Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Bagi Gábor: Szolnok város leírásai a XIX. század középső harmadából
BAGI GÁBOR: SZOLNOK VÁROS LEÍRÁSAI A XIX. SZÁZAD KÖZÉPSŐ HARMADÁBÓL 2. kép - Charles Loring Brace Internet: https://images.search.yahoo.com/search/images?p=Charles+Loring+ Brace&fr=yfp-t&imgurl=https%3A%2F%2Fupload.wikimedia.org%2Fwikipedia %2Fcommons%2Fthumb%2Fa%2Fab%2FCharles_Loring_Brace_-_Aged_29. jpg%2F220px-Charles_Loring_Brace_-_Aged_29.jpg#id=1&iurl=https%3A%2F %2Fupload.wikimedia.org%2Fwikipedia%2Fcommons%2Fthumb%2Fa%2Fab %2FCharles_Loring_Brace_-_Aged_29.jpg%2F220px-Charles_Loring_Brace_-_ Aged_29.jpg&action=click lakhelyeikben, korántsem volt ez így az emberekkel. Először itt találkoztam magyar parasztokkal, s csak annyit mondhatok, hogy amennyiben egy elnyomott társadalmi osztály olyan látványt nyújt, mint ezek a férfiak, akkor egyesekre a rablánc igencsak jó hatással lehet. Valamiféle piacos nap lehetett, mert sokan gyűltek össze azon a téren, ahol jómagam is megszálltam. Minden férfi széles karimájú fekete kalapot viselt, illetve gyapjúval kifelé fordított báránybőrt, amelyet úgy csavartak magukra, ahogyan a rómaiak a tógát. Alig akad közülük olyan, aki nem magasabb hat lábnál (180 cm), s mindannyian jó felépítésűek, izmosak, már amennyire ezt a birkabőr alatt meg lehet Ítélni. Olyan egyenesen és méltóságteljesen lépkednek, ahogyan a régi indián főnökök tehették hatalmuk csúcsán. Van valami indiánhoz hasonló a megjelenésükben - hosszú, sima fekete hajuk -, napbarnított arcuk, amely vékony erőteljes testükhöz képest. Néhányan cserzett bőrt viselnek, amelyeket az indián öltözetekéhez hasonló hímzések díszítenek. Valójában széles Európában nem láttam jobban kinéző férfiakat, mint ezek a vásárra öszszegyülő parasztok. Mindegyiknek katonához hasonló a kiállása. A nők barnák, egészséges kinézetűek, ám alacsonyak, zömök felépítésűek - korántsem olyan szépek, mint a férfiak. Mindannyian kicsiny cserzett bőrkabátkát viselnek (ködmöny), amely díszesen hímzett, rövid ruhát, alatta pedig piros bőrből készült magas szárú csizmát. így öszszességében eléggé eredeti a megjelenésük, különösen tekintve saját elképzeléseinket egy nőről. Mindenféle vásári tennivalóban részt vesznek, bőszen alkudoznak, miközben a férfiak méltóságteljesen hallgatnak, vagy hazudnak igazi keleti modorban, s élvezik a tavaszi napfényt. Alkalmanként arra jár a falu bírája is, s mindannyian megbökik a kalapjuk karimáját felé, ámde korántsem elnyomott szolgaként. Mindannyian független, határozott emberként viselkednek. Amellett, hogy Szolnok érdekes példánya a magyar falvaknak, az utazó számára érdekes lehet felkeresni, hiszen számos emlék utal itt a nemrégiben lezajlott harcokra. ... Úgy mondják, hogy a város sokat szenvedett ezekben a véres ütközetekben. Mindenesetre igencsak gyorsan helyreállították, mert én már csak a pusztítás néhány jelét láttam a házakon.... A Szolnokon eltöltött rövid idő után egy csinos gőzhajón elindultam a Tiszán fölfelé...”22 Más szemléletet képvisel a skót Andrew Archibald Paton (1811-1874), a neves brit diplomata, orientalista és közíró, bár érthető okokból. Ő ugyanis az aktuális angol politikai nézeteket képviselte leírásában, és így az Osztrák Birodalom fennmaradását létszükségnek tekintve, már jóval kritikusabb hangnemet ütött meg. Bár a magyarországi feudalizmus felszámolását jogosnak tartotta, elítélte a túlzó magyar nacionalizmust, és támogatta a császárbarát nemzetiségi törekvéseket. Ebből következően a „németes” jellegű európai kultúra terjesztését is mindenképp fontosnak tartotta ezen a civilizálatlan tájon. E sajátos felfogása Szolnok város bemutatásakor is visszaköszön:23 „Szolnok 12.000 lakosú település, amely a Tisza, Magyarország második hajózható folyója mentén fekszik, a Pest és a Tisza közötti útvonal végállomásként. Ezért úgy gondolhatnák, hogy valamiféle város jellegű megjelenése van, azonban - a bazártól eltekintve - sokkal inkább egy nagyobb bulgáriai török falunak tűnik. Ahogyan azt már mások megjegyezték, amíg a németek a szűk utcákat és bő nadrágokat kedvelik; addig a magyarok széles utcákat és szűk nadrágokat. És mindez igazolódni látszik abban a pillanatban, amint Szolnokra érkezünk. A vasútállomás, ahová érkezünk nagy és civilizált kinézetű, de abban a pillanatban, amint onnan kilépünk, és rátekintenénk a városra, csak a semmit látjuk. Követve a csomagjainkat szállító hordárt, körülbelül egy mérföldön át, nagy területen szétszórt házak és mezőgazdasági területek között, megérkezünk egy fogadóba, amely csaknem megijeszt bennünket, hogy kedvünk lenne visszautazni. Az összes szobája a földszinten van, egy nagy udvar körül, ami egy trágyadomb ...Jó természetűnek, polgáriasnak és becsületesnek találtam az embereket, kivéve a Fehér Ló tulajdonosát, aki mindent 50%-kal drágábban áraz, mint egy átlagos jó pesti vagy bécsi szálloda esetében.”24 22 BRACE, Charles Loring 2005.48-51. 23 Magyarországi utazását bemutatja MÓDY György 1978., uő 1988. 24 PATON, Ajndrewj. Archibald]. 1861. II. 15-16. Bár Paton képe a városról első olvasásra eléggé lesújtó, 1848-ban a magyar szatirikus lapok némelyike is hasonló benyomásokról számolt be. „Az idegent Szolnokon, á pályaudvar mellett, pompás utazókocsi várta, ltjaink pedig bementek a’ városba. És mit láttak ott? Azt: hogy Szolnok Europa legszennyesebb ’s legrondább fészke, a’ házak falai rendesen a’ tetőkig a’ legfeketébb sárral vannak befecskendve, az utczák egymásba folyó kiszáríthatlan pocsolyák tengere. Maga a’ Tisza is itt inkább mocsár, mint folyam. Ki Petőfinek e’ kedvencz folyóját látni akarja, tanácsoljuk, azt ne Szolnokon keresse fel.” Lásd: „Életképek”, 1848.110. A pontos fordításért Szebenyi Nándor kollégánknak tartozunk köszönettel. 299
