Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Torbágyi Melinda - F. Kovács Péter: Kelta érmek és egyéb Le Téne-kori leletek Jászjákóhalma környékéről
TORBÁGYI MELINDA - F. KOVÁCS PÉTER: KELTA ÉRMEK ÉS EGYÉB LA TÈNE-KORI LELETEK JÁSZJÁKÓHALMA KÖRNYÉKÉRŐL Az Audoleon utánzatok legkorábbi, még szépen és igényesen kidolgozott típusai, melyeknek súlya is rendszerint jócskán 13 g feletti, három nagy kincsleletben fordulnak elő: Egyházasdengeleg, Vác és Vámosgyörk.39 Ezeket az érmeket a Kr. e. III. század középső harmadára, utolsó negyedére keltezi a kutatás, elsősorban az egyházasdengelegi érmeket rejtő kerámia alapján.40 Későbbi derivációi, származékai a típusnak, melyek közé jelen példányunk is tartozik, csak megközelítő pontossággal keltezhetők jóval kisebb súlyuk és igénytelenebb kidolgozásuk alapján. A jászjákóhalmai darab előlapján a Zeusz-fej még egészen jó kivitelű, kopottsága ellenére is felismerhető rokonsága az egyházasdengelegi kincs Nr. 45. érem előlapján látható Zeusz-fejjel.41 Ugyanakkor a hátlap már jóval rosszabb kivitelű. A lovas helyett már csak egy lovat ábrázol, melynek kontúrjai a korábbi típusok lófiguráit idézik. Sem betűk, sem feliratmaradványok nem láthatók rajta. A lovas helyén egy sérülés van az érem felületén, de úgy tűnik, nincs is rajta a figura, sőt még a későbbi változatokon szereplő pontok sem, talán csak a verőtő kopottságának köszönhetően. A későbbi derivációk mind kontextus nélküli szórvány példányok, ezért keltezésük csak nagy bizonytalansággal adható meg súlyuk és kivitelük minősége alapján. A Dessewffy 382 (13,15 g) és a MNM ET-A 95.1907.57. (12,32 g)42 darabjai ilyen alapon még a Kr. e. Ill/ll. század fordulójára tehetők, és a mi példányunk is készülhetett a Kr. e. II. század elején, talán ugyanabban a műhelyben, ahol a korai, szép példányok. A KHM gyűjteményében lévő érmek (Dembski 1998. Nr. 1325-1327, súlyuk 11,87 g, 11,52 g, 11,98 g) már későbbi és máshol gyártott darabok lehetnek. A calesi utánzat igazán rejtélyes érem. A feltehetően mintájául szolgáló éremtípus a Fitzwilliam Múzeum McClean gyűjteményében található (Grose 182.) 3,45 g-os 15,5 mm átmérőjű drachma. A KHM görög éremgyűjteményében is van egy ilyen példány GR 1347 sz. alatt, valamint a MNM is őriz egyet a görög érmek közé sorolva43 a Nógrád megyei Kishartyánból. (4. kép) Egy ugyancsak szép kivitelű példányt közöl a Kostur- Gáspár katalógus44 már kelta éremként, sajnos lelőhely nélkül. Sambon is azt feltételezte Garrucci nyomán, hogy ezek nem görög érmék, hanem a cisalpinai gallok veretei lehetnek a Kr. e. III. század végéről - II. század elejéről.45 Az előlapi Apollon-fej kétségtelenül nem görög jellegű, ha öszszevetjük a város más típusú érméin szereplő Apollon-fejekkel. A kakast ábrázoló éremkép és a felirat viszont egyértelműen Calesra utal, noha ez az ábra ott bronzpénzeken fordul elő és nem ezüstökön, előlapjukon pedig nem Apollon-fej van, hanem sisakos Athéna/Minerva.46 Az utóbbi néhány évben hirtelen több kakasos példány is felbukkant árveréseken, ezek egy része szerepel is a fentebb már említett Kostur-Gáspár katalógusban: két „drachma” és nyolc „obulus”.47 Vannak jobbra és balra néző Apollon-fejes, és balra néző Athéna-fejes példányok is különféle minőségben. A „drachmák” a Grose 182. típusok, az „obulusok” viszont mind vitathatatlanul utánzatok - a viszonylag jó minőségűektől az egészen torz változatokig. 