Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Cseh János: Kelta és gepida megtelepedés emlékei a szajoli Tenyőhalomtól délnyugatra eső magasparton
TISICUM XXVI. fölvitt egyes és köteges vonalakkal felületükön. Egyáltalán nem vitán fölül álló, hogy kora népvándorlás koriak. Az itt is vaskori-császárkori attribútumokat fölmutató többi, ám szimpla cseréptöredék között talán akadhat pár olyan, melyet inkább tarthatok annak. Ebből kifolyólag ez is egy olyan „nyugati” kelta/kelto-germán közös lelőhely, amilyen tendenciaszerűen sorra-rendre találtatott a Tinóka-mentén és a tágabb környéken. Egyéb korszakok a lelőhelyen: biztos rézkori és Árpád-kori nyomok mellett valószínűleg más őskori időszakok, pl. újkőkor, bronzkor/vaskor; kovapenge, őrlő-/malomkő, tapasztásrögök, állatcsont. Törökszentmiklós, 4-5. lelőhely A legelső megjegyeznivaló ehhez a tételhez az, hogy ez van (légvonalban mérve DK-i irányban) legközelebb a gepida temetőhöz, néhány száz méterrel közelebb, mint az egyébként prominensebb 12. lelőhely (a 7. lelőhellyel együtt). Ugyanis míg ez talán kevesebb, mint másfél km-nyire, az 200-300 méterrel nagyobb távolságra fekszik. A Tinóka és a Fehér-tó folyás (Karancs) vízjárások egybeszakadásánál (Háromág), az előbbi déli és a keleti oldalán markáns, háromszög formációjú platóról van szó, átlag 87 méter tszfm. értékkel (relatív magassága 3-4 méter). Tulajdonképpen félszigetszerű domborzati alakulatnak is nevezhetném, tőle К-re mélyebb fekvésű tereppel (még mindig az Alatka-dűlő/oldal a határrész, régebben Kis szőlő). Valójában a Tinóka-part bejárásának egyik legnagyobb régészeti blokkjáról adhatok számot, mely a 4-5. jelzetű területrészek DNy-i folytatásában terjed, aszfaltutak és kiskertek által megszakítva, föltöredezve. A két lelőhelyszám pusztán technikai mozzanat, a terepi munka hozta magával, a különböző időpontokban és irányokból történt megközelítés okán, s a terület nagysága (durván 650x200 méter) miatt. A téma szempontjából releváns pont valahová a kettő közé esik. A lényeges az, hogy 200-250 méternél nem voltam csekélyebb távolságra az ÉK-i földúttól, amikor a Tinóka-közeli, kies magasfekvésű parton, részint már a lejtőn, úgy 100-150 méter kiterjedésben és nemigen több mint 20(-30) méter szélességben, még a sík környezetből kissé kiemelkedő háton bukkantam gepida edénytöredékekre. (Közbevetőleg: följegyeztem, hogy a marthoz közel is találtam germán-gyanús cserepeket, ami talán egy másik települési egység nyoma?) A középkötött, ám a települési felületen a megszokott lazább-hamusabb-szürkésebb jelleget öltő talaj felszínén - jó megfigyelési körülmények mellett - átlagosan tudtam edénycserepeket összeszedni, itt-ott esetleg sűrűsödéssel. (A partrészen azonkívül konkrétan ugyan keltezhetetlen, kiszántott telepobjektumok nyomait is konstatáltam halványan, és még nem is teljesen optimális adottságok mellett) (10. kép A.) Az egy gepida kistelepülés helyeként szóba jöhető felületen (ha számokban akarom kifejezni 2000-4000 m2) a három-négy esetben megejtett gyűjtőmunka mindösszesen 120-130 darab edénycserepet eredményezett, azaz csoportosításra már megfelelő mennyiségben. A finom anyagú, kövér agyagból korongolt szürke kerámia max. egy-másfél tucatnyit kitevő együttesében akad egypár besimított díszítésű is részint korábbi vízszintes sávos, részint már igazi germán jellegű. A leletek zöme többé-kevésbé a szürke szemcsés nagykategóriának felel meg, a megfelelő edénytípussal, fazék- és bögreformával (kihajló peremek, mutatóban sík aljtöredék is). Ide tartozik egy csésze illetve mélytál fragmentuma. A díszítőelemeket véve sorra, jellegzetes kora népvándorlás koriak: markánsan képviseltetik a befésült hullámvonalköteg illetve -kötegek és a felületborító