Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Bagi Gábor: Szolnok város leírásai a XIX. század középső harmadából
TISICUM XXVI. IV. Részletesebb magyar leírások az 1850-es évekből Az önkényuralmi időszakkal szembeni ellenállás az 1850-es években a sajtótermékek jellegének megváltozásában is kimutatható. Az országos hírlapokban már mind több településről próbáltak hírt adni, bemutatva a helyi eseményeket, a polgárosodás, a fejlődés látható eredményeit, és egyben némi reményt is nyújtva a mind érezhetőbb enyhülés éveiben. Ekkoriban már jóval terjedelmesebbek, részletesebbek, átfogóbbak a különböző (történeti, gazdasági, néprajzi, kulturális stb.) jellegű tudósítások, amelyek számos megállapítása még napjaink tudományossága szempontjából is fontosnak tűnhet. Nagy számban jelentek meg ekkoriban már rendszeres helyi tudósítók is, bár az ő azonosításuk nemritkán igen komoly problémákba ütközik. Zömüknek ugyanis még a neve sem ismert, így Szolnok esetében is leginkább csak sejtéseink lehetnek. Szolnokon az 1850-es évek tudósításainak megsokasodásában még egy sajátos tényező hatását is figyelembe kell venni. 1851-től a település közel háromszáz év elteltével (1568 után) újra megyeszékhellyé lépett elő. Ez nemcsak jogi-közigazgatási váltást, hanem gazdasági-kulturális fejlődést, illetve fokozatos változást is eredményezett a helyi szemléletben. Az itteni fejlődés további sajátossága, hogy az önkényuralmi rendszer 1860-as bukása, illetve az 1848-as közigazgatási állapot visszaállítása a megyeszékhelyi státusz elvesztését is eredményezte. Mondhatjuk úgy is, Szolnok e változás átmeneti vesztesének tekinthető. „Szolnoki Szolnokról szónokol. Varasunk, (városunk mondom, mert hajdan várunk is volt, melytől egy megye nevét vette,) a Tisza jobbján, hol belé a Mátrából alácsavargó Zagyva ömlik, - physiognomiájával legkevésbbé sem lepi meg, vagy ha igen, igen is meglepi az idegent, hogy annyi ezer ember egy rakáson, másfél század óta, midőn - magát hamvaiból újra szerkesztette, küllemében bizony több műveltséget mutathatna föl. Еду-két rendes és tágas főutca mögött számtalan zigzug szűk utca, melyekbe a házakat véggel hol ki, hol befelé, mintha égből szórták s boronálták volna, kóvályog, - meganyi tanúja, hogy a kik kezdték vagy intézték az építést, nem sok ízléssel s építészeti vagy mérnöki tudománynyal fogtak hozzá. A hat év óta álló szépészeti s építészeti bizottságnak egyébiránt működő kezére, ki a régi chaosra emlékezik, ráismerhet. Néhány év óta, midőn t[udni].i[llikj. megyei székhelylyé lettünk, - mig t[udni].i[llikj. voltunk - a fő utcákon, az új házak csinosan emelkednek, van kettő a piacon kétemeletes, mint óriás tölgy a törpe bokrok közül kimagasodó, egy vállalkozó polgártársunk építménye s tulajdona,25 ki egy negyedszázad előtt, mint vándorlegény, batyuval hátán telepedett le nálunk. A népesb utcákban a házak eleje fapadlókkal kirakvák, néhol oly keskenyen, mint a Mahomet paradicsomába vezető ut, melyen sáros időben az emberek, mint a ludak, egymás után lassan sorban végig balancirozni kénytelenek; s ha egyik vagy másiknak lába lesiklik, félszárig esösárba merül. Van egy negyed mérföld hosszú kövezett utcánk is, melyet 1853-ban a kincstár a vasúti pályafötől a Tisza-hidig 6,000 forint költséggel készíttetett, de három év óta a városnak átengedvén, ennek a párezerre menő évenkénti javításokat rajta megtetetni módjában (szegénysége miatt) nem lévén - az ut évről évre roszabb, s 25 Obermayer Lajos (1809/11-1879) építész-vállalkozóról, illetve a mai Damjanich János Múzeum épületéről van szó, Szolnok főterén. ha végre, mi nem sokára bekövetkezik, egészen megromlik: akkor az ur legyen neked irgalmas oh Szolnok, és a te feneketlen sáros utaidnak! E természettől renyhe népet nem a magából fejlődött nemesb vágy, hanem a hatósági parancs, idegen példa, részint a szükség, ezen minden találmányok nagy mestere, szoktatta ízlésre s a szépnek fölfogására. Midőn az utcákon, hol lehetett, mert a sok girbegurba szűk sikátor nem mindenütt engedé, az esővíz lefolyására oldalárkokat vonatott a hatóság, zúgtak magok közt: „hát ezután majd hol fetrengenek sertéseink?