem: egy-egy köcsög, szilke, bögre, sótartó, keménycserép tányér. Néhány edényt, pl. a kuglófformákat, habüstöt, illetve egyes konyhai eszközöket falra akasztva tartottak. A vizespad polcán a vizeskannák mellett a mosogatódézsát is elhelyezték, alsó részén pedig a takarításhoz, felmosáshoz szükséges eszközök kaptak helyet. A konyhából nyíló éléskamra polcain a nyáron eltett befőttek, Polgári életnívó, polgári életstílus A Városi polgárok a századelőn c. kiállításban megjelenített középpolgári lakás tárgyai nem képeznek egyedileg különösebb művészi értéket. Kiállításunk berendezésekor e tárgyaknak nem is elsősorban esztétikai értékét tartottuk szem előtt, hanem egy olyan társadalmi réteg életmódját dokumentáló szerepét, amelynek életstílusát, öltözködés- és viselkedésmódját, háztartása megszervezését és működtetését, tárgyi kultúráját a XX. század elején a polgárságba felemelkedő rétegek követendő példának, elérendő célnak tekintették. A polgári lakás jellemzően a nők élettere volt. Napközben többnyire ők tartózkodtak otthon; az ő feladatuk volt ízléses, de egyben a család társadalmi állásához illő berendezése. A családfő délre tért haza ebédelni, s ekkor már lekvárok sorakoztak, napi szükségletekre itt csak kisebb mennyiségű élelmiszert, alapanyagot (liszt, cukor, zsír stb.) tároltak. A polgári otthon berendezéséhez tartozó egyéb tárgyak összeválogatását számos tényező befolyásolta: az uralkodó korstílus mellett egyes darabok megöröklése, az egyéni életvitel különbségei, a rendelkezésre álló tér nagysága, a lakók anyagi lehetőségei, ízlése, szükségletei, kedvtelései, sok esetben pedig presztízsszempontok, a család társadalmi helyzetéhez kapcsolódó elvárások, a másoktól való elhatárolódás igénye. így a századfordulós polgári otthonokban nemcsak összetételében (az ágyneműtől a evőeszközökig, a ruházattól a különféle dísztárgyakig, az emléktárgyakat rejtő fiókok tartalmáig), hanem esztétikai minőségüket tekintve is heterogén tárgyegyüttesek rekonstruálhatók. terített asztal, főtt étel várta. Délután visszatért a hivatalba, üzletbe, estéit pedig sokszor kávéházban, kaszinóban, baráti társaságban töltötte. Az asszonyok a külvilággal férjükön keresztül érintkeztek: csak az ő kíséretében illett színházba, bálba járni, különböző egyleti eseményeken résztvenni, de még a vasárnapi korzózáson megjelenni is. Otthonukon kívül főként a kifejezetten nők számára — elsősorban jótékonysági céllal — szervezett egyesületek nyújtottak nekik korlátozott megnyilvánulási lehetőséget. A polgári család helyzetét tehát kifelé a családfő társadalmi rangja határozta meg, de a család belső élete is a feltétlen apai tekintélyre épült. A gyermekek kötelesek voltak szüleiknek mindenben engedelmeskedni, szüleiket magázták, sőt a legtöbbször azok is egymást. A család belső életének megszervezése, a háztartás 40