Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján
TISICUM XXVI. pedig közli, hogy a két Scythián túl, kelet felé magas falak körbefutó öve veszi körül'65 a Seres földjét, amely termékenységéről és nagy kiterjedéséről híres. Továbbá hozzáteszi, hogy azt nyugaton tehát a Scythák, északon és keleten hófödte pusztaságok, míg délen India és a Gangesz határolja. A szerző szerint ugyanitt a hegyek nevei Anniba, Nazauicium, Asmira, Emodus és Oporocorra. A Ptolemaiosnál is megtalálható híres folyókról is megemlékezik, amelyeket Oechartisnak és Bautisnak nevez. A tájat változatosnak írja le, ahol a hegyvidék a síksággal váltakozik, s különböző népekről is megemlékezik, mint az Anthropophagi, az Annibi, a Sizyges és a Chardi, akik mindnyájan ki vannak téve az északi szélnek és a havazásnak. Keleten a Rabannae, Asmirae és a legtekintélyesebbek, az Essedones helyezkednek el. Ezekkel nyugaton szomszédosak az Athagorae és az Aspacarae. Délen, a magas hegyek lejtőin a Baetae találhatók. A szerző szerint csupán kevés, de jómódú város található itt, amelyek közül a legszebbek és leghíresebbek Asmira, Essedon, Asparata és Sera. A Seres jellemzőivel kapcsolatban hozzáteszi, hogy békében élnek, járatlanok a fegyverforgatásban és a csatában, szeretik a nyugalmat, és nem háborgatják a szomszédjaikat. Megemlíti, hogy kedvező az éghajlatuk, egészséges és tiszta a levegő, és kellemes szellők fújdogálnak. Nagyszámú, árnyas erdőkről is ír, amelyek termését vízben való többszöri áztatással gyapjú módjára dolgozzák föl, majd a folyadékkal áztatott, pehelyszerű anyagot rendkívül finom szálakká fésülik, a fonalakból pedig a sericumot szövik. Kiemeli, hogy régebben ezt a szövetet csak előkelők viselhették, de „nunc etiam infimorum sine ulla discretione proficiens”. Emellett hozzáteszi, hogy a sérek nyugodt életet kedvelő, szorgalmas emberek, akik kerülik másokkal az érintkezést. A néma kereskedelemről is megemlékezik, amelynek során a tulajdonosok a kirakott cikkek árát szavak nélkül, pusztán a szem mozgásával adják az idegenek tudtára. Ezen kívül takarékosnak is nevezi őket, akik áruikat ugyan eladják, de másoktól nem vásárolnak.’66 XXXI. könyvében pedig a hunok, Alanusok és egyéb Scytha népek erkölcseiről megemlékezve lejegyzi, hogy az emberhússal táplálkozó Melanchlaenák és Anthropophagusok miatt az északkeletre fekvő teljes vidék lakatlan, egészen a sérekig.’67 Ammianus Marcellinus rendkívül részletes leírása számos ponton Ptolemaios Serica-szemelvényét idézi, annak - ahogy H. Yule fogalmazott - száraz fényeinek irodalmibb megfogalmazásával. Emellett Yule kiemeli, hogy Ammianus számos egyéb, olykor csodás-misztikus, a Seres mindennapi életére rávilágító részletet is közöl, amelyek Plinius vonatkozó helyeivel állíthatók párhuzamba.’681. Mastrorosa felhívja a figyelmet, hogy a Seres szokásainak és a selyem előállításának ammianusi részletei párhuzamba állíthatók a Punica VI. könyvében olvasható jellemzőkkel, és megállapítja, hogy a toposzként megfogható, ismétlődő jellegzetességek a doxográfia homogenizáló természetéből következhetnek. Mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a Seres-szemelvényben kimutatható, akár több száz éves periegetész, etnográfiai és földrajzi munkák kiválasztásának és különböző kulturális mintákon keresztül 165 Szepesy Gy. fordításában magas hegyek fogják körül. V.