Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján
TISICUM XXVI. - az Anthropophagihoz viszonyítva helyezi el a Serest, „qui undis aspergunt arbores suas, ut lanugo, quae sericum créât, possit admitti." Emellett az I. század során lejegyzett jellegzetességekről is megemlékezik, mint a sérek zárkózott életmódja vagy a néma kereskedelem jelensége. Végül a selyemembereket követően az Attagenus/Adtagenus öbölről ír.'90 Mindemellett mind a IV., mind az V. századi irodalmi alkotásokra jellemző a Seres, pontosabban a hagyományosan a sérek attribútumaként alkalmazott selyem költészet szolgálatába történő állítása. Ausonius a Technopaegnion X. versében számos keleti nép, mint az Indii vagy Scythi mellett említi meg a Serest: „vellera depectit nemoralia vestifluus Ser.” Míg XI. versében csaknem ugyanezen szavakat felhasználva festi le az évről évre beköszöntő tavaszt.19’ Ugyanakkor a selyem az odium luxoriae toposzaként továbbra is megjelenik a IV. századi művekben. így az Epigrammata de Diversis Rebus XLV. versében, az In degenerem divitem moecho genitumban a serum veste kifejezés a senecai sztoikus hagyomány folytatásaként értelmezhető.192 A K. Müller által szerkesztett Pseudo-Callisthenes III,7-ben interpolációként szereplő Palladius-részek szintén tartalmaznak a selyememberekre, illetve szövetükre történő utalást.193 A De gentibusban Serica India mellett mint brahman származási helye jelenik meg. Majd Palladius hozzáteszi, hogy Nagy Sándor egészen Sericáig eljutott, ahol a Seres selymüket szövik, s itt egy kőoszlopot helyezett el, amely közli, hogy I. Alexandras, a makedónok királya eljutott e helyig. Míg az Ambrosiushoz kötött latin változatban Musaeus, Aduleni püspöke utazta be Sericát, ahol látta a gyapjat termő fákat, amelyekről a selyem származik, és Nagy Sándor kőoszlopát is.194 Claudius Claudianusnál a selyem szintén a gazdagság és luxus szimbólumának toposzaként jelenik meg, így a Panegyricus dictus Probino et Olybrio consulibusban is, ahol Probina kapcsán fonalról ír, „quod molli tondent de stipite Seres frondea lanigerae carpentes vellera si/vae, et longum tenues tractus producit in aurum filaque concreto cogit squalere métallo."195 Az Epithalamium de Nuptiis Honorii Augustiban szintén a pompa érzékeltetésének eleme az „infecta croco velaminta lutea Serum.” Míg a Panegyricus de Tertio Consulatu Honorii Augustiban és a Panegyricus de Quarto Consulatu Honorii Augustiban az aranykor költőinél már megismert módon a fokozás eszközeként kerül említésre a selyem, ugyancsak a gazdagság és egzotikum megfelelőjeként.196 Az In 190 Martianus Capella De nuptiis Philologiae et Mercurii VI. 693. 191 Ausonius Technopaegnion X. 6.24. és XI. 5.6. 192 Ausonius Epigrammata de Diversis Rebus XLV. (In degenerem divitem moecho genitum) 5.7. Ausonius és a sztoikus filozófia kapcsolatáról lásd: COLISH 1985.96-98. 193 pseudo-Callisthenes III. 7. (1.1.). In: MÜLLER 1846.102. 194 A különböző Palladius-szövegekről lásd: BROCK 1999.40^46. 195 Claudius Claudianus Panegyrices 1.179-180. 