Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Csányi Marietta: Kik voltak ők és honnan jöttek? Abszolőt időrendi adatokból leszűrhető következtetések a jánoshidai késő bronzkori temetőben
TISICUM XXVII. De vajon kiterjeszthetjük-e a temetkezési rítusra vonatkozó, a vizsgált tíz sír alapján talán könnyelműen levont következtetéseinket a temető egészére? Jánoshidán a 278 sírban nyugvó 289 egyén égtáj szerinti elhelyezését 126 esetben lehetett megállapítani. (Természetesen csak a csontvázas sírok jöhettek szóba - azok közül sem mindegyik, ha rablás vagy dúlás lehetetlenné tette a meghatározást). 126 sírban, 65 esetben K-DNY-i (az északhoz képest 25 °- és 79 0 között) tájolás volt a jellemző, tehát nagyjából a vizsgálható sírok felében. A fennmaradó 61 esetben a halottak testhelyzete változó, színes képet mutat, amennyiben hét égtáj szerinti fektetés gyakorlatáról tanúskodik. Köztük a két leggyakoribb, hogy a halott személyt DNY-ÉK-i vagy K-NY-i irányban fektetik a sírgödörbe. Keltezési értékek híján azonban esetleges, időben megnyilvánuló tendenciát a szokások különbözőféleségében vagy változásában sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudunk. Áttekintve az Alföldön ill. a Kárpát-medencében ismert korabeli temetőket, azok mindegyikében a sírok tájolása igen változatos. E jelenség sem időrendi okokra sem pedig az eltérő nemek megkülönböztetésének szándékára nem vezethető vissza. Tiszafüreden K-Ny-i, ill. NYK-i irányítást állapított meg irányadóként Kovács Tibor, némelyeknél kisebb-nagyobb eltéréssel. A tápéi temető rítusának elemzésénél Trogmayer Ottó szerint semmilyen tájolási szisztémát nem lehet megállapítani, legföljebb kisebb-nagyobb sírcsoportokat, melyekben a tájolás jelenti a kapcsolatot.4 E két temető esetében Jobst Blischke az ásatók véleményével szemben középső bronzkori hagyományokra visszavezethető nem-specifikus temetkezési rítust valószínűsít, melyet Tápén a mellékletadás nyilvánvaló különbsége is hangsúlyossá tesz.5 A Mezőcsát-hörcsögösi temetőben a szerzők semmilyen összefüggést nem látnak a halottak tájolása és a nemeik valamint életkoruk között. A rítusban kizárólag a halott arcának dél felé fordítását tartják fontosnak.6 A nagyecséri temetőben K-NY-i és ÉK-DNY-i tájolást figyeltek meg.7 A Emőd-istvánmajori halomsíros, birituális temető öt csontvázas sírja közül három K-NY-i és egy-egy ÉNY-DK-i és ÉK-DNY-i tájolású.8 A salkai kárpátvidéki halomsíros temetőben feltárt 176 sír közül a zömében hamvasztásos temetkezések mellett előkerült 12 csontvázas sír tájolása csaknem minden égtájra kiterjed: ÉK-DNY, ÉNY-DK, DDKÉÉNY, NY-K és DK-ÉNY.9 A korábbi (R B korú) fázishoz köthető komáromszentpéteri (Dolnÿ Peter) temető 50 csontvázas sírja is hasonló változatosságot mutat,10 mint ahogy a Győr-Ménfőcsanakon feltárt koszideri korú hét halomsíros temetkezés is.11 4 TROGMAYER, Ottó 1975.147. 5 BLISCHKE, Jobs 2002. 6 HÄNSEL, Bemard - KALICZ, Nándor 1986.46. 7 FISCHL Klára - HAJDÚ Tamás 2016.154. 8 B. HELLEBRANDT, Magdolna 2004.190-192. 9 TOCIK, Anton 1964.43. 10 DUSEK, Mikulás 1969.52-81. 