Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján
HOPPÁL KRISZTINA: IGNOTI FACIE, SEP NON VELLERE SERES. AZ OIKUMENÉ LEGKELETIBB PONTJÁRÓL KIALAKULT KÉP AZ ANTIK FORRÁSOK ALAPJÁN Gandaridae között. A Mons Imauusszal kapcsolatban pedig lejegyzi, hogy „ubi fiúmén Chrysorhoas et promunturiam Samara orientali excipiuntur oceano." A Hyrcaniorum et Scytharum XLII törzsét említi meg a Mons Imauustól, „hoc est ab imo Caucaso, et dextra orientis parte qua oceanus Serious tenditur, usque ad promunturium Boreum et fiúmén Boreum, inde tenus Scythico mari quod est ab occasu, et usque ad extentum Caucasi iugum quod est ad meridiem." Míg másutt lejegyzi, hogy a Taxiles úgy tartották, a Seres két folyó, a Hydaspes és az Indus között telepedtek le. VI. könyvében pedig a Serious vasról is megemlékezik.'77 G. Coédes véleménye szerint a Históriáé (Pseudo-)Aethicushoz és Honoriushoz hasonlóan - jóval korábbi, Pliniusig és Pomponius Méláig visszavezethető történetírói tradíciót követ,'78 kevés figyelmet szentelve egyes részletek kidolgozásának, elsősorban egy általános és időtlen kép kialakítására törekedve.'78 Ugyanakkor - ahogy arra P. van Nuffelen rámutatott - Orosius számos különböző forrást gyűjt össze és interpretál munkájában, hogy a pogány historiográfiai hagyományt önmaga ellen felhasználva a múlt szenvedéseinek nagyságát és a keresztény jelen kontrasztját érzékeltesse. Ennek megfelelően a Seres leírását is magába foglaló, terjedelmes földrajzi bevezetés egyfajta retorikai fogásként értelmezendő, amely a hagyományos római történelemfelfogás aláaknázásának eszköze.'80 Mindemellett a Seres kifejezés az orvoslás területén is megjelenik, más keleti népekhez hasonlóan elsősorban mint az ezotéria és miszticizmus szimbóluma. Marcellus az V. század elején India, Arabia, Persia és Sabaea népeivel együtt említi a séreket mint egyfajta titokzatos misztérium ismeretének birtokosait.'8' Seres a IV-V. század földrajzi-történeti jellegű munkáiban A IV-V. század földrajzi-történeti műveiben továbbra is nyomon követhető a IMII. századra jellemző kivonatoló tendencia, amely toposszá szilárdult információk ismétlődésének mintázatából tevődik össze. Ennek megfelelően - csakúgy, mint például Florus műveiben - nyomon követhető a földrajzi-etnográfiai elemek császári propaganda érdekében történő felhasználása is. így a História Augustában is megjelenő, a császárnak hódoló távol-keleti, egzotikus népek felsorolása - melynek a Seres is szerves részét képezi - nem csupán a fokozás, de a hanyatló császári hatalom legitimitásának is eszköze.'82 Ugyanakkor éppen a szóban forgó időszakban bekövetkezett világnézeti változások, valamint a translatio imperii jelensége számos új aspektussal járult hozzá az oikumené legkeletibb pontján élő népekről, így a 177 Orosius Históriáé 1.2., 13-14.; 44^47.; III. 23., 11.; VI. 13.2. 178 COÈDES1910. XXVIII. 179 LOZOVSKY 2000. 76-78. 180 VAN NUFFELEN 2012.20-22. 181 Marcellus Med.V. 61-67. 182 Az etno-geográfiáról, mint a császári propaganda eszközéről lásd: LOZOVSKY 2008.170-187. selyememberekről kialakult képhez. Különösen a keresztény írók esetében válik jellemzővé az l-ll. század adatainak a keresztény világ szemléletén keresztül való értelmezése, illetve a loca sacra szekuláris földrajzi hagyományokba történő beillesztése.'88 Mindazonáltal éppen a korábbi földrajzi-történetírói tradíciók elemeinek kompilálása, általánosan ismert toposzok felhasználása a kiterjedtebb befolyásolás lehetőségét is magában rejtette.'84 így a séreket említő szemelvények, más népekhez hasonlóan gyakran a keresztény ideológia eszközéül is szolgálnak, mint például Orosius munkájában. A selyememberek propagandisztikus céllal történő leírása azonban nem csupán a földrajzi-történeti művek, de egyéb teológiai és irodalmi jellegű alkotásoknak is meghatározó eleme. Seres a IV-V. századi egyéb, teológiai és irodalmi jellegű művekben A Patrologia Graeca által'85 - feltehetőleg tévesen - Caesarius Nazaiensusnak tulajdonított Dialogi Quatuorban Bardesaneshoz hasonlóan a parabola alátámasztásának eszközeként jelennek meg a Seres. Akárcsak a II. századi vallásbölcselő szövegében, a Dialogi Quatuor vonatkozó szemelvényeiben is a prostitúció, rablás, házasságtörés és bálványimádás ismeretlen voltát hangsúlyozza, amelyet a kontinens szélén élő sérek ősi törvényének tulajdonít. Megemlíti Venus és Mars ármányát is, azonban az ősök jogrendjét erősebbnek nevezi a Seres között, mint a csillagok hatalmát.'88 Epiphanius Pagaionjában ugyanakkor a Bardesanest másoló/értelmező forráshelyektől eltérően rendkívül újszerű, azonban a szerző ortodox retorikájának alárendelt információk jelennek meg. Eszerint a különböző népek eltérő szokásairól beszélve leírja, hogy a Seres férfijai nők módjára viselik a frizurájukat, otthon ülnek, és illatosítják magukat, készen állva asszonyaik számára, míg a nők férfi módjára nyírják a hajukat, felövezik magukat, és minden munkát elvégeznek a földeken.'87 Heliodorus románca, az Aethiopica ugyancsak az l-ll. század adatai alapján formált, azonban nagymértékben újragondolt Seres-képet közöl. AIX. könyvben a selyememberek Syene ostromának részvevői, az Aethiopii szövetségesei, egyéb, különleges-misztikus népekkel, mint a Blemmyes.'88 S. Dworacki véleménye szerint e távoli, utópisztikus csoportok bemutatása csakúgy az olvasó érdeklődésének, kíváncsiságának felkeltését szolgálta, mint a csatajelenet érzékletes leírása.'89 Martianus Capella mitológiai keretbe helyezett ismeretterjesztő munkájában, az V. század során keletkezett De nuptiis Mercurii et Philologiaeban szintén kimutatható a IV. századra jellemző kivonatolóértelmező tendencia. A VI. könyvben - akárcsak Ammianus Marcellinus 183 184 185 186 187 188 189 183 A IV-V. század világnézeti változásainak hatása a történelmi és földrajzi munkákra: MERRILLS 2005.8-29. 184 Erről: LOZOVSKY 2008.187-188. 185 Patr. Graeca XXXVIII. 851-1190. 186 Caesarius Nazianzenus Dial. II. 109. (980). Mindez a X. században Hamartolusnál összefoglalóan is megjelenik: Chron. 1.19. 187 Epiphanius Pagaion III., De FideX. 188 Heliodorus Aethiopica IX. 16.3.; 17.2. 189 DWORACKI 2009.139-140. Az ostrom leírásáról részletesen ROSS 2014. 435 ■
