Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Bagi Gábor: Szolnok város leírásai a XIX. század középső harmadából
BAGI GÁBOR: SZOLNOK VÁROS LEÍRÁSAI A XIX. SZÁZAD KÖZÉPSŐ HARMADÁBÓL azonban nem igen számosak, minthogy átaiánosan igen távul feküsznek egymástól a’ helységek, katonaság tanyáz ’s csaknem mindenütt lovasság. Ez vidorságot önt a’ lakosok’ egyszerű életösvényére, annyival inkább, mivel a’ tisztek többnyire vagyonosak ’s nem igen kímélik a’ pénzt. Magyarországban még nem divatos a' rendes összeírás, ’s noha a’ vármegyék bizonyos számú ujonczokat állítanak-ki annak idejében, mégis az önkénytes beállás vagy toborzás - Werbung - sem ment egészen ki divatból. A’ rendes kiállításnál kényszerítni kell a’ suhanczokat, mert ijesztő képzeletek uralkodván közöttük a’ katonaságról, mindenkép menekedni igyekeznek, ha fogdosásról szólani hallanak. Máskép történik a’ toborzásnál; ekkor örömrivalgások közt csapnak-föl a’ fiatal sihederek, mi természetesen csak addig tart míg lekesülésök, mellyet a’ toborzók gerjeszteni ’s éleszteni tudnak a' csapszékekben. Ez elmúlván, ugyancsak leeresztik szárnyukat, mint átázott ’s fázott pelyhes libák.”13 14 „De azt kérdezné valaki, ha tehát ezen folyók jobbadán most is hajókázhatók, miért nem létezik rajtok úgy szólván semmi vagy igen csekély hajókázás? Felelet - egyedül azért, mert ezen folyók menetele nem egyez, vagy is nem felel meg egészen kereskedési fő irányunknak Pest és Bécs felé; viszünk igen is a mit csak lehet, sót Szolnokra, Szegedre, fát Szolnokra, gyümölcsöt és újabb időben még dohányt is - de Szolnok, Csongrád és Szeged annyira vannak eltöltve mindezekkel, hogy itt jó vásár több és bővebb anyagokra nem lehet, s a kereskedésnek csak senyvedni kell. - A fát Szolnoknál alább vinni nem hasznos, mert alább már a Maroson hozott fával kell concurrálni, a fogyasztás pedig nem eléggé nagy - ennek ellenben igen jó vásárja volna, ha a csatornán Pestre mehetne, ha, mit a Tiszán visz le valaki, minek Pestre kell menni, úgy annak Szolnoktól Pestig drágán szekeren kell fuvaroztatni, s ezen fuvar által elveszti a kereskedő azt, mit a vizen nyert volna. (Sz.M. több vármegyék táblabírája,)”u II. Remellay Gusztáv, Szolnok első részletes leírója Bár Szolnokról a Tudományos Gyűjtemény hasábjain elsőként Gorove László közölt nagyobb történeti leírást, a település egykorú, első, részletes bemutatója mégis Remellay Gusztáv lehetett. Remellay (Pest, 1819. január 5. - Pest, 1866. március 31.) Szolnokon nevelkedett, ahol az apja sóházi hivatalnok volt. A gimnáziumot Pesten és Szegeden végezte, majd tanulmányait Pesten, Vácon, Szegeden és Egerben folytatta. Ügyvédként 1840-ban Pest városától nyert alkalmazást. A pesti dologház egyik szervezője volt, ám komoly irodalmi érdeklődését ekkoriban megjelent novellás kötete is mutatta. Újvidékre nősülve ugyanott városi főjegyző lett, majd az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt előbb tolmács volt a belügyminisztériumban, utóbb pedig ezredes-hadbíróként működött Görgei Artur seregénél. Egyes vélemények szerint több vitatható halálos ítélet is a nevéhez kapcsolható. Talán ennek is betudható, hogy a szabadságharc bukása után 15 évi várfogságra ítélték. Hat évig Kufsteinban raboskodott, majd 1856-ban kegyelmet kapott. Utóbb a Magyar Sajtó és a Magyar Néplap munkatársaként említették, majd az Első Magyar Biztosító Társulat tisztviselője lett. Irodalmi érdeklődése mindvégig megmaradt, számtalan elbeszélést, történeti 13 „Rajzolatok”, 1836. nov. 23.94. sz. 749-750. 