Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Nagy Zsolt Dezső: A kora újkori főúri pénzhamisítás forrásaihoz
Nagy Zsolt Dezső A kora újkori főúri pénzhamisítás forrásaihoz A XVI. századi pénzhamisítás történetét bevezetendő érdemes kis elméleti, módszertani kitérőt tenni. A témát sokan sokféleképp vizsgálták már. Történeti és régészeti oldalról a teljesség igénye nélkül Komáromy András,1 Gálocsy Zoltán,2 Bohdaneczky Imre,3 Leszih Andor,4 Huszár Lajos,5 Kahler Frigyes6, Káplár László7, Gaál Attila,8 Nagy Jenő,9 Gyöngyössy Márton,10 és Varga Máté11 14 15 16 17 18 neve említhető. A kutatás irányai a gazdaságtörténet, leíró numizmatika, jogtörténet és a régészeti emlékek vizsgálatának halmazában találhatók meg. A megközelítési módokat illetően azonban máig nincs teljes egység. A jogtörténet oldaláról a leggyakoribb hivatkozási alap a szentesített törvénycikkek és az azokat megelőző fel- és leiratok vonatkozó említéseiből álló forráscsoport. Ennek részeként megjelenik a szankciók vizsgálata, amelyhez szorosan kapcsolódik a peres ügyek áttekintése is; különös tekintettel annak az összevetése, hogy a jogszabályok szigora milyen formában jut érvényre a valóságban. Ez igen fontos olyan szempontból, hogy akár mikrotörténeti,12 akár társadalomtörténeti tanulmányok és adatbázisok készüljenek.13 A jogtörténeti megközelítés nagy hátránya, hogy sokszor nem ad igazi betekintést a hamisítás gyakorlati megjelenésébe. A törvénycikkek ugyan jelzik az általános közállapotot, illetve utalnak arra, hogy menynyire volt sikeres egy-egy jogszabály végrehajtása, ám ezekből sokszor hiányzik már a konkrétum - a Mohács utáni törvénycikkek leginkább csak a korábbi jogszabályok szankcióira utalnak. Az elvi, illetve elméleti tartalom azonban nem ad választ arra, hogy kik, milyen pénzeket, hol, hogyan és miért hamisítottak; ezeket milyen módszerrel és okból hozták forgalomba. A peres iratokban találhatók erre utalások - korábbi korszakokból ismeretes például az Ebergeuch-i István fia János és rokona, Jakou 1 KOMÁROMY 1893. 2 GÁLOCSY 1905. 3 BOHDANECZKY 1935. 4 LESZIH 1941. 5 HUSZÁR 1969. 6 KAHLER 1976.; 1978.; 1980.; 1982. 7 KÁPLÁR-KAHLER 1976. 8 GAÁL 2006. 9 NAGY 2010.; 2012. 10 GYÖNGYÖSSY 2016.; illetve MTA doktori disszertációja (2017) 11 VARGA 2015.; VARGA-NAGY 2017. 12 Jó példa erre csoltói Basó Mátyás és más hamisítók specifikus életrajzainak a hiánya. 13 Ez ugyan a XVI. században látszólag már elkészült, hiszen a kisebb korszakok elnevezése tartalmaz erre utalásokat („főúri hamisítás”, illetve „kovácshamisítványok, cigányhamisítványok"), ám főleg a korábbi esetében csupán egy jellemző kiragadása és használata. István fia András14 vagy Salgow-i Miklós hamisítók ügye -,15 ám a XVI. századot illetően ezek nem csupán kevésnek bizonyulnak, de egyes adatok relevanciája a rendszeres átvételek és szakirodalmi megjelenések miatt túlértékeltnek is tekinthető. Az igazságszolgáltatási forrásbázis tehát neveket és helyszíneket tud adni, ám ezek sokszor nem, vagy csak igen nehezen igazolhatók, ellenőrizhetők. Ideális állapot lenne, ha a hamisítványokról olyan korabeli kimutatások készültek volna, hogy egy-egy nagyobb összegben mennyi eredeti és mennyi hamis veret volt. Egy-egy lelet esetén ezt utólag már el lehet végezni. A leíró numizmatika kétségtelenül sok eredményt ért el, ám a szuhogy-csorbakői várban előkerült veretek természettudományos vizsgálatai rámutattak arra a jelenségre is, hogy az éremképek optikai megfigyelése és elemzése nem minden esetben pontos az eredetiség kérdésében.16 A természettudományos vizsgálatok adatai viszont megfelelő interpretáció nélkül csupán számok, arányok; olyasfajta értékek és felvételek, amelyek önmagukban nem igazán hasznosak. Ez utóbbi részben igaz a régészeti munkák során talált objektumokra és leletekre is. A feltárt műhelyek és az esetlegesen ott megtalált nyersanyagok, szerszámok és veretek konkrét bizonyítékai a hamisításnak, ám értékelésük a források nélkül félrevezető lehet. Jó példa erre a csorbakői vár esete, amelynél újra kérdésessé vált a pontos működés ideje. 1531-ben ugyanis a Perényiek kapják meg a várat, ám Perényi Péter 1530-ban Kassára ezüstpénzeket küldet bevizsgálásra.17 Mivel törvényes magánpénzverési engedély Perényi Péter nevére nem szól, így ez hamisításra utaló jel. Ezt megerősíti a füzéri vár ásatásán talált I. Ferdinánd dénárok természettudományos vizsgálata is.18 Látható tehát, hogy a Bebekek és Perényi fennhatósága alatt is működhetett a hamisító műhely Csorbakőn. írásos források Első körben a legfontosabb forráscsoportot, a szentesített törvénycikkeket és azok megszületésének körülményeit részletezem. Mindenekelőtt fontos azt a - talán túlságosan is egyértelmű - kitételt megfogalmazni, hogy jelen munka tárgya a Mohács utáni Magyar Királyság pénzügyeivel kíván mélyrehatóbban foglalkozni. Ez természetesen nem jelenti, hogy korábban nem foglalkoztak volna ezzel. A pénzhamisítás egyidős a 14 5234, forrás: https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/57224/?list=eyJ xdWVyeSI6ICJwXHUwMGU5bnpoYW1 pc1 x1 MDBIZHRcdTAwZTFzInO (letöltés ideje: 2017. október 6.12:33) 15 71963, forrás: https://archives.hungaricana.hU/hu/charters/148958/?list=e yJxdWVyeSI6ICJwXHUwMGU5bnpoYW1pc1x1 MDBIZHRcdTAwZTFzInO (letöltés ideje: 2017. október 6.12:32) 16 VARGA-NAGY 2016.129-130. 17 MNA1910.14. 18 VARGA-NAGY 2016.129-130.; 133-135. 71
