Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Néprajztudomány - Kovácsné dr. Szigeti Klára: Pusker Ferenc emlékezete (Egy országos jelentőségű tiszafüredi méhész élete és munkássága)
Kovácsné dr. Szigeti Klára Pusker Ferenc emlékezete (Egy országos jelentőségű tiszafüredi méhész élete és munkássága) "A méhek születnek önkéntelen, élnek örömtelen, dolgoznak szüntelen, meghalnak jutalmazatlanul és elvegyülvén a föld porával nyomtalanul." /Sőtér Kálmán/ Tanulmányomban szeretném a néprajzi szakirodalom számára hozzáférhetővé tenni, bemutatni egy országos jelentőségű tiszafüredi méhész tevékenységét. Az életrajzból kibontakozó országos történelmi események, helyzetek elemzésére szándékosan nem térek ki, mert ezeknek gazdag az irodalmuk (pl.: malenkij robot, magyarországiak munkavállalása Csehszlovákiában, tsz-szervezés) csupán azt szeretném bemutatni, hogy egy kiemelkedő méhész szakember munkásságában, életében hogyan jelentkeznek ezek a történelmi erővonalak. A hagyományos népi méhészkedés kutatása és bemutatása megtalálható a néprajzi szakirodalomban. Szeretném felhívni a figyelmet Bathó Edit1, Füvessy Anikó2 és Szabadfalvi József3 munkásságára. Az emberi kultúrában a méz több évezredes zsákmányoló tevékenységgel való megszerzését a 19. század második felétől felváltja egy gazdaságilag intenzív tudományos megfigyeléseket lehetővé tevő modern méhészet. Ekkor kezdődik el a kaptárak készítése, és a mézpergetők felfedezése és használata. Magyarországon Kolozsváron Sőtér Kálmán az, aki megírja több mint 1000 oldalas alapvető munkáját A méh és világa címmel. Az első kötet 1895-ben, a második 1908-ban jelent meg. Mellette kiemelkedő jelentőségű Báró Ambrózy Béla 800 oldalas könyve, "A méh" amelyet 1896-ban adtak ki. A 20. században Magyarország méhészeti nagyhatalommá vált. Ez bizonyította a bemutatott méhészeti szakirodalom jelentős fejlődése is. Hamarosan megindult a méhészeti szakemberképzés is. A szakemberképzés magával hozta a méhészeti ágazat további fellendülését. "A méhészetben rejlő lehetőségeket helyesen meglátva, 1898-ban Darányi Ignác földművelésügyi miniszter működése idején, állami méhészeti gazdaság létrehozását határozták el. Sok keresés után, alkalmas helyet végül is Gödöllőn találtak, a gazdaság célját egyrészt a szakoktatásban, másrészt a méhészet fejlesztésében, méhlegelők létesítésében határozták meg. A 20 hektáros területen 3 épületet építettek, a személyzet és a tanfolyamon résztvevők elszállásolására, valamint a tanterem, munkaterem, laboratórium, asztalos műhely részére. Külön pincehelyiség volt a mézből készülő italok tárolására. A kertben a legváltozatosabb mézelő növényeket ültették és különféle rendszerű kisebb nagyobb rendszereket létesítettek. 1902-ben az ünnepélyes megnyitón Ambrózi Béla büszkén jelentette ki, hogy az intézmény nem csak Európában, hanem az egész művelt világon a méhészet terén korszakot alkotott. A gazdaságban azonnal beindult a kétéves szakmunkásképző tanfolyam, ahol a következő időszakban kb. 1000 méhészt képeztek ki. Időszaki tanfolyamokon több mint 10ezren vettek részt. A 40 éves jubileumát ünneplő intézetet 1942-ben átszervezték. A kétéves méhész munkásképző tanfolyamot megszüntették, a gazdaságot önálló kutatóintézetté fejlesztették. Méhészeti és méhbiológiai Kutatóintézet néven."4 Az országosan jellemző tendenciákat tanulmányozhatjuk Pusker Ferenc tiszafüredi méhész életének és munkásságának a bemutatásával, aki életművével, méhészeti újításaival, emberi és szakmai tevékenységének példájával a magyar méhészet egyik kiemelkedő országos jelentőségű alakjává vált. A tiszafüredi Kiss Pál Múzeum 2018. január 26-án időszaki kiállítással köszöntötte a 105 éve született méhész emlékét. A dunántúli Tömördön Vas megyében született. Már gyermekkorában segített a falu plébánosának méhészetében. Életre szóló hivatást Gödöllőn a Magyar Királyi Méhészeti Gazdaság két éves bentlakásos iskolájában kapott, ahol nem csak méhészeti, hanem kertészeti és asztalos „szakmunkás” - ismereteket is elsajátított. A Végbizonyítványt 1931. augusztus 8-án kapta meg. Megőrizte I. és II. éves méhész tanulóként jegyzetfüzeteit, amelyek a múzeum néprajzi gyűjteményében megtalálhatók és részletes betekintést nyerhetünk belőle, a méhészeti képzés szakterületeiről. A képzés komplexitását jelzi, hogy asztalosipari alapképzéssel a kaptárkészítést is megtanították, a méhek biológiájáról nagyon részletes ismereteket kaptak és kertészeti jegyzeteik a méhlegelők fontosságát bizonyítják a méhészetben. Külön leírást találunk a mézelő növényekről a virágport adó növényekről és közgazdasági ismereteket is tanítottak a méhészeti gazdálkodás eredményességének fokozása érdekében. Pusker Ferenc megőrizte a Gödöllőn kiadott Magyar Méztermelők Szövetkezetének Hivatalos Közlönye "A méhtenyésztés" c. újság több példányát 1933 és 1936 között, amelynek szerkesztősége és kiadóhivatala Gödöllőn a Gizella út 3-ban volt található az 1930-as években. 1933-ban méhészállást vállalt a Szlovákiai Ógyallán, a Feszty földbirtokos család méhészetében: A levélben tanulmányoztatjuk a méhésszel szembeni elvárásokat, álláspályázatához ajánlást kapott Gál Imrétől a gödöllői intézet igazgatójától. 1 BATHÓ, 2007., p. 5-7. 2 FÜVESSY, 1972., p. 529-549. ____________________ 3 SZABADFALVI, 1956., p. 451-482. 4 NIKOVITZ, 1983., p. 22-23. 277