14 „Századunk”, 1843. júl. 6.421. karcolatot, novellát írt. Számos közülük szolnoki indíttatású. 1865-ben ő szerkesztette a születő hazai ifjúsági irodalmat népszerűsítő Ifjúság Lapja című gyermeklapot. Főleg történelmi tárgyú írásokat publikált. Rövid házasságából született lányát (a mostohaapja után felvett néven Klerián Mária) a korabeli híradások szerint 1864-ben a mexikói szabadsághős Benito Juarez köztársasági elnök egyik fia vette nőül, akivel még Párizsban ismerkedett meg. Az ifjú Juarezt később Habsburg Miksa mexikói császár hívei lőtték agyon. Ennek ellenére Miksa császár elfogása után az özvegy állítólag megpróbált közbenjárni apósánál Ferenc József tehetséges öccse érdekében, ámde sikertelenül.15 Remellay 1841-ben az Athenaeum hasábjain közölt két folytatásban egy hosszabb ismertetést Szolnok városáról. írásának hangvételét a korszak reformereinek újítási szándéka határozta meg, ami egyebek mellett az oktatással kapcsolatos részben is felfedezhető. Az ennek kapcsán leírtak aztán a későbbiekben nem kevés bonyodalmat okoztak a számára. „Szolnok' vidéke. Ha visszatekintünk a’ múlt századok’ történeteire, Európa’ majd minden szabadság-harczait a’ bérezek közt látjuk kitörni és leküzdetni, miből sokaknál azon hit és vélemény támadott, hogy a’ bérezek és ormok a’ szabadság’ hazája. Hazánk történeteiben ellenkezőt tapasztalunk, itt azon állítás, hogy a’ hegyi lakos leginkább kedveli a’ szabadságot, megfordiva áll, mert a’ mi bérczlakóink mindig nyugottabban tűrték a’ nyomatást, ’s őseink’ majd minden szabadság-harczai, az alföld’ síkjain támadtak, folytattattak ’s végeztettek be. ’S e’ szellem, a’ szabadság’ ezen szelleme, maiglan is él az alföld’ síkjain, mert tekintsük bár a’megyei gyűléseket, vagy az országos tanácskozásokat, mindenhol az alföld’ téréin fekvő megyék azok, mellyek legbuzgóbban küzdenek az alkotmányos szabadság és szabadelmüség’ elveiért. Ám de ezen históriai nézeten kívül még más tekintetek is vannak, mellyek fontossá teszik az alföldet, ’s ezek az ott lakó nép’ aránylagos jólléte, ’s a! mivelhetö föld’ térés volta. Honunk’jelen körülményeit tekintve, három tárgy mindenek előtt föfontosságú: az örök kiváltás,’6 a’ nemzeti nyelv ’s mezei ipar. Mind a’ hármat tekintve szembeszökő az alföld’ fontossága. Ha minden conjecturák nem csalnak, az örök kiváltás az, mi idővel megvetendi a’ magyar nemzet’ alkotmányos szabadságának alapját, mert az ez által szabaddá lett téreken fog felvirulni amaz új nép-osztály, melly a’ szabadság’legbiztosabb őre, 's az ipar és nemzeti jóllét’ erödus képviselője leend. ’S kérdem, honunk’jelen helyzetét tekintve, hói lehet előbb várni az örök kiváltásokat, a’ bérezek közt-e, hol a’ sovány föld alig nyújt a’ mivelönek annyit, hogy éltét és családját táplálhassa, vagy ott, hol a’ csekély ipar és szorgalom mellett is bő termést adó föld, módot nyújt a’ földmivelőnek, évenkénti szükségei’ pótlása mellett, még az örök kiváltásra is szerezhetni valamit. ’S a’ nemzeti nyelv, ezen óriási erejű kapocs kifejlődésünk, önállásunk, 's európai nevezetességünk’ ezen lényeges föltétele, nem az alföldön honos-e leginkább? nem itt zeng-e az édes bájú anyai nyelv, mig a’ bérezek’ aljában idegen hangok sértik füleinket. 15 SZINNYEI József 1891. XI. 754-761. 16 A jobbágyok örökváltság (teljes megváltás) általi felszabadulása a földesúri terhek és alávetés alól. 295
