Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Tolnay Gábor: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei birtokszerkezet változásai
TISICUM XXVI. kés is található a megyében - már a rentabilitást messze szem előtt tartó gazdálkodást folytatva anélkül tértek át a gazdálkodási rendszer új módszerére, hogy ténylegesen tudatában lettek volna annak, hogy most a kapitalista mezőgazdaság gyakorlatát végzik. Bizonyítják mindezt azok a statisztikai adatok, amelyek beszámolnak a munkáskéz csökkenéséről, a szakképzett munkások alkalmazásának emelkedéséről, a gépesítés növekedéséről stb. Részben ez vonatkozik azonban szinte minden kategóriára. Az 5 kát. hold alatti alacsonyabb részesedése, az 5-100 és a 100-1.000 kát. holdas kategória magasabb részesedése egyaránt a középbirtok térhódításának a bizonyítéka a megyében. Azt azonban, hogy ezen egészségesebbnek tűnő birtokmegoszlás valóban „egészségesebb” volt-e, az üzemstatisztikai adatok döntik el. Az, hogy ilyen birtokmegoszlás több termést adott-e az országnak megyei összesítésben. A birtokok számának és területének adatait, az azok alapján tett megállapításokat csak megerősítik és árnyaltabbá teszik az egyes birtokkategóriák átlagterületének adatai. Itt kell felfigyelni arra, hogy a magyar gazdaságtörténet-írás a mezőgazdaság XIX. századi történetével foglalkozva elsősorban arra mutatott rá, hogy a tőkés fejlődésnek melyek voltak a gátló tényezői. így a fejlődést segítő tényezők nagymértékben háttérbe szorultak, hiszen a fejlődést gátló tényezők hangsúlyozásának kefelhalmozás gyengesége következtében ehhez nem rendelkeztek elegendő tőkével, így nem mindenütt tudták üzemeiket az új viszonyoknak megfelelően átszervezni, nem tudták a tőkés termeléshez szükséges szerszámokat, eszközöket, felszereléseket biztosítani. Egyfajta nézőpont tükröződik a 3. számú táblázat13 adataiban is, ami egy kicsit területileg is ábrázolja a közép- és nagybirtokot. Érdemesnek tartottuk kiemelni a közbirtokossági földbirtokokat, hiszen ebben az időben kezdtek alakulni, és számuk a XX. század harmincas éveire megszaporodik - főleg a közbirtokossági legelők tekintetében. Egy dologra azonban érdemes felfigyelni a 3. számú táblázat elemzése során. Nincs feltétlen korreláció a redempció mértéke és a birtoknagyság között. Legnagyobb a redempció foka a jászsági alsó járásban, ugyanakkor az 500 kát. holdnál nagyobb földbirtok átlagterülete nagyság szerint a harmadik a megyében. A korreláció fennáll azonban a tiszai közép járás esetében, ahol a legkisebb a redempció foka (6,39%) és legnagyobb a 100 kát. holdnál nagyobb birtokok átlagterülete, az 500 kát. holdnál nagyobb földbirtok átlagterületét tekintve pedig a 2. helyen áll a járás. Mindez azt bizonyítja, hogy nem szabad sommás megállapításokat tenni, minden esetben az árnyalt ábrázolásra kell törekedni - még ilyen evidensnek látszó kérdésben is. 3. számú táblázat A100 és 500 kát. holdnál nagyobb földbirtokok részletezése Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1895-ben A járás és a város A redemptus terület %-ban 100 kát. holdnál nagyobb földbirtok 500 holdnál nagyobb földbirtok száma területe átlag területe ebből közbirtokossági földbirtok száma területe átlag területe ebből közbirtokossági földbirtok száma területe száma területe jászsági alsó járás 53,48 96 18.244 190,0 2 472 23 41.533 1.805,80-jászsági felső járás 77,28 64 11.607 181,4--6 10.173 1.695,50-tiszai alsó járás 17,27 51 10.795 211,7--34 47.320 1.391,80-tiszai felső járás 31,34 89 17.728 199,2--37 43.749 1.182,40-tiszai közép járás 6,39 49 11.749 239,8 1 155 40 70.582 1.764,60 1 672 városok 65,83 232 42.802 184,5 11 2.295 33 39.659 1.201,80 1 512 Együtt 44,24 581 112.925 194,4 14 2.932 173 253. 016 1.462,50 2 1.184 megírásuk időpontjában aktuálpolitikai szerepük is volt. E sor adat elemzése során azonban arra kellett rádöbbenni, hogy a gazdálkodás tőkés elemei már jóval nagyobb teret hódítottak, mint azt korábban gondolták. És ez elsősorban a nagybirtokokon következett be. A megyében mindez főleg azokon a bérbe vett nagybirtokokon volt tapasztalható, amelyet „hivatásos” haszonbérlők vettek bérbe. Nem maradt érintetlen ettől a nagyparaszti gazdaság sem - főleg a Jászságban és a Nagykunságban. „Elsősorban tehát a feudális nagybirtoknak kellett átalakulnia kapitalista nagyüzemmé oly módon, hogy a kizsákmányolás feudális módszereit a kizsákmányolás kapitalista módszereivel cseréli fel,”12 Ugyanakkor a tő-12 PUSKÁS Júlia 1959.90. A statisztikai adatok összevetése azt eredményezte, hogy a megyei nagybirtokok gazdálkodására általában az volt a jellemző, hogy a birtokok egy része saját kezelésben volt, a másik - tekintélyes - részén viszont haszonbérleti gazdálkodást folytattak. 13 MG. STAT. 1895. II. kötet, 200-219. - A 2. számú táblázat és e táblázat adatai közötti 23.333 kát. hold különbözetnek az az oka, hogy a 2. számú táblázat az 1895. évi üzemstatisztika adatai alapján készült. 326