barázdálás, általában a vállrészen. Előfordul egy füleskorsó-töredék, amely lehet vaskori (úgy kelta) is akár. Mindeme telepkeramikához durva, szabadkézzel formált, nagyrészt fazekak töredékei is tartoznak. Az előző két lelőhellyel ellentétben itt már határozottabban fölvethető a szorosabb datálás kérdése: az emlékanyag a temető korával látszik egybeesni, más szóval a Kr. u. V. évszázad fordulója körüli évtizedeket reprezentálja. Egyéb régészeti korszakok: újkőkor?, java rézkor (Bodrogkeresztúri kultúra), bronzkor-vaskor átmenet (Gáva kultúra), szkíta és kelta és szarmata megtelepedés, Árpád-kor. Más tárgyi anyag számos őrlőkő, malomkő, paticsdarabok, állati csontok. Törökszentmiklós, 12. lelőhely A Tinóka-menti terepbejárások legjobb, leginformatívabb lelőhelye van soron, a nagyságrendet tekintve a 4-5. lelőhelyhez hasonló messze a sírmezőtől, s ugyanúgy a csatorna túloldalán, ebben az esetben déli irányban. A Tinóka-csatornától úgy 50 m-re kaptat föl a völgyületből történő kiemelkedésével az ÉK-DNy-i futású part, részben szakadópart formájában, átlag 89 méterre a tengerszint fölé. Relatív magassága 5-6 méterrel haladja meg. Keleti részén mezőgazdasági rendeltetésű épületek találhatók, megakadályozván a kiterjedés meghatározását. A D-i oldalon földút s tovább mindeddig megfigyelhetetlen mezőségi rész következik. A 200x100 méter nagyságú lelőhely(részt) DK-en horhos választja el a 7. lelőhelytől. Itt közel egy É-D-i villanyvezeték fut, mely elég jó tájékozódási, betájolási lehetőségeket nyújt. A leírt terület középső régiójában hozzávetőleg félméternyire kiemelkedő, 30-50 méter átmérőjű halmocska található - sajátossága, hogy középkötött talaja kifejezetten homokkal keveredett. A 12. lelőhely településszerkezetére, úgy tűnik, s talán nem túlzás kijelenteni a kiszántásnyomok alapján, a hármas tagoltság a jellemző, azzal megjegyzéssel, hogy gepida cserepek szerteszóródva mindenütt előfordultak. Ezeket a gócokat K-ről Ny-ra haladva próbálom bemutatni. Az ÉK-i jelenség-sűrűsödés a partvonalhoz és a kerítéshez tapadva egy durván 20-30 méter átmérőjű, egyébiránt modern épülettörmelékes foltban jelentkezett, úgy fölszíni talajelszíneződés, mint ahogy tárgyi anyag formájában. Három kisebb, egy-két lépésnyi (max. 2 méter) kiterjedésű pontra lettem figyelmes, napvilágra vetett hamus és paticsos helyre, melyeket azonban - talán az egyik kivételével - lelet nem keltezett közvetlenül. Gepida edénydarabok mellett kelta cserepeket is gyűjtöttem, így tehát ezek a két periódus valamelyikéből származhatnak. A már érintett kerek halmocska felszínén (tszfm. 89,6 m) szinte kizárólag csak kora népvándorlás kori töredékeket szedtem össze, és haloványabb, elmosódottabb szürke-hamus foltra leltem (több mint 500 m2-en). Érzékelhető szintsüllyedés, horpadás után következett a harmadik, igen-igen élénk, látványos, települési blokk: pont a villanyvezeték alatt és mellett a partvonal lejtőjére rézsűsen eső ekejárás, a barázdák max. 20-30 méter hosszan és 10-20 méter szélességben (300-400 m2)hamus-leletes csíkokat/sávokat vetettek fölszínre. Féltucatra rúgott ezek száma nagyjából ÉK-DNy-i elhelyezkedésben, egymástól 2-6 lépésnyi távolságra, átlag 5-6 lépés hosszban; a legélénkebb olyan 10 lépés volt, s lábnyi széles, szinte tiszta hamu csak. Telepleletek is mutatkoztak, így nagy eséllyel lehetne gepida épületmaradványok után kutatni. (9. kép, 10. kép B.) A bemutatásra szánt tárgyakat másfélszáz, egyéb telepleletet is magában foglaló együttesből válogattam ki, amelyet négyszeri-ötszöri gyűjtés hozott össze ezen a pompás lelőhelyen. A vezérlelet, vitán fölül, egy sajnálatos mód közelebbi találási pont nélküli (mivel a mosással jött elő) bepecsételt díszítésű cserépdarab. A szürke-szemcsés soványítású kis 26
