Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Nagy Zsolt Dezső: A kora újkori főúri pénzhamisítás forrásaihoz
TISICUM XXVIII. moneta használatával, ahogy azt Kahler Frigyes is kiemelte.19 Ugyanő elemzi azt az első írásos emléket is, amely a pénzhamisítással kapcsolatban keletkezett 1298-ban (40. törvénycikk).20 A jogszabályi háttér középkori változásait Kahler kutatásaiból jól ismerjük21. A Károly Róbert és I. Mátyás közti időszakot foglalja össze a középkori pénzhamisításról szóló forrásgyűjtemény második része.22 E munka korszakhatárai miatt ezeket érintőlegesen tárgyalom, kiemelve a fontosabb dátumokat és rendelkezéseket. A sort az 1342. évi dekrétummal kezdeném, amely több törvénycikk segítségével szabályozza a pénzverést, illetve definiálja a hamisítás tárgykörét is. A dekrétum több artikulusa ír le olyan eseteket, amelynél kérdéses, vajon a falsificatio körébe tartozik-e. Kahler - Bohdaneczkyvel ellentétben - ezeket a bizonytalan eseteket a gazdasági bűncselekmények körébe sorolja.23 A következő fontosabb lépésként az 1405. évi II. törvénykönyv 18-19. artikulusai számítanak. Az előbbiben szerepel először írott formában, hogy a pénzverés királyi felségjog.24 Mátyás az 1462. évi I. dekrétumában a pénzhamisítást a hűtlenség körébe sorolja. Ezzel kapcsolatban két esztendővel később, 1464-ben a II. törvénykönyv 26. törvénycikke ad további információkat.25 A XVI. századra már igen jó rendszere alakult ki a hamisítás elleni kormányzati harcnak; Werbőczy Tripartituma is kiemelten foglalkozik ezzel; az addig kialakult joggyakorlatnak megfelelően a hűtlenség bűntettét követi el az a személy, aki pénzt hamisít. 1522- ben a XIX. törvénycikk rendelkezik a pénzverők ellenőrzéséről. A jogszabály szerint az ellenőrnek a királyhoz hűként kell eljárnia, a vétkeseket kötelessége megbüntetni.26 Ez ugyan nem közvetlenül utal hamisítókra, ám a szándék könnyen felfedezhető. Ezzel ellentétben 1523- ban a 40. törvénycikk már kimondva is ezzel a tevékenységgel foglalkozik. A decretum elrendeli az elkövetők megbüntetését; jobbágyok esetén a földesúr kötelessége a szankcionálás. Az úr viszont a király által vonható felelősségre, bár a korábbi jogszabályokkal ellentétben már csupán jószágvesztéssel sújtható a birtokos.27 Az 1526. évi 34. törvénycikk viszont egy érdekes jogszabály. Bár nagyrészt a moneta nova visszaváltásáról szól, a 7. § szerint az olyan pénzek is elfogadhatók, amelyek nem látszanak a megfelelő finomság szerint vertnek, ám beváltójuk kötelességének írja elő a veretek készítőinek a felkutatását, hogy azokat meg tudják büntetni.28 Itt viszont érdemes kitekinteni eme kitételek hátterére. Felmerül a kérdés, hogy a hírhedten rossz dénárokat ki verette olyan engedély nélkül, akit az országgyűlés nem ismer el 1526-ban. Másik oldalról az esetleges hamisítás okai sem feltétlenül tisztázottak, hiszen az értéktelen pénzek elkészítésében sok 19 KAHLER 1978. 20 KAHLER 1978.59. 21 KAHLER 1978.; 1980.; 1982. 22 Vö. KAHLER 1980. 23 KAHLER 1980. 45. 24 KAHLER 1980. 46. 25 KAHLER 1980. 47. 