Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Novák László Ferenc: Nagykőrös szerepe a száz éve megalakult Tanácsköztársaság honvédő háborújában 1919
TISICUM XXVIII. A 31-es gyalogezred a 6. hadosztály kötelékébe tartozott, amelynek politikai megbízottja Münnich Ferenc volt. Ezredünket Miskolcra rendelték, ahova május 27-én érkeztünk meg, s néhány órával később már menetkész állapotba helyeztek bennünket. Megkezdődtek a felvidéki harcok. Ezredünk egymás után foglalt el fontos hídfőket, falvakat, városokat [...] Már éreztük a Magas-Tátra fenyveseinek ózondús illatát, ott álltunk Igló és Poprád kapujában, amikor Bokányi Dezső és Rónai Zoltán népbiztosok érkezését jelentették. Pogány összehívta zászlóaljparancsnokait. Gölnicbányán kellett jelentkeznünk. Szép nyári nap volt. Egy nagy téren félkörben álltunk, amikor Bokányi Dezső elmondta, hogy szomorú hírt kell közölnie: a párizsi békekonferencia elnöke, Clemenceau, június 13- án, a békekonferencia nevében, ultimátumot küldött. Ebben követelte, hogy a tanácskormány szüntesse be harci tevékenységét Csehszlovákia ellen és vonja vissza csapatait a megjelölt demarkációs vonal mögé, ígéretet tett az antant nevében arra, hogy a magyar tanácskormányt meghívja a párizsi békekonferenciára és Tanácsmagyarország visszakapja a románok által megszállt területeket. Mindezt még külön sürgönyben is közölte Clemenceau. Az ultimátumra Magyarország tanácskongresszusa elfogadó választ adott. Mindannyian szomorúan hallgattuk Bokányit. Pogány Kálmán mindannyiunk előtt megkérdezte: milyen garanciát kapott a tanácskormány a románok által megszállt területek kiürítésére? Bokányi Dezső röviden válaszolt: - Kinek hihet az ember, ha a békekonferencia elnökének nem!? [...] Amikor sor került a visszavonulásra, katonáink dermedten hallgatták a parancsot. Sokan könnyeztek, sokan kiabáltak. Nem akarták elhinni, hogy a diadalmas, győzedelmes harcok után ki kell üríteni az elfoglalt területeket. Nehéz volt a helyzetünk, mert a románok által elfoglalt területek kiürítésében mi sem bíztunk! Július 2-án korán reggel megkezdődött ezredünk bevagonírozása. Kassáról a tiszai frontra indultunk. Miskolc pályaudvara előtt kisiklatták vonatunkat. Dolgoztak az ellenforradalmárok. Egy halottunk, néhány sérültünk is volt, közöttük Komis és Pogány [...] Kun [Béla] közölte Pogánnyal Stromfeld Aurél vezérkari főnök lemondását, és hogy utódjául Julier volt alezredest nevezték ki. Pogány Kálmán sápadt, szomorú arccal jött fülkénkbe. Elmondta, hogy Kunnal beszélt, aki közölte: Stromfeld a visszavonulási parancs miatt lemondott és utódja a vezérkari székben Julier volt alezredes lett. Mindannyian fájdalmasan vettük ezt tudomásul. - Ide figyeljetek, elvtársak, a felvidéket elvesztettük, vele együtt Stromfeld Aurélt, és én így most már elveszettnek látom a háborút is. Juliért ismerem, köpönyegforgató, aki ha neki kedvező, balra tekint, ha úgy alakul a helyzet, akkor jobbra. Politikailag megbízhatatlan és többségükben mindazok is, akik a vezérkarhoz tartoznak! Stromfeld volt az összes tisztek között politikailag a legképzettebb, benne volt a legtöbb erkölcsi erő, melyhez progresszív gondolkodás, tehetség és kimagaslóan nagy katonai képzettség is járult. Ő menthette volna meg egyedül a kétségtelenül nehéz helyzetet - mondta. A fülkében Pogány István, Popov Pál, Sodró és én ültünk. Sodró, volt százados, a Ludovika egykori tanára, a dandárcsoport parancsnoka mellett adjutánsként működött. Egy ideig zászlóaljparancsnok is volt. Demokratikus gondolkodású, emberséges katonának ismertük, aki az aktív tisztek között elsőnek lépett be Nagykőrösön a pártszervezetünkbe. [...] Pogány Kálmán mára vonaton bejelentette, hogy a 31-es ezred 1. zászlóalja Abonyba, a 2. Újszászba, a 3. pedig