“ Midőn a templom mellékes tere fákkal beültettetett, ekkor is sokan zúgtak az újításon, s most hogy egy kis zöld oázon pihenhet a szem: mindenki örül az eredménynek. A kis gyerek is ordít, mikor az anyja tisztogatja, aztán örül, mikor a tükörben mutatják, milyen csecse lett belőle! Évek előtt, midőn sorsom ide lódított, megbotránykoztam az itteni mindkét nemű ifjúság virágtalanságán. Alig minden ötvenedik lány kezében s legény kalapja mellett láttam virágot, mig ellenben az udvarokon a paréj akkorára nőtt, hogy benne kakas és tyuk mint rengeteg erdőben barangolhatott. Dunántúl még a vénasszonyok is levendulát, bazsalikot, istenfát s egyéb narcotikus füveket visznek templomba, lányok, legények mind virágosak, s a lányok, kikre a templom-tisztogatás sora kerül, pap szónokszéket, oltárt, a kegyelet virágaival rakják körül. Itt ennek semmi nyoma. De azután az asszonynép látván ez itt megtelepült állam-vasúti hivatalnokok s egyéb idegenek nejeitől, hogy ezek miként tudnak egy talpalatnyi téren is gyönyörű konyhakertet elővarázsolni; a mellett a város, a szomszéd nagy puszták olcsó bérletétől elesvén, magok is hozzá láttak a kertészethez, miben őket a helybeli sz. ferencrendi lelkészség is saját jó példájával elősegíti. Eddigelé - a kecskeméti szorgalmas kertésznők látták el piacunkat zöldséggel, már most ezek keresete nálunk csökkent, miután a példabeszédet követjük: „kaparj kurta, neked is lesz.” Es most, midőn Szolnok rejtelmeibe mélyen beereszkedünk, teszszük ezt azon viszonyos - szabadalomnál fogva, miszerint kis városokban egymást szóljuk szapuljuk, s annálfogva, hogy egyik a másikát saját apró pénzével fizeti ki, vége hossza nincs a csör-pörnek, melynek városunk is, a rósz világ etimológiája szerint - nevét köszönheti, hogy tjudnij.ijllikj. Szolnok = szólnak, megszólnak. - Személyekkel azonban nem bíbelődtünk, mert itt értenek a félreértésekhez, ha például azt találnék mondani: bizonyos szép hölgy, - akadhatna, ki magában szerényen pirulva gondolná: - most bizonyosan rólam lesz szó, s viszont ha mondanók - bizonyos karcos zsémbes hölgy - erre is akadna árverelő: na, itt bizonyosan N. értetik. A physiologia az állatvilágot, Így az emberi nemet is két nagy osztályba sorozza, elosztatván az emberiség férfi- és nőnemre. S ez Szolnokon sincs különben. Férfiak lévén, tudjuk a becsületet: az az előre bocsátjuk a némbereket, kiket a műveltebb körök férfiai túlbecsülőleg szépnemnek címeznek. - A némberek itt is, mint az egész divatvilágban, meddig a párisi divat hatalma terjed, két nagy alosztályba sorozhatok, u[gy].m[int], a krinolinos és a nem krinolinos osztályba. E két kaszt ugyan nincs egymástól oly áthághatlan falakkal elkülönözve, mint a hindu várnák, hogy egyikből a másikba átlépni ne lehessen, mert hiszen látunk szolgálókat, kik úrnőiktől kapott kopott krinolinban mezítláb járnak vízért a Tiszára. De azért ama két fölosztás maradhat, s mint ilyenről szóland további értekezésünk. A krinolinos osztály természetesen a műveltebb, hivatalnok s Iparos osztály hölgyeit foglalja magában. - Azt mondta száz év előtt a jó Mikes Kelemen, nénjéhez irt törökországi levelei egyikében: „ha Magyarországon nem süt a nap, Erdélyből visznek oda menyecskét: mindjárt kiderül. “ 300