26 forrás: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=52200019. TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D7 (letöltés ideje: 2019. július 10.15:53) 27 forrás: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=52300040. TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D8 (letöltés ideje: 2019. július 10.15:54) 28 forrás: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=52600034. TV&search U rl=/ezer-ev-torvenye i %3Fpagenum%3D8 (letöltés ideje: 2019. július 10.15:55) haszon nem fedezhető fel. A csorbakői veretek közt azonban mégis találunk hamis moneta nova vereteket.29 1529-ben I. Ferdinánd meghozza a magyar pénzeket kitiltó rendeletét.30 Az 1535-ös nagyszombati országgyűlésen az alsóbb nemesség előhozza a magyar pénzek kitiltásának ügyét. Ebben Várday Pál esztergomi érsek személyében pártfogót is talál ez a réteg, aki ezt a királynak elő is adta.31 Ferdinánd válaszában viszont kiemeli a hamisítás elharapózását a Magyar Királyságban, amelyet a rendek nem tudtak féken tartani. Az uralkodó hivatkozott az alsó-ausztriai rendek kérésére, akik viszont a rossz magyar veretek miatt panaszkodtak, így lényegében a rendelet visszavonása ügyében a magyar országgyűlés visszautasítást kapott.32 A témában a rendi feliratok, illetve a királyi leiratok az ugyancsak ez évi pozsonyi országgyűlésen is hasonló tartalommal születtek meg megegyezés nélkül.33 A pénzek használatának kérdésével végül a decemberben Bécsben megfogalmazott, majd szentesített 1536. évi XIX. cikkely foglalkozik. A jogszabály szövege kimondja, hogy a körmöci veretű Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos érmék is használhatók.34 Ezt Gálocsy Zoltán bizonyos fajta bizalomvesztéssel is magyarázta, amely - véleményem szerint - a hamisítás mellett a külföldi pénzek nagyfokú beáramlásával is összefüggést mutat. Tény azonban, hogy a törvénycikk valamilyen módon elérte a célját. Ezt újfent a csorbakői műhely leletei bizonyítják, hiszen a hamisítványok közt mindegyik fent megnevezett uralkodó típusa megtalálható. Kiemelendő, hogy az ország keleti felén megtartott részleges gyűléseken ez a kérdés nem merül fel. Lehet ugyan hivatkozni arra, hogy az 1535 elején Kassán, illetve az ismeretlen helyen, de még ebben az évben megtartott gyűlés végzéseit Pozsonyban megtárgyalták; mégis fontos megjegyezni, hogy ez a régió más problémáktól (hatalmaskodás, adószedők viszszaélései stb.) szenvedett igazán. A vidék legnagyobb urai a régióban olyan erős helyi hatalommal bírtak, amelyek felülírták a központi akaratot is. Nem véletlenül számít a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye és környéke az úgynevezett főúri hamisítás gócpontjának. A pénz kérdése viszont nem került le a napirendről ezek után sem. A következő év januárjában újfent Pozsonyban tartatott országgyűlés, amelynek végzései közt megtalálható az a XXV. számú törvénycikk is, amely a körmöd veretű pénzek elfogadásáról szól. Ezt ez év novemberében a nyitrai országgyűlésen a rendek azzal egészítették ki, hogy meg kell büntetni azokat, akik nem fogadják el a forgalomban levő régi típusú vereteket. Ennek érdekében vásárbírák választását kezdeményezték, akik ezen büntetések végrehajtásának jogát megkapták.35 Bár az adómegajánláson, illetve a pénz megfizetésének módján és a gyűlés eljárásrendjén Thurzó Elek, más magyar királyi tanácsosok, illetve I. Ferdinánd igen sokat vitatkoztak, a király végül - változtatásokkal 29 VARGA-NAGY 2016.129-130. 30 ÁLDÁSSY 1904. 1-3. Habár a közleményben olvasható az 1529. február 19-i keltezésű dokumentum magyar fordítása, a szerző levéltári jelzetet nem közölt mellé, csupán annyit, hogy akkor a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában volt megtalálható. Mindezek miatt csökken a forrásközlés értéke. 31 MOE 1.499-500. 32 MOE 1.501. 33 MOE 1.497-518. 34 MOE 1.517. 35 MOE II. 1875.23. 72
