Szabó István szerk.: Városi polgárok a századelőn (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Katalin: Polgári lakás - polgári életmód a századfordulón

működtetése, irányítása, szokásrendszerének kialakítása azonban teljességgel a ház asszonya vállán nyugodott. A polgári középosztálybeli asszonyok háztartásvezetését takarékosság, szervezettség, összehangoltság jellemezte. Nem csupán édesanyjuk mellett sajátíthatták el az ehhez szükséges sokrétű ismereteket, hanem — férjhezmenés előtt — külön tanfolyamokon oktatták számukra a helyes háztartásvezetést. A háztartási munkák többségét ugyan a cseléd végezte, a háziasszony napjai mégsem henyéléssel teltek: ő fogta össze az olykor 8—10 főből álló család életét, gazdálkodott a háztartásra fordítható pénzzel, intézte a nagyobb bevásárlásásokat piacon, fűszeresnél, hentesnél, kiadta a szükséges alapanyagokat, irányította a személyzet napi tevékenységét, a nagyobb munkák havi és éves rendjét (nagymosás, nagytakarítás stb.). Ahhoz azonban, hogy kívánságait, elvárásait közölhesse, minőségi követelményeit felállíthassa, neki magának is ismernie kellett minden munkafolyamatot. Az egyes munkák időbeli összehangolását ő szabta meg, illetve az „úriasszonyhoz illő" munkákat (befőzés, süteménykészítés stb.) sokszor maga végezte. Komoly feladatokat róttak rá a vendégeskedések, névnapok is. A fizikailag megerőltető munkák, a mindennapi rutinfeladatok (főzés, takarítás, télen a fűtés) a bentlakó cselédlányra hárultak, mosásra, vasalásra, varrásra sok esetben bejáró aszszonyokat fogadtak fel. A napi háztartási munkák közül a sütés-főzés vitte el a legtöbb időt, s a család életében is fontos szerepük volt a közös étkezéseknek. A polgári családok táplálkozását magasfokú konyhaművészet, takarékos, de igen változatos, egészséges élelmezés jellemezte, amely kifejeződött a háztartás eszközkészletében is. A minden újra figyelő polgári háztartásokból a paraszti konyhákba idővel számos ételféleség, ételkészítési eljárás, konyhafelszerelési tárgy került át: ezekben használtak először zománcozott edényeket, akkori értelemben vett „háztartási gépeket" (pl. kávédaráló, mángorló), innen terjedtek el a krémes sütemények, stb. Ruházkodásukat, bár ez természetesen az aktuális divatot tükrözte, szintén a takarékosság, a hivalkodásmentesség, a polgári jóízlés jellemezte. Ennek a korszakban kiemelkedően fontos, a társadalmi hovatartozást jelző szerepe is volt (nők kalapviselése, „nadrágos ember" megkülönböztetés stb.). A polgári megrendelőket célba vevő hirdetések (pl. Szolnokon „Milkó Ignácz férfi szabó terme"; Steiner Jakab és fiai divatáruháza stb.) tanúsítják, hogy a felsőruházatot a századelőn még mérték után, szabónál készíttették, de a század elején már megjelenő konfekcióáruk (kalapok, fehérnemű, gyermekruha, kisebb kiegészítők) szintén körükben találtak felvevőpiacra. A századelőn a polgári otthon falai között a szórakozást leginkább a beszélgetés, a közös játék, a kézimunkázás és az olvasás — sokszor felolvasás a gyermekeknek — jelentette, illetve az otthoni társasági élet: a vendégeskedések és a vizitek. Ez utóbbiak szigorú, ma már szinte teljesen feledésbe merült rituálé szerint zajlottak. Délelőtt 11—12 óra között, délután pedig 5-től 7-ig tartott a vizitidő, aki nem ilyenkor jelent meg, nagy illetlenséget követett el. E látogatási forma kötelező volt a városba érkező és ott megtelepedő, hasonló társadalmi állásúak számára, valamint a fiatal házasoknak is, akik családjuk rokonait, barátait, közeli ismerőseit látogatták végig házasságkötés után, amit azután kötelező volt egy héten belül viszonozni. A társasági élet másik formája volt, hogy felserdült gyermekeik és azok barátai-barátnői számára otthon zsúrokat, teadélutánokat szerveztek, melyek a hasonló , jó családból való" fiatalok ismerkedési alkalmai voltak. A polgári életstílust jellemző kedvtelések közé tartozott még a sportolás: Szolnokon ezidőtájt alakultak meg — 41