dr. Kertész Róbert: Főtértörténet (A Damjanich János Múzeum kiállításvezetői, 1998)
GULYÁS KATALIN: FŐTÉRTÖRTÉNET
A tanácsháza hivatalai kiszorították az üzleteket az épületből. Lassan eltünedeztek a díszes, míves portálok, a kacskaringós lámpavasak, egyszerűsödtek, mind elhanyagoltabbak lettek a homlokzatok. S legelőször persze a Szentháromság szobornak veszett nyoma. 1951-52-ben a Kossuth tér K-i végén a földszintes üzletsor helyén felépült az ún. irodaház, mely szocreál stílus(talanság)ával, furcsa, komor ünnepélyességével igencsak „kilógott" a tér épületei közül. Szomszédságában a pénzügyi palotát a városi és megyei pártbizottság foglalta el, s ekkoriban került az épület tetejére (az utcáról egyébként csaknem láthatatlan) kis betonkalicka a géppuskás őr számára, aki onnan az egész teret szemmel tarthatta... 8 Eltelt ez az évtized is, s 60-as évek szelídült légkörében a Kossuth térre is jobban ráirányult a figyelem. A városrendezési tervek legfontosabb feladata az új városközpont kialakítása volt, a főteret érintő részei azt tűzték ki célul, hogy annak „befejezetlenségét" megszüntessék. A foghíjakat, a földszintes beépítéseket a meghatározó épületek magasságához igazítva 3-4 emelet magas épületek váltották fel - ezzel viszont megtört a tér stílusbeli egységessége, s napjainkban is ez a töredezettség, mozaikszerűség jellemzi építészeti képét. Legrégebbi épülete, az egykori Magyar Király Szálló a homlozat felújítása után kulturális funkciókat kapott (megyei könyvtár, múzeum, TIT stb.), belseje azonban méltatlan maradt e szerepéhez. A korábbi felvonulási tér közepére gyepet, virágágyásokat és szökőkutakat telepítettek, 1962-ben pedig munkásmozgalmi emlékművet állítottak fel. A 70-es évek elején lebontásra került a tér Ny-i oldalát lezáró lakó- és üzletház, ami területének megnövekedését eredményezte - volt immár hely a parkoló gépkocsik számára. Döntő változást hozott a 4-es főközlekedési út kiszélesítése. A hömpölygő autófolyam szinte elvágta a tér déli oldalát a többitől, csökkent a zöldterület, de legfőképp a tér intimitása: benzingőzös, zajos környezet nem csábítja a járókelőket egy kis üldögélésre-beszélgetésre a padokon, nincs hely rendezvények számára - a jelesebb politikai ünnepségek kivételévei, melyeknek színterei - a forgalom elterelése, teljes kizárása után - az út és a környező járdák lettek. Szolnok nagymúltú főtere az utóbbi másfél évtizedben pusztán a főutca funkcióvesztett kiöblösödésévé vált. A főtér-szerepek egy részét a Művelődési Központ előtti Hild tér vette át. Az 1990-es rendszerváltás után a tér közepén álló emlékművet eltávolították. 1994-ben, halálának 100. évfordulóján Kossuth nagysága előtt szoborállítással tisztelgett a város. Kő Pál alkotása azonban nem tudott a főtér részévé szervesülni, így a szoborrongálók keze ügyéből két év után a városházára kellett „menekíteni". A 90-es évek folyamán reményteljes változások zajlottak - elkészült a múzeumépület teljes felújítása, a Verseghy Könyvtár is méltó helyen: a pénzügyigazgatóság egykori székházában fogadja az olvasókat, megépült a főút elkerülő szakasza, ezáltal csökkent a városi átmenő forgalom. S elérkezett az idő, hogy elgondolkodjunk a Kossuth tér jövőjéről. Arról, hogy egykori nyüzsgő életéből mit tudunk átmenteni a következő évszázad, az új generációk számára, arról, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy ismét városunk „fő"-tere, „lelke", „középpontja" lehessen.
