Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Tolnay Gábor: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei birtokszerkezet változásai
TISICUM XXVI. 25. számú táblázat Jász-Nagykun-Szolnok vármegye földbirtokainak területi megoszlása művelési ágak szerint 1935-ben Művelési ág Terület (kát. hold) Százalék szántó 682.889 75,21 kert 7.381 0,81 szőlő 12.795 1,41 rét 39.384 4,34 legelő 106.558 11,73 erdő 5.339 0,59 nádas 981 0,11 földadó alá nem eső terület 52.634 5,80 Összesen 907.968 100,00 A 22. számú táblázatból világosan kitűnik, hogy megyénkben legfontosabb szerep továbbra is a szántóföldnek jut. A szántó aránya majdnem 3%-kal emelkedett a negyven év alatt. Ez az emelkedés önmagában nem is lenne sok. De ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a megye földterülete a negyven év alatt 120.219 kát. holddal növekedett, és ugyanakkor a szántó növekedése 112.118 kát. hold volt, ami a növekmény 93%-a, akkor a szántóföldi kultúra prioritása kétségbevonhatatlan. Jóllehet, a szántó növekedéséhez legelőfeltörések is hozzájárultak. Bizonyítja ezt a statisztika is: míg 1895-ben 22,06% volt a rét és legelő együttes részesedése, most ez 6%-kal alacsonyabb szintet mutat, és csupán 16.07%. A szántóterület vármegyei emelkedésének okát mindenképpen a közgazdasági viszonyok lényeges javulásának lehet betudni, amelyet a népesség szaporodása csak inspirált, elősegített. Hiszen amíg a természeti viszonyok szabják meg, hogy a vármegye területén mit lehet, addig a közgazdasági viszonyok - a közlekedési, a piaci, a hitel, a népesedési és a társadalmi viszonyok - azt döntik el, hogy mit érdemes termelni.54 E tekintetben továbbra is a szántóföldé volt és maradt a vezető szerep vármegyénkben. A gazdaságok területében nagyságát tekintve a művelési ágak közül a legelő áll a második helyen jelenleg is. Meg kell azonban jegyeznünk, 54 REICHENBACH Béla 1936.12. hogy ebben az esetben a közlegelők is szerepelnek a 11,73%-os részesedési arányban. A közlegelők 3,13%-ot tesznek ki a vármegyében mintegy 28 ezer kát. holdnyi területükkel. A 8,6%-nyi legelőterület viszont csak a gazdaságokhoz tartozó legelőterületet foglalja magában. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt is, hogy vármegyénk legelőinek tekintélyes része gyenge minőségű, silány legelő, igen messze esik az igazi legelő fogalmától. Ez az oka tehát annak, hogy a kedvezőbb közgazdasági viszonyok miatt visszaszorult a legelő. A jobban hasznosítható gabonatermelés miatt sok helyen feltörték és szántóföldi művelés alá fogták. Még egy megjegyzés: különösen a népies állattenyésztés szenvedett sokat a legelő feltörése következtében. Vármegyénkben harmadik helyen sajnos a földadó alá nem eső terület áll a maga 5,8%-os részesedési arányával. Ide tartoznak a kopár földek, a termelés kiszolgálására alkalmas területek (utak, árkok, töltések stb.). Ennek 40 év alatti növekedése nagyon jelentős, hiszen 2,62%-ról emelkedett 5,8%-ra. Adatok híján nem tudjuk eldönteni, hogy a terület növekedése a gazdálkodás belterjessé válása következtében emelkedett-e az épületek, utak stb. által elfoglalt terület növekedése miatt, vagy a kopár terület aránya nőtt. Ugyanis akkor figyelembe kell venni azt is, hogy a terméketlen területek egy részét időközben termővé tették, és bevonták a termelésbe - mint pl. Dévaványa esetében történt a szikesek feljavításával.55 Közvetlen adatok sejteni engedik, hogy inkább a belterjes gazdálkodás térhódítása az oka a földadó alá nem eső terület növekedésének. (Amennyiben ez igaz, akkor ennek is van egy optimális mértéke, aminek a határát nem ismerjük vármegyénkben). A vármegyénkben nagyságát tekintve negyedik helyen áll a rét a maga 4,34%-os részesedési arányával. Negyven év alatt a felére csökkent, hiszen 8,70%-ról szállt alá erre a szintre. A megyében egyértelmű a terület csökkenése, hiszen a gyenge minőségű, szárazabb réteket célszerűbbnek látszott szántóként hasznosítani. A szőlő területe igen jelentősen csökkent arányait tekintve, míg abszolút számokban emelkedés tapasztalható. Ennek oka éppen az immunis homokon ültetett alföldi szőlők nagyobb jelentőségre jutása volt. Egyszerűen az a tény, hogy úgynevezett történelmi borvidékek mellett polgárjogot nyertek, befogadták a könnyű bort adó alföldi homoki szőlőket. E tekintetben Bács-Kiskun és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék vezettek, de nem elhanyagolható Szolnok megye jelenléte sem. A hatodik helyen álló művelési ág a kert. Nem tartjuk meglepőnek, hogy a négy évtized alatt mind abszolút számokban, mind részesedési arány tekintetében tért hódított, hiszen a törpegazdaságok térhódításával együtt jár a kertek kiterjedése is. Minél sűrűbb a népesség, minél fejlettebbek a közlekedési és közgazdasági viszonyok, annál nagyobb és fontosabb szerep jut a kerti termelésnek. Megyénkben az erdő és a nádas területe együttesen sem éri el az egy százalékot (0,7%), de a kis számokban rejlő tendenciára is fel kell figyelnünk. Az erdő területe - abszolút számokat tekintve - növekszik. Több mint 400 kát. holddal nőtt a negyven év alatt, míg a nádas területe a harmadára csökkent. Ebben nagy szerepe volt a belvizek lecsapolásának, ahol a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegyénkben (Lásd a 23. számú táblázat adatait). 55 TOLNAY Gábor 2004.261-291. 346
