Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Bagi Gábor: Szolnok város leírásai a XIX. század középső harmadából
TISICUM XXVI. az országutat olly állapotba tette, miről csak azok, kik valaha hasonló körülményekben láp- és posványföldeken utaztak, formálhatnak magoknak fogalmat. Elbeszélésem kezdődik. Azon töltésen, melly a' viz alatt álló lapályon Szolnok felé vezet, kis távolságban egymástól mindenütt kocsik sülyedeztek, kis szüneteket tartottak, ’s aztan iszonyú kiabálások közt mindig tovább haladtak. Darab idő óta kocsim egyre mozdult, noha lassan, de mégis mindig előre haladt. Végre megállották a' lovak fúladozva ’s lélekzet nélkül. Leszállók, ’s kocsimon a’ kerekek helyett négy fekete gömbölyű földgomolyt láttam. E’ metamorphosis egy darab fával ismét helyre hozatott, de csaknem minden száz lépésnyire ismételődött. A kocsi mellett járni gymnasticai gyakorlás volt, mert egyensúlyt tartani, hogy az ember el ne csússzék és essék, egyszersmind a’ lábok’ minden erejével dolgozni ’s a’ ragadó sarat magával hurczolni vala a' kettős feladat. Nem volna túlzás, ha az ember azt mondaná, hogy itt földszurkon kellett keresztülvergődnie. Végre Szolnokban voltam, 's egész’ másnap reggelig ott maradtam, noha jó úttal még több mérföldet haladhattam volna. Még kettőt fogattam lovaim’ elébe. Nem húztak egyenlően, és száz lépésnyire a’ korcsmától egy lyukba merültem, mellyben a’ sár egész a' tengelyig ért. Mellesleg mondva, Szolnoknak elég sara volna egy terjedékeny, szennykedvelő vidéket vele ellátni. Hogy az ember benne meg ne akadjon, a’ mi gyermekeken s rövid szárú embereken minden pillanatban megtörténhetik, az út1 oldalain fagerendák fekszenek kövezet helyett, mellyekról emberi szerétéiből bizonyos távolságokra az utón keresztül is vitettek pályák. Hogy az említett lyukban fen ne akadjak, öt lovat fogattam kocsim’ elébe, 's ezek könnyű kocsimmal csak üggyel-bajjal ’s végre négy óra alatt 1 /2 mérföldnyi rövid távolságra Abonyba vittek. Útközben többször elesett 's a sár’ közepette elhúzott lovakat ’s fenakadt kocsikat kelle iszonyodva látnom. Ha az ember a nagy és kiterjedt közlekedést isméri, melly ezen utón űzetik, minden esetre kérdezi, valljon nem lehetséges e itt a’javítás? Sok lehetséges ugyan, tehát ez is: de az itt legyőzendő nehézségek iszonyúk volnának. Mert egy területen, mellynek legkisebb sugara legalább tiz mérföldet lesz, sem kő sem kavics nem találtatik. Talán alaptalannak tartatik ez állítás, minthogy itt folyik a’ Tisza. De a'folyó, mihelyt a’ hegységet elhagyja, nem hord magával sem homokot sem kavicsot. Lassú, mászó menetele csekély esésénél nem képes azokat magával egész a’ lapályosba hajtani.”* A Szolnokkal kapcsolatos útleírások másik nagy témaköre természetesen a sókereskedelem, amely a helyi lakosság jelentős részének akár egész évben, akár az év egy részében megélhetést nyújtott. A számtalan cikk közül csak egyet idézünk: „ALFÖLDI VAZLAT. ELSNER UTÁN. Legfőbb szerepű alakot játszik az Alföld’ képében a’ Tisza. Ezen láttatnak-el lakói soknemü szükségeikkel, például: sóval, fával, ’s a’t. A hajózás e’ folyamon, mély 's nem ragadós lévén az, egészen biztossággal űzetik 's csak ritkán lehet szerencsétlenségekről hallani. Főbb kikötő helyein több nemzetekből, mellyek 6 „Századunk” 1838. dec. 3.97. sz. 780-781. Magyarországot lakják, láthatni embereket egy czélbul egyesülve. A’ hajósok többnyire tótok ’s bosnyákok, mind kettő rokon törzs ez, csak hogy az utóbbiak’ miveltsége az