Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2015 és 2017 között
TISICUM XXVII. A feltárásra a felszíni viszonyokhoz alkalmazkodva 4 db 25 m és egy 50 m hosszúságú, 2 m szélességű próbaárkot húztunk, közvetlenül az út mellett. A feltárás 2017. november 2. és 7. között került sor Jancsik Balázs technikus és két kézi földmunkás, valamint egy kotró segítségével. Az 1. és az 5. próbaárokban nem találtunk régészeti jelenségeket. A 2. és a 4. árokban egy-egy leletmentes gödör és árok alját sikerült kibontani. A 3. számú, 50 m hosszú árokban több, a szarmata korhoz tartozó gödröt, két cölöplyukat, egy árkot, és egy mély gödröt sikerült kibontani. Az OBJ:12/STR:12. mély gödör kibontása teljesen nem valósult meg, mivel a szelvényfal vágta, és a talajvíz is erőteljesen jött fel benne. Összesen 14 objektum került elő, és 14 statigráfiai számot osztottam ki. A humusz átlagos vastagsága az 1-2. és a 4-5. árkokban 80-100 cm, a 3. árokban 160-170 cm. Az utolsó napon kijött Jászfényszaru önkormányzat képviselői, és azt ajánlották, hogy az utat nem tárják fel, hanem a területet megemelik, a most használt földútra építik meg az utat. Ebben az esetben javasoltam a régészeti megfigyelést. Kengyel, Gyárosi földek SZARMATA, ÁRPÁD-KOR, TÖRÖK KOR Ásatásvezető: Kovács Péter Feltárás éve: 2017 A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának kollégája, Kövesi István fémkeresős lelőhely-felderítés közben 2017.10.12-én, csütörtökön 56 db Mátyás és Ulászló érmet gyűjtött össze egy jól körülhatárolható, de szétterült, elszántott foltból. Ezt követően egyeztettünk a település polgármesterével, Nagy Szilárddal és Gál József földtulajdonossal a leletmentésről. Tőlük szóban engedélyt kaptunk egy kisfelületű ásatásra és biztosítottak minket a zöldkár terhének mentességéről. Ezután október 18-án kiszálltunk a területre hét munkással és hat technikussal (Kasza Csaba rajzoló, Varga Ervin ásatási technikus, Horváth Dániel ásatási technikus, Nagy Fanni és Ádám Márk az SZTE Régészeti Tanszék hallgatói, valamint a megtaláló Kövesi István fémkeresős). A terület a Kengyeli Kis-Csatorna partján emelkedik, markáns magas parton, annak peremétől 15-20 méterre. A területen egyértelmű középkori leletszóródás tapasztalható. Elsősorban kerámia- és tégladarabok gyűjthetők. Jellegében a leletanyag az Árpád-kor és a törökkor közé helyezhető. A területen gyűjtöttünk római bronzérmet, szarmata lunulát (?), Zsigmond-kori denariust (?), III. Béla tálkapénzt. Az éremkincs kutatásához egy szelvényt jelöltünk ki, ennek területe 6x6 m (1. szelvény). Ezt először négy részre bontottuk (1-2-3-4.) majd további hét szondára egészítettük ki. Az első négy szondában három ásónyom mélységet mentünk le. Az 5-6. szondákban két ásónyom mélységet, majd pedig a 7. szondában mindössze egy ásónyomot mélyültünk. A 3-4. szondák találkozásánál egy hamus gödör feltételezhető, ez az S-1 azonosítót kapta. A 6. szondában egy kis részen lementünk a harmadik ásónyomba is, itt egy nagyon egybefüggő, porhanyós, vastag, szürke hamus réteget találtunk, tele állatcsonttal és kerámiával. Elképzelhető, hogy egy kisebb tanyahely lehet a területen, amely elpusztult és ezért ütközünk hamus rétegekbe. Az éremkincs magja nem lett meg. Összesen 152 tételt gyűjtöttünk, melyek a 3-4. szondákban összpontosultak. