Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Sári Zsolt: A folyószabályozások előtti gazdálkodás a Közép-Tisza vidéken

íaHaH^HmMrai Magyar szürke marhák, Nagyiván-Gyúrókút, 1974 Tehéncsorda Az állatok számára mesterséges enyhelyeket, szárnyékokat emeltek a pásztorok. A legkezdetlegesebb szárnyék két falból áll, melyek derékszögben vannak összeállítva. Az ék éle az uralkodó széllel szemben van felállítva, a legelterjedtebb azonban az egy középpontból három irányba induló falú szárnyék. A juhszámyékok pedig gyakran négyágúak voltak. 59