11 M.EGRY Ildikó 2004.125-130. Kissé távolabb tekintve Európába, J. Blischke a pitteni halomsíros temetőben sem lát összefüggést a halott neme és tájolása ill. fektetése között.12 A dél-németországi halomsíros időszak új abszolút kronológiai adatainak értékelése kapcsán ismertet a Müller és Lohrke szerzőpáros néhány temetkezést. A tájolásban ugyan - már ahol volt rá adat - egyöntetűbb kép rajzolódik ki, de a - rítus-nem-kor - tekintetében itt sem lehet öszszefüggést felfedezni. A közlésben 14 temetkezést ismertetnek, közülük hét sír tájolása ismert: egy D-É, három K-NY, kettő NY-K és egy NYÉNYKDK.13 Az eltemetett egyének égtáj szerinti fektetése mellett azonban a másik, korábban már említett jelenségre is felfigyelhetünk a jánoshidai temető 14C vizsgálatnak alávetett tíz sírjában, mégpedig arra, hogy a 25. és 113. sír halottját nyújtott helyzetben temették el, hozzátéve, hogy az egész temetőben nincs több ily módon sírba helyezett személy. (L. 1. táblázat!) A korszak nyújtott csontvázas temetkezéseinek száma a Kárpát-medencében meglehetősen csekély és idegen elemnek tekinthető. A két legismertebb és legkülönlegesebb hazai képviselője a R BB és BC1 fordulójára datált keszthelyi kőkamrában nyugvó személy és a szomolányi 9. sír harcosa.14 A nagyobb temetők közül csak Tápén került elő 27 nyújtott csontvázas sír; a helyi előzményektől eltérő fektetést Trogmayer Ottó idegen eredetűnek tartja - az idegen eredet közelebbi magyarázata nélkül.15 Tiszafüreden nem említ Kovács Tibor nyújtott helyzetű csontvázat.16 Ausztria területén Kurt Willvonseder szerint a halmokban rejlő kőkonstrukció milyensége alapján nyújtott, vagy zsugorított vázas helyzetben fekvő halottak nyugodtak.17 A dél-németországi halomsíros időszak temetkezéseiben a halmok alatt nyújtott testhelyzetben feküdtek a halottak, a zsugorított helyzet szórványosan fordult elő.18 Dél-Thüringiában is a halmokban eltemetettek általános szabály szerint nyújtott helyzetben feküdtek.19 Visszatérve jánoshidai temetőnk nyújtott csontvázas sírjaira: vajon minek köszönhették ők, ezen a területen hagyományok nélküli, különleges bánásmódot? Talán idegen eredetükre, talán kiválasztott társadalmi helyzetükre utal? Az egyikük a körárokkal övezett 113. sír leggazdagabb, 22-25 éves korában elhunyt férfi halottja,20 a közösség feltehetően fejedelmi rangú, kiemelkedő személyisége.21 A 113. sírban nyugvó személy valamennyi lábujján spirális bronzgyűrűk voltak, s a bemutatott sír kivételes gazdagsága mellett ezen egyszerűnek számító ékszerek más szempontból is a halott előkelő származását igazolták. Ha ez a tény volt 12 BLISCHKE, Jobst 2002.215. 13 MÜLLER, Johannes - LOHRKE, Brigitte 2009.34-36. 14 SÁNDORFI Nándor 1896109-118; HAMPEL József 1886-1896. CXXXIV.t., CCXLII-CCXLV. 15 TROGMAYER, Ottó 1975.148. 16 KOVÁCS, Tibor 1975.40-42. 17 WILLVONSEDER, Kurt 1937.41 -50 18 HOLSTE, Friedrich 1953.22. 19 EBNER, Kathrin 2001.42.; u.ő. 2005.334-338. 20 HAJDÚ Tamás, 2007.7,18.; HAJDÚ Tamás 2008.79. 21 R. CSÁNYI Marietta 1980.156.; CSÁNYI Marietta 2017.; 1980 1 56,158- 162. 52
