Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Éva: Mesterségek művészete - Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Benedek István szűcsmester készített 1908-ban a felesége számára. Barna alapon sötétbarna selyemhímzésű, fekete selyemrojtos bunda mesterien hímzett tulipános mintával. A túri bundáról rigmus is szól: Túri bunda lobogós, a menyecske kikapós! Népviselet Ollód legyen éles, szabó erre kényes, Gyűszű, tű és cérna, néked már elég a , Varrd serényen, varrjad, rőföt meg ne kapjad... Nadrág, dolmány, mente, váljon a kezedbe, Legény leszel végre. (A szabóinas regulájából) Jász-Nagykun-Szolnok megyében több jellegzetes viseletegyüttes alakult ki, a jászsági, a nagykunsági és a szolnoki parasztpolgári népviselet. A hagyományos, archaikus vászonöltözet a pásztorközösségekben maradt meg legtovább a Nagykunságban és a Tisza vidéken. A viseleti darabok egy részét házilag készítették (pl. az archaikusabb vászonféléket), de a bonyolultabbakat már mesteremberekre bízták. Érdemes megnézni, hogyan alakult az elmúlt századokban a viseletet előállító kisiparok száma. Szolnokon 1766-ban alakult meg a szabók, szűrszabók és szűcsök céhe és 27 mestert fogott össze. 1828-ban 51 csizmadia, 10 szabó, 2 gombkötő, 12 kalapos, 4 szűrszabó, 26 szűcs, 1 vászonszabó dolgozott itt. Egy évszázad múlva jelentősen módosult az iparosok száma és a városaiasodás irányába tolódott el. Az 1913. évi összeírás adatai 44 csizmadia, 46 szabó, 4 kalapos, 1 szűrszabó, 7 szűcs, 68 cipész, 38 női szabó, 1 kelmefestő, 26 női felsőruhavarró, 12 hímző működéséről szólnak. A szűcsök, szűrszabók, kalaposok száma jelentősen visszaesett, ellenben ugrásszerűen megnőtt és differenciálódott a szabóké. A lábbeliváltozás mikéntjére utal, hogy a változatlanul jelentős csizmadiamesterség mellett előretört a cipészmesterség. Az összeírás végén említett 26 női felsőruhavarró és 12 hímző minden bizonnyal a szolnoki parasztpolgári népviselet előállításával foglalkozott, a selyemruhavarrók és hímzőasszonyok működését a legutóbbi Jászárokszállási női viselet 1870-80 körül. időkig megőrizte az emlékezet. Ez az Csete Balázs rajza (NM: R: 2044.) 35