Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2015 és 2017 között
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN 2015 ÉS 2017 KÖZÖK ÖSSZEÁLLÍTOKA: F. KOVÁGS PÉTER - TÁRNOKI JUDIT közepe táján feküdtek, de környezetükben további szögletes foltok nem látszódtak - bár nem lehetetlen, hogy a bombázás során megsemmisültek. Kunszentmárton, Gyalu-puszta II. 60507 NEOLIT, KÉSŐ BRONZKOR, KELTA, SZARMATA Ásatásvezető: Mali Péter Feltárás éve: 2015 (próbaásatás), 2017 (megelőző feltárás) Kunszentmárton határában az M44 gyorsforgalmi út megelőző feltárásai keretében 2015. október-novemberében került feltárásra először a lelőhely a szomszédos Kékes-lapos-part IV. lelőhellyel egyetemben. A két felszín a feltárás eredményei alapján egyesítésre kerültek Gyalupuszta II. név alatt. A 2015. évi próbafeltárás, majd a megelőző feltárás 2017. júniusában összesen valamivel több, mint egy hektár területet érintett a nagykiterjedésű lelőhelyen és közel 500 objektumot találtunk. A feltárások során három nagyobb korszak emlékei kerültek elő. A legintenzívebb a lelőhely nyugati és középső részén található, késő neolitikum időszakába tartozó Tisza-kultúra települése, szórványosak a késő bronzkori halomsíros kultúra nyomai ugyanezen a területen, a legfiatalabb a kései szarmata (IV. esetleg V. század eleje) település a lelőhely keleti és középső részén. Az újkőkori településen több házhelyet is sikerült megfogni szórványos cölöpszerkezetekkel, amelyek a klaszszikus három cölöpsoros felszíni házak mintáját követik. A házak között nagy mennyiségű és méretű agyagnyerő és szemétgödröt tártunk fel. Ezekben a gödrökben a kor szokásainak megfelelően a település lakóinak a temetkezései is megtalálhatóak, a két szezonban együttesen 13 sírt tártunk fel, ezekben gyakoriak a vörös okkerrel borított koponyák és a kőeszközök. Legszebb leleteink egy spondylus kagyló ékszer, egy agancsszigony valamint az agyagfigurák, három állat és egy emberalak. A bronzkori emlékek igen szórványosak, csak egy zárt kontextust sikerült megfogni. A többi kerámia neolitikus agyagnyerőkből került elő, néhány esetben sikerült a metszetfalban a későbbi beásást azonosítani, de a talaj sajátosságai miatt erre csak ritkán volt lehetőség. A késő szarmata telep központi része az egykori Kékes-lapos-part IV. lelőhelyen található, itt a próbaásatás során házat és több igen sűrűn jelentkező méhkas alakú gödröt találtunk egy egykori vízfolyás keleti oldalán. A vízfolyás nyugati oldalán szórványosan a neolitikus emlékek között további szarmata gödrök és a telep szélén egy karám zárja a korszakot. Egyedüli vaskori emlék a lelőhelyről egy, a telep nyugati szélén talált kelta épület. Résztvevők: 2015: Szűcs Melinda régész, Trembeczky Júlia és Pásztor Eszter régészhallgatók, Túri Viktor, Földi Tamás, Hegedűs Gabriella, Varga Ervin és Simon Ferenc technikusok. 2017: Szabó Dóra és Bognár Katalin Boglárka régészek, Szabó Balázs régészhallgató, Horváth Zsófia, Tóth Zsanett, Szabó Melinda, Mérei Tibor, Leitmann Zsolt és Horváth Dániel technikusok. Kunszentmárton, Holt-Körös part 60509 KORA BRONZKOR, SZARMATA, ÁRPÁD-KOR, TÖRÖKKOR Ásatásvezető: Kovács Péter Feltárás éve: 2015 (próbaásatás) és 2017 (megelőző feltárás) A lelőhely az M44 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó kutatás keretében került feltárásra, 2015-ben próbaásatás, 2017-ben megelőző feltárás során. A lelőhely a Holt-Körös egyik magaspartján fekszik Kunszentmárton Csenger nevű határrészén. 