39 BÍRÓNÉ1972.29-42. 40 SZABÓ 1983.43-56. 41 BÍRÓNÉ 1972.37. 42 TORBÁGYI 2000.17. Nr. 26. 43 SNGBp 358 (2,55 g). 44 KOSTUR-GÁSPÁR 2018.97. Nr. 80. (3,65 g). 45 SAMBON 1903.358.; GARRUCC11885. 80. 46 SNGBp 361-365. 47 KOSTUR-GÁSPÁR 2018.97-100. 4. kép A-B: Kishartyánból származó drachma Hol és mikor készülhettek, kik voltak a veretők? Kelta katalógusokban ilyen „obulusokkal” nem találkoztam. A MNM Éremtárában viszont van két példány, sajnos ismeretlen provenienciával. Az 1960-as években folyt revízió idején mindenesetre már léteztek.48 Mindkét példányon jobbra néző Apollon-fej van, a hátlapjuk pedig a fentebb leírt kakasos típus. A kakasos-Athéna fejes érmék nem kizárólag csak Calesban készültek, hanem több közép-itáliai város nevében is verték őket, mint a latiumi Aquinum, valamint a campaniai Suessa Aurunca, Teanum Sidicum. A régi szakirodalom ezeket a kakasos bronzvereteket Kr. e. 268 utánra keltezte, és monetáris uniót feltételezett ezen városok közt.49 Crawford is az I. pun háború időszakához kötötte ezeket a pénzveréseket, melyek a római háború finanszírozását célozták.50 Az újabb szakirodalom is kisebb-nagyobb eltérésekkel ezt az időszakot adja meg a calesi és rokon pénzverésekhez.51 Itália és a Kárpát-medence, a Közép-Duna vidék kapcsolata mögött értelemszerűen elsősorban a boiusokat véli felfedezni a kutatás, akikről Strabón (Geographika V, 1,6) azt írta, hogy miután kiűzték őket Itáliából, a Dunához költöztek a tauriscusok szomszédságába. Az itáliai boiusok már a II. pun háború kezdetén Hannibált támogatták, a rómaiak ellen lázítva a Pó-vidéki kelta törzseket (Livius XXI, 25). A boiusok a II. pun háború során Hannibál szövetségesei voltak.52 A pun háború lezárása után pedig még egy évtizedbe telt, míg Róma végleg rendezte a boiusok kérdését, akik Kr. e. 191-es döntő vereségük után kénytelenek voltak elhagyni itáliai otthonukat.53 Itália és a közép-európai térség kapcsolatai már korábban is léteztek,54 ennek bizonyítékai a morvaországi Némcice-Viceméfice területén előkerült dél-itáliai és szicíliai bronzpénzek is a Kr. e. IV-III. századból.55 Ezek a kis értékű veretek nyilván a kelta zsoldosok „zsebében” érkezhettek a térségbe, mivel ilyen érmék nem 48 SNGBp 359-360. (1,05 g és 0,89 g). 49 HEAD 1911.26., 30., 42. 50 CRAWFORD 1985.47^8. 51 RUTTER 2001. 435.; BURNETT-MOLINARI 2015. 39. Egy kakas hátlapos calesi bronz pénz (RUTTER 2001.435.) a Monte Bibele-i település szórványérmei között is szerepel. BURNETT-MOLINARI 2015.44. 52 DAVID 2015. 335-344. történeti források alapján részletesen tárgyalja az itáliai boiusok történetét. 53 DAVID 2015.341-344. részletesen vizsgálja a Pó-vidéki boiusok sorsát. 54 SZABÓ 2015.245-248. 55 KOLNÍKOVÁ 2012.60-63. 47
