Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Éva: Mesterségek művészete - Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

r Gulyás Eva Mesterségek művészete Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében Jász-Nagykun-Szolnok megye nagyobb városaiban már a XVII. században jelentős céhes iparok működtek. Jászberényben a szűcscéh 1634-ben, csizmadiacéh 1653-ban, a timárcéh 1655-ben kapott privilégiumot. Szolnokon az első céh 1766-ban alakult meg: a szabókat, szűrszabókat és szűcsöket, összesen 27 mestert fogott össze. A kovácsok, lakatosok és szíjgyártók közös céhe 1769-ben, a takácsoké 1774-ben szerveződött. Kunmadarason 1766-ban már 32 kézművesről van tudomásunk. A privilégiumot 1817-ben nyerték el és 1819-ben két vegyes céh kezdte meg működését: az egyik a puhamunkájúakat (csizmadia, szűcs, szabó, szűrszabó, szíjgyártó, tímár, takács), a másik a keménymunkájúakat (ács, kovács, molnár, kerékgyártó, asztalos, lakatos) egyesítette. A közép-tiszai térség mezőgazdasági jellegéből eredően a kisiparok általában a mezőgazdasági termelést szolgálták ki (ács, kovács, molnár, kerékgyártó, lakatos), vagy pedig az állati termékek (bőr, gyapjú) feldolgozásával foglalkoztak (tímár, szűcs, szűrszabó, csizmadia, szíjgyártó). Ez természetesen kihatott népművészetünkjellegére, meghatározta főbb műfajait, területeit és közvetve stílusbeli sajátosságait is. A céhes ipar virágkora a XIX. századra esett, amikor már nagyszámú kézműves jelenlétéről adnak hírt az összeírások. Jászárokszálláson 1852-ben 295 mesterember dolgozott, 1879-ben Jászberényben 587, Szolnokon 357, Mezőtúron 299, Karcagon 187, Kunszentmártonban 136 kisiparost írtak össze. Az ipar fejlődéséhez nagymértékben hozzájárultak az országos és heti vásárok, illetve a kiterjedt vásározási és piaci körzetek. A nagyobb települések évi négy országos vásárt tarthattak. így például Mezőtúr 1724-ben nyerte el VI. Károlytól az évi négy országos és két hetivásár tartási jogát. A mezőtúri korsósok így nemcsak az országos, hanem a keddi és pénteki heti vásárokon is árusíthatták termékeiket. Annak ellenére, hogy megyénk mezőgazdasági jellegű terület, a polgárosodás jelei már igen korán megmutatkoztak. A mezővárosi fejlődés, a Jászkunság kiváltságos közjogi és társadalmi helyzete, Szolnok megyeszékhely és közlekedési csomópontjellege már a 18. században olyan gazdasági, társadalmi fejlődést indítottak el, melyek a népi kultúrában is éreztették hatásukat és megalapoztak egy polgári, parasztpolgári jellegű ízlésvilágot. Szabó László írja a Szolnok megye népművészete kötet bevezető 17