Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Zsolnay László: Néhány újabb adat a Jászság XVIII. századi vallásosságához
TISICUM XXVI. Archaikus hiedelem, hogy a korán elhunyt zabigyerekeket alá temették. Nem sajátos jászberényi jelenségek, hiszen a Kisalföldén, Északkelet- Magyarországon s a palócoknál is találhatunk hasonló építményeket. A magánáhítat tárgyai és a búcsú elnyerése Az egri Érseki Levéltár Archívum Vetus iratcsomóiban található 151-es szám alatt egy iratköteg, melynek egyik rendelkezése a szakrális kistárgyakról s az általuk elnyert búcsúkról szól. A rendelkezést XII. Kelemen pápa adta ki 1736-ban, s a latin nyelvből készített magyar iratot vélhetően azért készítették, hogy szétküldjék az egyházmegye plébániáira. Bútsúk a mellyeket a tizen kettedik Kelemen Pápa Szentséges Urunk meg szentelvén az öreg, és közönséges olvasókat, kereszteket, feszületeket, apró faragott vagy öntött képecskéket és ereklyéket a Krisztus híveinek ki enged azokat magoknál tartani, vagy magok hajlékán tartozik a következendő jóságos cselekedeteket véghez vinni. Leg elsőben Is mind két nemen lévő Krisztus Híveinek futtára agya Szentséges Urunk, hogy ha ezen ki adott Bútsúkat el nyerni kívánnyák szükség képpen tartoznak a fellyebb meg nevezett Ereklyéket, Olvasókat s a t Szentségeket vagy magoknál hordozni, vagy hajlékokban tartani. Azt akarja ezeken felől, hogy az Imádságokat és az alább meg írt mód szerént lévő ájtatos foglalatosságokat a mellyek különösen kívántainak a Bútsúk el nyeréséhez, ki-ki el végezze vagy magánál hordozván az Olvasókat, Kereszteket s a t vagy a ki magánál nem hordozza azokat a szobájában, vagy hajlékának más tisztességes helyén tartván előttök a hozzá tartozandó könyörgéseket el végezze Ezen meg Szentelésben lészen neki Szentséges Urunk az nyomtatott és írott képeket sem az képeket, feszületeket, apró faragott, vagy öntött képecskéket, Ereklyéket (szentségeket), a mellyek vagy vasbul, vagy czinbül, vagy ólombul, vagy más egyéb féle törendő és hamar romlandó matériákbúl készíttetnek. Ezek felett azt akarja Szentséges Urunk, hogy a képek, amellyek a meg Szentelésre vitetnek azon Szenteknek hasonlatosságát mutassák a kik vagy Canonizálva vannak vagy a Római Mártírok írott könyvében fel jegyeztetnek. Mindezen elöljáró intések után következik már a Bútsúkon, melyeket ki-ki el nyerhet és az el végezendő jóságos cselekedeteknek mivolta és rende tudni illik: Valaki hetenként ettzer az Urnák, vagy Szűz Máriának olvasóját, avagy annak harmad részét, vagy az Isteni officiomot máskép Breviáriomot vagy а В Sz Mária, vagy a meg Holtak vagy a Sz Dávid Penitencia tartó zsoltárait avagy a Graduális Zsoltárokat el mondgya, vagy ha mást az üdvességnek útyára hoz és a tudatlant oktattya, vagy vagy ha az temleceken lévőket és betegeket látogattya, vagy a Szegényeket segíti vagy ha a Sz Mise halgatásban avagy ha Pap annak mondásában magát gyakorollya. Az irat rendelkezik továbbá, hogy aki vétkét megvallja, oltáriszentséget vesz magához karácsony, vízkereszt, pünkösd, szent háromság, úrnapja, Mária ünnepek, mindenszentek, apostolok napjai alkalmából, kétesztendei búcsút nyer. Olvasóval száznapi búcsú nyerhető, míg a halál előtti gyónás és áldozás teljes búcsúval jár. Betegek, rabok látogatása kétszáz napi búcsút ér. Végül a pápai irat rendelkezik arról, hogy a búcsús tárgyak, szobrok, olvasók stb. kölcsön nem adhatók, el nem ajándékozhatok, s a szent cselekedetek nélkül, önmagukban semmit sem érnek. A céhek vallásos tevékenysége A vallási néprajz fontos forrása a céhek szerepének bemutatása a vallásos életben. A céhek a középkor iparosainak azon szervezete, mely védte az egy szakmában, egy településen dolgozó mesteremberek érdekeit. Szerepük még а XVIII. században is jelentős volt. Figyelmet fordítottak tagjaik életvitelére, mesterségük igényes művelésére, a céhen belüli hierarchiára, a felnövekvő iparos ifjúság képzésére, a kontárok kizárására. A céhet érintő rendszabályokat írásba foglalták, úgynevezett céhprivilégiumokban rögzítették. A céhek vallásos tevékenysége kihatott a céhekbe nem tömörült lakosság vallási életére is, a kegyes társulatok alapítására. Kezdetben e privilégiumokat kézzel írták, később már előrenyomtatott regulákat használtak, melyek üresen hagyott helyeire beírták saját céhük nevét és működésének helyszínét. E regulák minden esetben királyi megerősítéssel bírtak. Magam néhány, kézzel írt privilégiumot vizsgáltam meg, amelyekben még nagyobb a lehetőség arra, hogy egyéni sajátosságok is feltűnjenek, ellentétben az előrenyomtatottakkal. Természetesen ebben az iratanyagban is megfigyelhető, hogy a privilégiumok már kötött formában, egy meghatározott rend szerint íródtak. A jászberényi takács céh a következőkben fogalmazta meg mesterlegényeinek vallásos kötelezettségeit 1773-ban: Első articulus Mindenek előtt az Isten Dicsőségét illető dolgokban úgy igyekezzenek, hogy cselekedettyekről nem csak Mester legényeknek, hanem igaz Keresztényeknek is meg ismertessenek, arra való nézve az Becsületes Czéhnek el rendelt Ünnep napján, úgy mint: Olajban főtt Szent János, Úr színeváltozása, Mind Szentek, és Szent Mátyás napjaiban tartattni szokott ájtatosságokon Szí Miséken Offertóriumokon, és Processiokon nékiek rendelt helyen becsületessen magok viselésével akár mely hiten leendenek is, meg jelenni tartozni fognak akik pedig ezeket helyes ok nélkül el mulatnák büntetések leszen fél font sárga avagy fejér viasz. Második arlus Ezen Czéhbeli Mester Legények akármely hiten leendenek is az Úr Napi, és annak octavaján szokott Processiokon ájtatossan meg jelenni tartozni fognak, aki pedig ezt helyes ok nélkül el múlatná büntettessék a Parochiális Templom részére egy font fejér, vagy sárga viaszra. Ezen kivől a Parochiális Templomnak szokott több Processióin is meg jelennyenek, 508
