Szabó István szerk.: Városi polgárok a századelőn (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Katalin: Polgári lakás - polgári életmód a századfordulón

polgári kezdeményezésre — az első sportegyesületek: a Tisza Evezős Egylet, a Vívó-Club és a korcsolya egylet. Hasonlóan csak a polgári életszinten élők juthattak el életükben néhányszor külföldre is: pl. velencei nászútra vagy a Monarchia valamelyik nagyobb fürdőhelyére, s az onnan hozott emléktárgyakkal szívesen ékesítették otthonukat. A Kontsek-hagyaték dísztárgyai a kiállításban A kiállításunkban megjelenített polgári lakás textiljei, dísztárgyai, illetve az enteriőrökben és a kiállítás „kincstáraként" funkcionáló vitrinekben látható porcelán- és üvegtárgyak javarésze dr. Kontsek Károly egykori nagyrévi evangélikus lelkész hagyatéka. E tárgyak a kiállított anyagnak azt a rétegét képezik, amelyre a Magyarország urbanizáltabb, régibb gyökerű városi polgársággal rendelkező régióiból — hivatása végzése, hivatali áthelyezése, esetleg kedvező vállalkozási lehetőségek miatt — az alföldi mezővárosokba áttelepedett polgárok igényszintje, ízlésvilága, tradíciói nyomják rá bélyegüket. A vidékünkön kialakuló, egységesedő városi középpolgárságnak feltehetően ők alkották szám szerint a legkisebb hányadát, hatásukat azonban ennél jelentősebbnek kell tartanunk. Életvitelük több generáción át rögződött, finomodott, s ezt otthonkultúrájuk, öröklött tárgyi világuk is tükrözte. A hagyaték tulajdonosának életútja sok szempontból tipikus polgári életrajz — a súlyos viszontagságokat hozó XX. századi magyar történelem sorsfordító hatásaival együtt. Kontsek Károly 1892-ben született pozsonyi polgárcsalád leszármazottjaként. Az első bécsi döntés után, 1939-ben került Magyarországra, mivel szülővárosa az új Társadalmi helyzetük megőrzésére való törekvéseik nyilvánultak meg a gyermekeik életpályájának megalapozásában is. Igyekeztek őket iskoláztatni: a fiúkat gimnáziumba íratták, s ha elegendő tehetségük volt és a család anyagi helyzete is megengedte, egyetemre iratkozhattak, a lányoknak azonban sokszor meg kellett elégedniük a polgári iskolával, esetleg tanítóképzővel. szlovák állam területén maradt. A megváltozott politikai viszonyok, a felerősödő nacionalizmus légkörében „kilátástalanná vált, hogy magyar anyanyelvű és érzületű lévén, mint lelkész el tudjak helyezkedni" — írta önéletrajzában, ezért folyamodott az áttelepedésért. Neveltetését, műveltségét polgári származása és Pozsony háromnyelvű kultúrája határozta meg. Tanító szülei zenei és nyelvi képeztetését tekintették a legfontosabbnak, mégis a jogi pályát választották számára. Budapesten szerzett doktorátust 1914-ben, s az első világháború idején a hadügyminisztériumban majd a pozsonyi hadbíróságon teljesített katonai szolgálatot. Leszerelvén felhagyott a jogászkodással, több évig zenei tanulmányokat folytatott az immár Csehszlovákiához tartozó Pozsonyban, illetve Bécsben, s 1924-ben zenetanári képesítést is szerzett. Önálló zongorahangversenyeket adott Bécsben, Budapesten és szülővárosában, melynek egyetemén zenetörténeti előadásokat tartott. Első felesége, a pozsonyi lelkészcsaládból származó Kutlik Mária hatására katolikus létére elvégezte az evangélikus teológiát, s áttért protestáns hitre. Ettől kezdve lelkészként működött, magyarul, németül és szlovákul hirdetve az igét. Tudományos munkássága keretében dogmatikai kérdésekkel, a zsidóság vallási és 42