Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Szikszai Mihály: Elfeledett vasúti létesítmények Szolnokon
TISICUM XXVII. 4. kép: A „hatvani pályaudvar” távlati képe Szolnokon a Tisza parton. A kép jobb szélén megfigyelhetők az „Ószolnoki” pályaudvar felé vezető sínpárok. Lelőhely: MNL JNSZML Képeslapok gyűjteménye Siclnok Újváros tervezték. Az egyik a mai felvételi épület, természetesen „Jászberény” elnevezéssel. A másikat „Tápió-Györgye” felirattal tervezték, azonban a herényiek kérésére megváltoztatták „Boldogháza” névre.40 * A bizottság még ezen a napon továbbhaladt Újszászon, Rékason át Szolnokra. A vasútvonal szolnoki végállomásának kialakítása sokáig hátráltatta az építkezés megindulását. A város megbízottai már a bejáráson kifogásaikat adták elő. Legfőbb érvük az volt, hogy a vasút ne az eredetileg elképzelt irányból közelítse meg a Tiszavidéki Vasúttársaság pályaudvarát, ugyanis ez tönkretenné a szolnoki gazdák legjobb földjeit. Ezért javasolták, hogy a vasút keleti irányból közelítse meg a pályaudvart. Forgalmi szempontból ez nem volt megengedhető, mivel így a pályaudvar fejállomás lett volna, ami a vonatok kezelését megnehezítette. A hatvani vonal szolnoki állomását a tiszai vasút felvételi épületei között, annak északi oldalán tervezték elhelyezni. A Tisza partján, a vízen érkező szállítmányok felvételére teherpályaudvar létesítését vették tervbe. Az államvasutak képviselője nem támogatta a város elképzelését, az eredeti tervek szerint ugyanis a MÁV és a Tiszavidéki Vasút pályaudvarán az 40 Ennek a megállónak a neve többször változott. A Jászkunság c. újságban „Tápió-György” elnevezéssel jelent meg a vasúti menetrend. 1875-től a neve Tápió-Györgye—Boldogháza, 1882-ben pedig Szent-lmre (I). Később ismét a Tápiógyörgye—Boldogháza elnevezést használják. alkalmazottak külön-külön teljesítettek volna szolgálatot. Indoklásában kifejtette, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a közös szolgálat sok viszályt hoz magával. Az árufeladás raktárait, a marharakodót, a gabonafészert a Tisza partján építendő teherpályaudvaron kívánták elhelyezni. Szolnok városa továbbra is ragaszkodott a vonal keleti irányból történő bevezetésére a Tiszavidéki Vasút pályaudvarára. 1871. augusztus 19-én azonban a Közlekedési Minisztérium tanácsosa, Hieronymy Károly levele végleg eldöntötte a kérdést: nem engedélyezte Szolnok város azon kérését, hogy a hatvani vonal keletről csatlakozzon az új szolnoki állomáshoz. Indoklásában leírta: „... Ami ellenben a nevezett város közönségének mellékelten visszazárt az iránti folyamodványát illeti, hogy a hatvan-szolnoki vasútvonal beágazása a szolnoki állomásnál ne nyugatról, hanem keletről, vagyis az állomásnak Debreczen felőli részén történjék: sajnálattal kell kijelentenem, hogy a város eme kívánságát szemben azon nehézségekkel, melyek e részben fennforognak, s a mellékelt jegyzőkönyv szerint a bejárásnál Is tüzetesen kifejtettek, nem teljesíthetem...”*' így tehát Szolnokon a hatvani vonal személypályaudvarát úgy oldották meg, hogy a Tiszavidéki Vasút személypályaudvarát kibővítették hat vágánnyal, északon pedig háromvágányos mozdonyszínt és vízállomást építettek. 41 MNL HML HKSZ Alispán ír. 16 4673/1871. 168
