Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Zsolnay László: Néhány újabb adat a Jászság XVIII. századi vallásosságához
ZSOLNAY LÁSZLÓ: NÉHÁNY ÚJABB ADAT A JÁSZSÁG XVIII. SZÁZADI VALLÁSOSSÁGÁHOZ Jászberényi kőképek Jászberény egykori határát jelölték azok az építmények, melyeket a nép kőképeknek nevez.26 A kőkép kb. 5 méter magas, 2 méter széles négyzet alapú, lábazattal ellátott, zsindely- vagy cseréptetős építmény, csúcsain kereszttel, oldalain mélyedésekkel, melyekben különböző szentek domborműveit helyezték el. Sokan és sokféle szempontból, más-más vonatkozásait hangoztatva (településtörténeti, művészettörténeti, népművészeti) foglalkoztak eddig a kőképekkel. Először Blénessy János említi Jászberény műemlékeit összegző munkájában, s keletkezési idejüket a XVII. századra tette. Fodor Ferenc településtörténeti szempontból, mint határjeleket vizsgálta, Jászberény korabeli kiterjedésére következtetett elhelyezkedésükből. A máig legteljesebb leírást Sáros Andrásnak köszönhetjük. Mint szakrális emlék, kegyoszlop szerepel az országos műemléki topográfiákban. A kőképek a határbeli, út menti szakrális építmények sajátos csoportjába, a képoszlopok körébe tartoznak. Az elnevezés a német Bildstock szó fordítása, a magyar szakirodalomban a hasonló jellegű osztrák és német kutatások hatására képoszlopnak nevezik, bár elég nagy ebben a vonatkozásban a terminológiai változatosság. A képoszlop középkori eredetű építmény, amelyet gyilkosságok esetén maga a gyilkos vagy a családja állíttatott a tetthelyen bűnhődése jeléül. Szerencsétlenségek esetén a város is állíthatott az elhunytak emlékére. Ez a középkori hagyomány a későbbiek folyamán sokat módosult tartalmában, megjelenési formájában. A jászságihoz hasonló, téglából épült kőképek a XVI-XVII. században készültek az újraéledő katolicizmus hatására. A jászberényi Kőkép utcait (12. kép) felirata szerint Georgius Kovács emeltette 1699-ben, aki 12. kép - Kegyoszlop, Jászberény, Kőkép utca (1699) 26 Összefoglalás GULYÁS Éva 1998. alapján. Jászberény török kor utáni első főbírája volt. A kőképek állításához az az eredetmagyarázó hagyomány kapcsolódik, hogy a török kiűzésének emlékére készültek, s alatta török sírok vannak. Hasonló hagyomány él a győri képoszlopokkal kapcsolatban is. A képoszlopok legszembetűnőbb eleme az oldalán elhelyezett kép, dombormű vagy szobor. Ennek nem csupán díszítő, hanem kultikus funkciója is volt. Általában csak az út felé néző oldalán volt ábrázolás. Ha több oldalát is díszítették, akkor rákerült a település védőszentje, a Mária ábrázolások valamelyike, esetleg valamelyik segítő szent. Mindhárom jászberényi kőképen van Pieta ábrázolás, ami - ha hitelt adunk a kőképek törökellenes győzelmi funkciójának - nem lehet véletlen, hisz a Mária-kultusz azokban az időkben a török feletti győzelem hivatalos vallásos megnyilvánulása volt. Terjesztésében a franciskánus jámborságnak is nagy szerepe volt, s mint tudjuk, a ferenceseknek ebben az időben már ősi rendháza volt Jászberényben. A jászberényi Píeta-domborművek sajátos ábrázolási típusba tartoznak, az ún. sasvári pieták közé. A felvidéki Sasvár (ma Sastin) búcsújáró templomának Fájdalmas Anya képe hatására készültek. Ez az ábrázolási típus népszerű volt a Jászságban később is, egyszerű kivitelű kegyszobrok formájában is. A Kőkép és Alkotmány utcai (13. kép) képoszlopokon kizárólag Pieta ábrázolás van, a Szobor utcain Jászberény védőszentjének, a pestistől védő Szent Rozáliának fekvő alakja, a harmadik oldalán pedig egy kereszt, mely a hitet jelképezi. A Rozália ábrázolást a kutatók sokáig összetévesztették a Szent Sír ábrázolásával, valójában pedig az Rozáliát ábrázolja, amint a barlangban, feje alatt kövekkel, kezében kereszttel fekszik. 13. kép - Kőkép, Pieta-szobor. Jászberény (1699) A kőképek a város terjeszkedésével elvesztették határjelölő szerepüket, de vallásos funkciójuk megmaradt. Az volt a szokás, hogy keresztjáró napokon, Szent György napján, búzaszentelés vagy búcsú alkalmával itt is megállt a körmenet. Mindenszentek napján gyertyát égetnek a peremén. Nagyobb ünnepek előtt rendbe teszik, virágot helyeznek el rajta. 507