előbbiekénél sokkal alacsonyabb lépcsőn áll. Fő kikötő helyek’ egyike Szolnok, hol sórakhely is van, Magyarország’ nagy részét ezen ásványnyal ellátó. Többnyire kősó az a’ vielicskai bányákból - Gallicziából, - mellyet hajókon hoznak ’s visznek utóbb Duna' hátán egész Pestig ’s tovább, sőt nem ritkán Osztriába is.7 8 A szolnoki sótárak előtti téreken uralkodó élénk zsibaj 's mozgás minden képzeletet meghalad. Hogy azonban róla mégis némi fogalmunk legyen, képzeljük a’ Tiszát rakva hajókkal, mellyek emberekkel az említett két nemzetből töltvék. Most fössünk közűlök egy csoportot. Fejen széles kissé fölkonyult karaim kalap; nyak ’s mell födetlen; ing, alig ködökig érő, néha pedig épen semmi ingf bő vászon nadrág, mint kötény lábszárak körül lobogó,9 lábon önkészítette bocskor alig felényire kikészült bőrbüll: ebből áll ezen hajósok’ öltözete. Életmódjuk igen egyszerű, - valamint modorjaik is, mellyek azonban nem ritkán durvák.10 11 Idő’ viszontagságival mitsem gondolnak, vihar, eső, napfény, nekik mindegy. Mellük, nyakuk, hátuk naptól barnult 's bocskoraik' bőréhez hasonlít. Ezen embereket hajnaltól késő estig láthatnia’ sónak ki- ’s berakodásával vesződni. Számos sótisztek foglalatoskodnak a! só’ mázsálásával, mások ismét a’szokott fuvar- ’s mértéklapokat osztják. Százankint várakoznak magyar ’s tót parasztok fuvarra, közelebb fekvő helyekre csekély árért kocsin sót szálítandók. Milly csekély ezen fuvarbér, láthatni abból, hogy Szolnoktul Pestig egy mázsáért, tizenkét magyar mérföldnyi távulságra csak fél váltó forint - tizenkét pengő krajczár - fizettetik. Szolnokon elébük méretik a’ só ’s ugyan annyi mértéküt tartoznak Pesten vagy egyébütt az illető hivataloknak átadniA’ fuvarzás’ idejében sokszor több száz sós kocsival találkozik az utas. Ha meggondoljuk, hogy ezen emberek egy lóra rendszerint csak 4-5 mázsát szoktak rakni, alig képzelhetjük, mikép vihetik olly csekély árért, ha nem tudjuk, mi szerint útközben igen keveset, vagy épen semmit sem költenek.12 Mert mindent, mi nekik ’s barmaiknak szükséges, magukkal szoktak vinni. Legfölebb egy pohár bor vagy pálinkára költenek nehány krajczárt. Hogy az Alföldön nagyrészint jól rendezett ’s jó szolgálatot nyújtó korcsmákat ’s vendéglőket talál az utas, nehezen álmodná a’ német, ’s azért igen kellemesen meglepetve érzendi magát. Külön szoba előkelő utasok’ számára nemcsak Várasokban, hanem minden nagyobb faluban is található, sőt nem ritkán teketáblát is láthatni ezen korcsmákban. Meglehetős jó ’s tiszta ágyakban sincsen hiány. Éhez járul még jó, gyomrot hathatósan bélelő étel ’s többnyire ízletes bor, úgy, hogy az utas, ha épen minden határon túl csapó követelései nincsenek, teljes megelégedéssel folytatja másnap útját. A’ városkák' legnagyobb részében, mellyek 7 „Tudtunkra Szolnokrul1. Osztriába nem igen' szoktak sót szállítani.” 8 „Alig köldökig érő inget csak magyarok viselnek, bosnyákok ’s tótok hosszú, többnyire övvel szorított ingben járnak; egészen ing nélkül pedig alkalmasint koldust sem igen láthatni honunkban.” 9 „Ez is egyedül magyarok’ öltözete, mellyet honunkban más nemzet ezen leírás szerint nem szokott viselni.” 10 „Ugyan melly honban nem azok? 11 „Minden mázsától, távulsághoz mért bizonyos kisebb vagy nagyobb menynyiségű apadás elfogadtatik; az ezt áthágó hiány azonban a’ fuvarbérből levonatik.” 12 „Ezen fuvarzás többnyire mezei munka’ idején kívül történik 's azért a’ dologtalan szegénységnek a’ kevés bér is mindig kívánatos jótétemény.” 294
