Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Bagi Gábor: Szolnok város leírásai a XIX. század középső harmadából
Bagi Gábor Szolnok város leírásai a XIX. század középső harmadából Szolnok városáról részletesebb leírásokkal csak a XIX. század középső harmadától rendelkezünk. Találhatók ugyan rövidebb összegzések az 1550-1552-es várépítésről, a település XVII. század végi és XVIII. századi képéről különböző, kezdetben háborús eseményeket leíró, majd lexikonjellegű munkákban, részletesebben azonban csak ezt követően foglalkoztak a Szolnokhoz hasonló, közepes nagyságú településekkel. A levéltári források mellett általánosabb, komplexebb, földrajzi, történeti, gazdasági és néprajzi utalásokat Szolnokról leginkább a különböző útleírások tartalmaznak. Ezek közül az egyik legelsőt a belga Francois-Xavier de Feller (1735-1805) adta közre 1767-es utazása kapcsán.1 (1. kép) www.alamy.corn - D8A83X 1. kép - Francois Xavier de Feller https://images.search.yahoo.com/search/images?p=francois+xavier+de+fell er+%2B+picture&fr=yfp-t&imgurl=http%3A%2F%2Fimgc.allpostersimages. com%2Fimages%2FP-473-488-90%2F84%2F8490%2FFOBW300Z%2Fpos ters%2Fj-laminit-francois-xavier-feller.jpg#id=9&iurl=http%3A%2F%2Fimgc. allpostersimages.com%2Fimages%2FP-473-488-90%2F84%2F8490%2FFOB W300Z%2Fposters%2Fj-laminit-francois-xavier-feller.jpg&action=click 1 FELLER, François-Xavier de 1820.131-133. 1810-ben Habsburg Rainer2 (1783-1853) főherceg is átutazott Szolnokon. Leírása szerint élvezettel szemlélte, miképp változik meg Abonynál a vidék jellege, és mindinkább eltűnik a homok, amelynek helyét a feketeföld foglalta el. Ezután pillantotta meg Szolnok kincstári mezővárost, ahol az ország egyik legfontosabb és legnagyobb sóhivatala működött, ám a városháza épülete mégis csak egy „juhistállóhoz” hasonlított. A sóhivatal épületei szinte külön települést alkottak, és 400.000 bécsi mázsa kősó befogadására voltak alkalmasak. Ezt a mennyiséget tutajokon szállították ide Máramaros bányáiból. Leírása sajátos és máig nem ellenőrzött része, hogy Szolnok nevezetességei között megemlített egy kis telepet is a folyamhivatal mellett. Itt elsőnek egy Hübsch nevezetű metzenzéfi famunkás épített házat magának, majd gyermekei és ezek utódai szintén ide telepedtek le. Midőn az öreg Hübsch 1804-ben meghalt, a kis falucska lakossága már 300 lelket számlált, akik mindannyian a Hübsch nevet viselték, és kivétel nélkül famunkások voltak.3 Sajnos pillanatnyilag - különösen az 1815-ös szolnoki összeírás alapján - ez a történet nem igazolható.4 I. Az első újságcikkek Az 1830-as évek végének egyik fő országos reformkérdése a hazai közlekedés fejlesztése volt. Többé-kevésbé politikamentes problémakörnek tűnt, ezért aztán az ezzel kapcsolatos vitákba igen sokan kapcsolódtak bele. Szolnok esetében rendszeresen foglalkoztak a tiszai árvizekkel, a város nehéz megközelíthetőségével, a rossz utakkal, a vendégmarasztaló nagy sárral, illetve mindezek gazdasági következményeivel.5 „Még egyszer vissza kell térnem a' balokra, miket a' Tisza’ kiáradásai okoznak. Előkelő itt az aruk’ szállításának akadálya a’ debreczeni vásárra és onnan el. Illy esetben minden szállításnak Pestről és Pestre Szolnokon kell átmennie. Ha már, mint közönségesen az április’ közepén eső vásárkor történik, esős idő áll be, az országút oily annyira megrongáltatik, hogy alig foghatni meg, mikép vergődhetik el rajta egy társzekér. Mint legfőbb fénypontja egy illy útnak az Abony és Szolnok közti tekintethetik, ’s kényszerítve érzem magamat itt neki nyilványos emléket emelni, kalandaim’ elbeszélésében. Pestre utaztam vissza. Több napi esős idő 2 Rainer Joseph Johann Michael Franz Hieronymus von Habsburg-Lothringen (1783-1853) főherceg, II. Lipót császár egyik fia, 1848 előtt Lombardia és Velence alkirálya. 3 WERTHEIMER Ede 1894.202. 4 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Urbarialia et Conscriptiones E 156-a. - Faso. 174. - No. 016. Conscriptio, melyet Kováts András főbíró és Szepessy Mihály hites nótárius készített és a kamara officiálisa [Mosel Károly sóhivatali írnok] hitelesített. 1815. szeptember 2. 5 ANTALFFY Gyula 1943.190., 192. 293 I I
