Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Sári Zsolt: A folyószabályozások előtti gazdálkodás a Közép-Tisza vidéken

: •;,.-.. S£s*W>^ • . . : . '•• •; • • • wam • ••Ménes, Túrkeve-Malomzug, 1980-as évek Az állattartás harmadik módja az istállózó állattartás, amely az igás és haszonállatokat érintette. Ez azt jelentette, hogy kora reggel kihajtották az állatokat, este pedig vissza. Az istállózó állattartásban az állatokat takarmányra fogták. így legeltették a csordát, a fejős juhnyájat és a csürhét, de kihajtották a libákat is. A pásztorok feje a számadó, aki a nyáj nagyságától függetlenül 4-10 bojtárral őrzi a nyájat. A pásztorok bére leginkább természetbeni volt, a készpénzzel történő fizetés később terjedt el. Nagykörűben a községi tanács szerződésben rögzítette a pásztor alkalmazási feltételeit: „Anno 1805 Die 27-e November megfogadtuk Balogh Jánost Helységünk Ökör Csordásának kinek is lészen fizetése minden ökörtül 3 garas felitül búza úgy mint 3 darabtul egy véka búza, Kenyér meddig oda által lészen az marha hat kenyér mikor ide haza lészen pedig minden hétre 5 kenyér. 3 pár (újj) Csisma, 15 darab marhának szabad lelgeltetése mellyért tartozik hiven szolgálni... Ha pedig valamely Marhának hibáját láttya avagy betegség miatt meg döglött tartozik bizonyos emberek által megvizsgáltatni, addig pedig megnyúzni nem szabad Melynek meg másíthatatlan voltára minden érő jószágomat vinculumat fel teszem saját kezem vonásával bizonyítom... " Míg a szilaj pásztorkodás fennállott a Nagykunságban a ménes, a gulya, és a juhnyáj 600, a konda 500 jószágból állt. Billyogzó (Szo: 65.178.1.) J 6 58