Jászladányba kerül. Beosztotta a dandárcsoport többi egységeit is. A dandárcsoport parancsnoksága és az ezred trénparancsnoksága ugyancsak Abonyba települt. A katonák arcán még mindig ott ült a szomorúság, a bánat. Csak akkor engedett fel, amikor hírül vitték, hogy Kun Béla július 19-én Abonyba érkezik, hogy átadja a Forradalmi Kormányzótanács kitüntetését ezredünknek: a díszes hímzésű, nehéz selyemből készült frontlobogót...'’2' A nagykőrösi történeti források a hadseregről csupán kevés és igazán ellentmondásos dokumentummal szolgálnak. Annál is inkább lehetséges ez, mivel a hadseregszervezés a központi katonai hatóság körébe tartozott, a város csupán „elszenvedője” volt az eseményeknek. Az egykori vörös tiszt visszaemlékezése ideális viszonyokról beszél, de valójában a várost igen sújtotta a tömeges katonai jelenlét. Nagykőrös város hatvantagú Munkástanácsának ülését 1919. május 7-én tartották. Ezen jelen volt Sallai János direktóriumi tag, mint helyettes elnök, Zsembery Gyula direktóriumi elnök, Niklosz János direktóriumi tag, valamint Veres Sándor, a Pest megyei direktórium titkára is. Ezen a gyűlésen Zsembery Gyula direktóriumi elnök és Forberger Gyula párttitkár, valamint „sok felszólaló keserűen panaszolják, hogy a városunkba beszállásolt és folyton változó 10-12000 főnyi Vörös Hadsereg siralmas és kétségbeejtő helyzetbe juttatja városunkat, mert a katonák teljesen fegyelmezetlenek, rabolnak, rombolnak, erőszakoskodnak, a lakosságot valósággal kiélik és kifosztják mindenéből, a város és a lakosság élelmét, felszereléseit, eszközeit, bútorait felhasználják, maguknak viszik vagy szétrombolják, köz és magánépületeket berondítják és megrongálják, a drága gabonavetéseket ledíbolják, lekaszálják, feletetik, a fogatokat, lovakat magukkal viszik, követelők és erőszakosak és senkinek nem fogadnak szót. Ha tovább így tart ez, hát rövidesen kipusztul a város mindenéből, éhség és parasztlázadást vált ki a vörös hadsereg garázda eljárása során. Mind e panaszokkal Zsembery és Forberger fent jártak Bpesten, de a proletár diktatúra szelleméhez nem méltó akkora intolarenciával, tudatlansággal és nemtörődömséggel találkoztak az összes felsőbb hatóságoknál, addig utas/tgatták egyik Népbiztosságtól a másikig, hogy végre is hazajöttek, de semmit se tudtak végezni a Bpesten talált fejetlenségek közepette. Nyakunkra jönnek mennek az óriási katonai tömegek, kik semmivel sincsenek ellátva, itt esznek, itt szereljük fel őket és elviszik mindenünket. Ezt nem orvosolja senki, mert odafenn tudatlan gyerekek és nők vannak az uj rendszer hivatalaiban. Tudomásul vesszük a megyei direktórium azon ígéretét, hogy ezen súlyos sérelmeket nyomban és gyökeresen orvosolni fogják, mihelyt Pestre érnek [...] Hosszas vita után elhatározzuk azt is, hogy azon tanácstagok, kik a Vörös hadseregbe belépnek, jelentkezzenek avégett holnapra a Munkásotthonban. Felhívjuk a város összes proletárjaikat, hogy be a Vörös hadseregbe, mentsük meg a proletár diktatúrát” - fejezték ki álláspontjukat.21 22 A körösi Munkástanács és direktórium részéről hangoztatott és megfogalmazott jogos sérelmek közepette, valójában Nagykőrösön állt helyre a Vörös Hadsereg ütőképessége, mint arról ír Forgács Béla, de Münnich Ferenc is. A körösiek a felsőbb politikai és katonai vezetésnél nem tudtak érdemben intézkedni, hogy a hadsereg ellátásában a város anyagi ellátást, támogatást kapjon. Ez valójában nem is a város kötelessége lett volna. A Vörös Hadsereg tisztje már eredményt ért el, magánál Kun Bélánál 21 FORGÁCS 1979. 69-77. A zászló eredetijét a Hadtörténeti Intézet őrzi, s a másolata pedig az Arany János Múzeum állandó kiállítási monográfiájában volt látható. NOVÁK 1989.; NOVÁK 2008.114-115. 22 MNL PML NkV Jkv. 1919. máj. 7. 188