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez a kis éremlelet egy gazdagabb paraszt család vagyona lehetett, melyet hirtelen rejtettek el, szerves anyagba csomagolva, kis mélységben. Feltételezem, hogy a valamikori elrejtés eredeti helye az S-1 gödör lehetett, mivel itt találtunk több, „a legnagyobb mélységben” fekvő pénzt, melyek már egyértelműen a művelési szint alatt voltak. Ebben a jelenségben került elő egy kisebb edény töredéke is, mely talán szolgálhatott tárolóként is, bár nem volt benne egyértelműen megfigyelhető lenyomat, így nem eldönthető. Kunmadaras, Nagy-Csontos-hát KÉSŐ BRONZKOR, AVAR Ásatásvezető: Tárnoki Judit Feltárás éve: 2016 A Damjanich János Múzeum 2016 folyamán felkérést kapott a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságától régészeti megfigyelés elvégzésére. A szakfelügyelet tárgya a HNPI által elindított tájrehabilitációs projekt ellenőrzése volt. A tájrehabilitáció feladata a kunmadarasi szovjet repülőtér által a Hortobágyi Nemzeti Park területén használt ún. bombatéren keletkezett több ezer bombatölcsér felmérése, lőszermentesítése, a bombatölcsérek betöltése. A feladat mintegy 4.000 hektárra terjedt ki, egyrészt Jász-Nagykun-Szolnok megye kunmadarasi és karcagi határában, másrészt Hajdú-Bihar megye területén. A bombatér évtizedeken keresztül a szovjet bombázó repülők gyakorló terepe volt. A lezárt területen a gyakorlatok során éles és gyakorló bombákat egyaránt használtak, melynek következtében a területen tízezrével találhatók a kisebb-nagyobb bombatölcsérek, a felszínt felrobbant bombatestek maradéka és fel nem robban bombák ezrei borítják. A rehabilitáció során a mélyebb krátereket munkagépekkel betöltötték. Ehhez a HNPI anyagnyerő helyet nyitott egy ún. célkereszt területén. Ez a célkereszt egy kb. 150-180 méter átmérőjű, földből emelt kiemelkedés, melyet földből, autógumikból valóban célkereszt formájúra alakítottak. Ezeknek a célkereszteknek a földanyagát bontották el és dolgozták be a kráterekbe. A célkereszt elbontása során, a sárga altalajig lehumuszolt területen három, egymás mellett sorban mutatkozó sírfolt került elő, a keleti szélső sírból a munkagép emberi koponyát fordított ki. A megtisztított felszínen szórványosan késő bronzkori kerámiát is találtunk, de objektumhoz kötésük képtelenség, ugyanis nem állapítható meg, hogy a mutatkozó kerek foltok régészeti objektumok vagy bombatölcsérek-e. A foltokba belebontani nem lehetett, ugyanis a lőszermentesítés kizárólag az elbontott célkeresztre vonatkozott, annak „alját” - vagyis az általunk is látott felszínt - már nem mentesítették, itt ugyanis a mélyedésben vizes élőhelyet fog a HNPI kialakítani. A lelőhely kiterjedése nem állapítható meg, a környezet mindenütt gyeppel fedett vagy vizes-tocsogós, bombatölcsérekkel lyuggatott. A területen a későbbiekben sem lehet semmilyen régészeti tevékenységet folytatni, annyira bolygatott, hogy annak semmi értelme nincs - és még veszélyes is. A három mutatkozó sírfoltot azonban kibontottuk - miután a helyszínen tartózkodó lőszermentesítők biztosítottak arról, hogy a foltokban érzékelhető vastárgy nincs, valamint eltávolítottak egy robbanó szerkezetet a középső sír mellől, valamint kb. három talicskányi kisebb-nagyobb repeszt arról a területről, ahol a sírok megközelítése miatt járkálnunk kellett. A három, közvetlenül egymás mellett fekvő sír közül egy rablóit volt, a középső sírt pedig bombatalálat bolygatta. A szegényes leletanyag (vaskés, néhány gyöngyszem a középső sír vázának nyakában) alapján a sírokat az avar korszakra datáljuk. A sírok ugyan a lehumuszolt terület 110