ö. „ultra haec utriusque Scythiae loca contra orientalem plagam in orbis speciem consertae celsorum aggerum summitates ambiunt Seras ubertate regionum et amplitudine circumspectos". 166 Amm. Marc. Res Gestae XXIII. 6.60-68. Szepesy Gy. fordítása alapján. 167 Amm. Marc. Res Gestae XXXI. 2.15. Szepesy Gy. fordítása alapján. 168 YULE 1886. XL. történő interpretációjának képessége Ammianus Marcellinus összetett történetírói tevékenységének eleme.’69 Ugyanakkor számos eltérés, fogalmazásbeli különbség is fölfedezhető, amelynek legkiemelkedőbb példája a Ptolemaiosnál megismert Sinai említésének hiánya. Számos vitára ad okot a Res Gestae celsorum aggerum kifejezése is, amelyet ugyan egyes fordításokban, illetve Ptolemaios szövegének vonatkozó részletével összevetve az országot körbevevő magas hegyeknek értelmeznek,’70 számos kutató azonban a kínai nagy falra történő utalásként értelmezi.’7’ Mindazonáltal Ammianus Marcellinus szemelvénye az oikumené legkeletibb pontjára vonatkozóan a IV. században keletkezett munkák közül a legrészletesebb, legrealisztikusabb leírásnak tekinthető. A IV-V. század földrajzi-történeti munkáira általánosan jellemző az ismétlések mintázatából összetevődő kivonatoló-értelmező tendencia, amely elsősorban az l-IL századi művek felhasználásán alapul. Ennek megfelelően Ptolemaios Geographiájának hatása egyes elemeiben nem csupán Ammianus Marcellinus Res Gestaején, de további, a tárgyalt időszakra keltezhető forrásokon is kimutatható. így a Tabula Peutingeriana esetében, amely Kelet-Ázsia tekintetében ugyan meglehetősen hézagos információkkal rendelkezik, azonban a Ptolemaios által felvázoltakhoz hasonló földrajzi egységeket közöl, mint Sera Maior, Cotiara, Mons Imeus stb.’72 A História Augusta Aurelianus császár életének leírása kapcsán csupán felsorolás szintjén említi a Serest, elsősorban a felsorolás részét képező fokozás eszközeként: „lllum Saraceni, Blemmyes, Exsomitae, Bactrani, Seres, Hiberi, Aibani, Armenii, populi etiam Indorum veluti praesentem paene venerati sunt deum.”169 170 171 172 173 174 175 176 Hasonlóan szűkszavú Vibius Sequester is, aki „As/ae sub oriente” lokalizálja a séreket.’3 Honorius Cosmographiájában a keleti óceán két városáról, a Seres és a Theriodes oppidumról, továbbá a Theriodes folyóról, valamint az óceáni Septentrionalis népeiről, a Seresről és a Theriodesről is ír.’75 Rendkívül hasonlóan nyilatkozik a bizonytalan, feltehetőleg a IV/V-VIII. század közé keltezhető (Pseudo-jAethicus féle Cosmographia is.’76 Orosius a Históriáé adversus paganosban jóval terjedelmesebb földrajzi leírást ad a Keletről, amelyben megemlékezik az Ottorogorras folyóról, „ex quo oceanus Serious appellatur.” Míg egy másik helyütt a Gangesz forrásától az Ottorogorras folyóig terjedő Mons Taurusról ír, valamint a Mons Caucasusról, amely az Ottorogarras folyó eredőjétől az azonos nevű városig húzódik, a Chuni/Funos/Hunnos, Scythák és 169 MASTROROSA 2006.126-136. 170 Például Szepesy Gy. fordítása, valamint YULE 1886. XLI. 171 Például: COÈDES1910. XXVII. 172 Noha nem dönthető el egyértelműen, az eredeti térképen szerepelhettek-e? COÈDES 1910. XXVII-XXVIII. A Tabula Peutingerianán szereplő adatok idősíkjairól részletesen: RATHMANN 2011/2012. 173 Hist. Aug. Vita Aur. 41.10. 174 Vibius Sequester De fluminibus. De gentes: Seres. 175 Honorius Cosm. 6-7; 38. 176 (pseudo-)Aethicus Cosm. 1.6-7; 38. 434