2015 folyamán tíz szondaárokban, 5.594 nf területen összesen 128 különböző jelenséget tártunk fel. Az 1. szondaárok igen intenzívnek bizonyult, mely intenzitás folytatódott a 2. és a 3. árokban is. Sokkal szegényebbek a 4., 5., 6., 7. és 8. árkok. Ezekben a régészeti jelenségek száma és összetettsége is fokozatosan szórványosabbá válik, de még ezekben is előfordulnak nagyobb gödrök, bizonyos esetekben még épületek is. A 9. és 10. szondaárkok voltak a legkevésbé intenzívek, de itt is meg tudtunk figyelni egy épületet és néhány egyéb jelenséget. A leletanyag igen szegényes. Természetesen a feltárási körülményeket nagyban nehezítette az a tény, hogy a munkát az ősz legcsapadékosabb periódusában folytattuk, így a talajban a leletek láthatósága, érzékelhetősége igen rossz. Kiemelkedő tárgyak nem kerültek elő, néhány cserépbogrács és mázas kerámia említhető, illetve nagy mennyiségű állatcsont. Találtunk kisebb-nagyobb kőtárgyakat (kaparó, kősúly, malomkő stb.) és kevés fémet is (vasat). Utóbbi tárgyak gyakorlatilag a felismerhetetlenségig korrodálódottak. Kiemelendő egy cserépipa töredéke, amelyet a felszínen gyűjtöttünk. A 2. szondaárokban egy ló ép vázát tártuk fel, a viszonylagos magasságban, a humuszba történő eltemetés azonban inkább recens jelenségre utal. Az objektumok típus szempontjából változatosak többféle árkot, gödröt, cölöphelyet és épületet figyeltünk meg. Kiemelkedően érdekes a 36. obj. S-40. számú épület, amelyben a lépcsősort és a kemencét is feltártuk, illetve az 104. obj. S-114. számú objektum, amely valószínűleg egy füstölő maradványa lehet. Az épületek igen nagy részénél találtunk tüzelőhelyet/ kemencét, néhány esetben pedig platni és kerámiával történő alapozás is dokumentálásra került. A lelőhely kronológiája bizonytalan, az mindenesetre biztos, hogy egy középkori településsel van dolgunk. A jellegzetes kormos kerámia, cserépbogrács az Árpád-korra utal, azonban az egyes objektumokból előkerült mázas edények egy késő középkori (törökkori) fázist is feltételeznek. Munkatárs: Hoppál Krisztina A feltárás 2017-ben, megelőző feltárás keretében folytatódott, amikor 4.881 nf területen - melyből 4.491 nf bizonyult pozitívnak - összesen 61 objektumot tártunk fel. A munka során folyamatosan végeztünk fémkeresőzést, nemcsak a régészetileg érintett részeket néztük át, hanem a lelőhely többi fémkeresőzésre alkalmas részét is. A humuszolás során egyértelműen meg tudtuk figyelni, hogy a régészeti rétegek a felszínen helyezkednek el. Szerencsésebb objektumok, akár 15 cm mélységben is láthatóak, de volt olyan objektum, ami már a felszínen mutatkozott hamus folt formájában. Az jelenségeket mindössze az intenzív mezőgazdasági művelés bolygatta, a szántás alatt jelentkeztek a legjobban. A lelőhely határait ez a feltárás érdemben nem módosította, mivel a lelőhely közepén dolgoztunk. De az Árpád-kori településekre jellemző laza szerkezet miatt, nyilvánvaló, hogy igen nagy kiterjedésű településkonglomerátummal van dolgunk. A feltárás során egy 11-12. századi falusias jellegű Árpád-kori település bontakozott ki. Több nagyméretű, földbe süllyesztett padlójú épületet tártunk fel, melyek szinte mindegyikében volt tűzhely/kemence. Ezek többnyire az épület falában kerültek kialakításra. Fontos kiemelni a fenékbélyeges edények gyakori előfordulását, egy csontból faragott dobókockát, valamint a szép számú bronz- és vasleletet, illetve a fél tucat ezüstpénzt 111