196 „vobis Rubra dabunt pretiosas aeqйога conchas, Indus ebur, ramos Panchaia, vellera Seres". Claudius Claudianus Panegyrices VII. 210-211. és „tu licet extremes late dominere per Indos, te Medus, te mollis Arabs, te Seres adorent [...] tribuere colorem Phoenices, Seres subtegmina, pondus Hydaspes." Panegyrices Vili. 257-258.; 600-601. Eutropiumban szintén a túlzás érzékeltetésére alkalmazza a Seres kifejezést, mikor India gemmáit, Arabia fűszereit és a sérek szövetét vonultatja föl, mint a vagyont halmozók értékeit, amelyekért cserébe, minden különlegességük ellenére sem cserélne senki Eutropiusszal. Egy másik helyütt pedig - akárcsak a szerelmes Propertiusnál - a kifigurázás eleme a testet láttatni hagyó, luxust szimbolizáló selyem: „humani qualis simulator simius oris, quem puer adridens pretioso staminé Serum velavit nudasque nates ас terga reliquit, ludibrium mensis.”197 Mindazonáltal a selyem a keresztény vallásbölcselők egyéb írásaiban is megjelenik. Eusebius Hieronymus nem csupán Aethicus-fordításában emlékezik meg a selyememberekről, de Laetához írt, De institutione filiae című levelében a sérek szövetéről is közöl adatokat: „Spernat bombycum telas, Serum vellera, et aurum in fila lentescens.”’98 Noha a fent bemutatott selyemmel kapcsolatos szemelvények részint követik a IV. századra jellemző kivonatoló-értelmező tendenciát, több tekintetben továbbra is az aranykor szerzőinél megismert költői képeket, valamint a strabóni gyapjat termő fák toposzát alkalmazzák. Ez alól némiképp kivételt jelent Servius, aki Georgica-kommentárjában fákon élő férgekről beszél, melyeket a bombcyces névvel illetnek.199 A selyem mint az egzotikum és luxus szimbóluma, illetve mint a fokozás eszköze az V. század irodalmi jellegű alkotásainak egy részében is kimutatható, bár a hangsúly a fákról történő származásukról inkább kézzel fogható jellemzőik (szépségük, minőségük) érzékeltetésére tolódik át. Akárcsak Claudius Claudianus panegyricusaiban, Sidonius Apollinaris Majorianushoz írt dicsőítő költeményében is a fokozás eszközeként jelenik meg a távoli Seres selyme: „fért Indus ebur, Chaldaeus amomum, Assyrius gemmas, Ser vellera, túra Sabaeus, Atthis mel..."200 Míg Boéthius De Consolatione Philosophiae című munkájában szintén a Kelet kincseinek példája a sérek szövete: „Non Bacchica munera norant Liquido confundere melle nec lucida vellera Serum Tyrio miscere veneno.”20' Hasonlóképp Dracontiusnál a De laudibus Dei I. könyvében, ahol India és Persia különlegességei mellett a selyemről is megemlékezik: „Serus fila trahit nullo sub pollice ducta."202 Ugyanakkor Ennodius költeményeiben inkább a selyem minőségére, szépségére helyezi a hangsúlyt, mint származási helyének különlegességére, noha továbbra is mint az egzotikum szimbóluma kerül megjelenítésre.203 Avitusnál szintén a keresztényi puritanizmussal szemben a luxust jelképező szövet külső jellegzetessége (puhasága) kerül 197 Claudius Claudianus In Eutropium 1.18.225-226.; 303-306. 198 Eusebius Hieronymus Epistulae CVII. 10. 199 Vö.: „apud Aethiopiam, Indos et Seras sunt quidam in arboribus vermes et bombyees appellantur, qui in aranearum morém tenuissima fila deducunt, unde est sericum" Servius Com. II. 121. 200 Sidonius Apollinaris Carmina V. 42^44. Claudius Claudianus több aspektusból is rendkívül erőteljesen hatott Sidonius költészetére. Erről: GALVIN 2013. 201 Boéthius De Consolatione Philosophiae II. 5., 6-9. 202 Dracontius De laudibus Dei 1.323. Mindemellett - ahogy arra M. L. Tizzioni rámutatott - a Dracontius művében használt számos loci similes nem csupán a költő tájékozottságán keresztül világít rá a vandál királyság interkulturális kapcsolataira, de szoros kapcsolatba hozható Sidonius Apollinaris és Avitus költészetével is. TIZZIONI 2014.88-89. 203 Ennodius Opera CLXXXI. 2.56.7.; CCLXIII. 21.89. 436
