Szabó István szerk.: Városi polgárok a századelőn (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Katalin: Polgári lakás - polgári életmód a századfordulón

nyelvi problémáival, Jézus életével és működésével foglalkozott. Kontsekék háza, vagyona az áttelepüléssel elveszett, „csak az maradt meg belőle, amit magunkkal tudtunk hozni: bútor, szőnyeg, szeretett könyvtárunk és kedves cicáink..." Egyháza a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Nagyrévre irányította, ahol missziós lelkészként tevékenykedett. Lakásuk — minden jel szerint — teljes berendezésével együtt épen vészelte át a második világháborút. Felesége halála után elvette a községben birtokos Jurenák Dezső özvegyét, a német születésű Eigner Charlottét. Kontsek Károly halála után özvegye 1952-ben a Közoktatási Minisztériumtól kérte a gyűjtemény védetté nyilvánítását. Az egykori Jurenák-házba tsz-iroda települt, de néhány szobát meghagytak az özvegy tulajdonában, ahol a gazdag porcelán- és üvegtárgy-gyűjtemény látogatható volt, majd 1973-ban a területileg illetékes megyei múzeum, a Damjanich János Múzeum tulajdonába került. A gyűjtemény alapját a család tulajdonában lévő, örökölt készletek, egyedi tárgyak képezhették, melyek közül a legrégebbiek a XIX. század első felére datálhatok, nyilvánvalóak azonban a későbbi tudatos gyűjtés szempontjai is (pl. a századelőn igen divatos, de kevéssé értékes japán porcelánok esetében). A kiállításban bemutatott porcelántárgyak többsége csehországi gyárakban készült. A cseh porcelángyártás Karlsbad környékén alakult ki a XVIII. században. Kezdetben edényeik thüringiai, később francia és meisseni hatásokat mutatnak. A XIX. század elejétől a bécsi porcelángyárak empire formáit és mintáit utánozták. Fő jellemzőik a gazdag és jó minőségű aranyozás, szép festés, dús színezés, tájképek, zsánerjelenetek. Kezdetben a cseh porcelánszobrocskák is bécsi hatást tükröztek, majd a XIX. század második felében a neobarokk és neorokokó stílus jött divatba, melyet ma a cseh porcelán legjellegzetesebb formakincsének tekintünk. A leghíresebb cseh porcelángyárak Karlsbadban, s a szomszédságában fekvő Schlaggenwaldban, Klösterlében, Giesshüblben, Pirkenhammerben, Altrohlauban, Elbogenben és Aichban működtek. A porcelánszobrászatban Elbogen, Klösterle, Chodau és a prágai gyár emelkedtek ki, azonban a figurális porcelánok is a vezető külföldi gyárak termékeinek utánérzései. A Kontsek-féle gyűjtemény legteljesebb — eredetileg 12 személyes — étkészlete a kiállítás ebédlőjének asztalán, ebédlőszekrényén és szervírozó asztalkáján látható: a teríték a Thun herceg által alapított klösterlei gyárban készült 1850—1860 között. Karlsbad környékének porcelángyárai és üveghutái e rendkívül látogatott fürdőhely nagy turistaforgalmát kihasználva jellegzetes edénytípust honosítottak meg: tömegével gyártották a képpel és felirattal ellátott kúra- és emlékpoharakat. Ilyen fürdőkúrák emlékét idézik az ebédlőszekrény kis párkányára állított darabok is. A ebédlői kredenc felső, vitrines részét egyébként a polgárcsaládok kis házi „múzeumként" használták: itt „állították ki" a birtokukban lévő legrégibb, legértékesebb (vagy annak vélt) porcelánjaikat. Amit itt nem tudtak elhelyezni, az kisebb, talpig üveges vitrinekben az ebédlőben vagy a szalonban kapott helyet. Kontsekék pl. nyolc vitrinben tartották porcelán- és üvegtárgyaikat - gondosan csoportosítva. Gyűjteményük legkorábbi darabjai közé tartoznak a bécsi porcelánmanufaktúra termékei, melyek közül a bájos rokokó szobrocskák a legismertebbek. A Virágot szóró iffú már a gyár hanyatló korszakából, 1843-ból származik. Eredetileg is vitrintárgy volt, míg a nyilazó Ámort ábrázoló aranyozott belsejű csésze (1821), az aranyozott, 43