Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Cseh János: Kelta és gepida megtelepedés emlékei a szajoli Tenyőhalomtól délnyugatra eső magasparton
Cseh János Településrégészeti adatok a Tinóka-ér mentének (Szajol és Törökszentmiklós határa) gepida korához Bevezetés Azokban a hetekben, amikor a 2015. esztendő tavaszán-nyarán az idő előrehaladtával mind izgalmasabbá vált a tiszapüspöki (Fehér-tó-part) gepida sírmező föltárása, magától értetődően terelődött a szó arra, vajon lennének-e találhatóak a környéken a temetkezésekkel egykorú, azaz az V. század második felére és a VI. első évtizedeire eső településhelyek. Ennek a problémának a megoldására, kiderítésére kapott mandátumot jelen sorok írója a fönt említett év július-augusztusában, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a legközelebb fekvő, megtelepedésre alkalmas helyeken, a Fehér-tó lapályának partjain nemigen lehet számítani ilyenek előkerülésére. A figyelem ezt követően - értelemszerűen - a Tinóka mentére terelődött, s tulajdonképpen július 17-ével el is kezdődtek a régészeti terepbejárások, amelyek tizenöt hónapot vettek igénybe, 2016. október 20-át tekintve záró időpontnak. Legalábbis ezen periódus alatt nagyrészt sikerült föllelnem azokat a szajoli és törökszentmiklósi határpontokat, melyek részint egyértelműen, részint provizórikusán keleti germán települések helyszíneinek voltak meghatározhatóak. Ez a szakmai mozzanat azonban csak valamiféle archaeologicum rudimentarium-nak nevezhető, egyfajta, némileg azért több mint kezdeti lépésnek a talán merészen, ámde nem alaptalanul a sírmezőt létrehozó kiscsoportok/közösségek, földművelő-állattartó-házi/kézműipari gazdaságok tanyacsoportok hagyatékának aposztrofálható tárgyi emlékanyag föltárásában. A rögzített lelőhelyek (max. hat, de lehet, hogy ennél kevesebb a kétségesek miatt) ismételt fölkeresése-bejárása mellett szondázó ásatás megejtése bizonyosan hasznos adatokat, információkat nyújthatna - nyilvánvaló célként tűzvén ki elsősorban házak lokalizálását, napvilágra hozását. Mellesleg nem fűztem sok reményt ilyen gepida települési blokkok megtalálásához, pedig a megcélzott magaspartvonulaton a Törökszentmiklós közvetlen keleti határrésze (Kenderpart), a város belterülete és a Szajol alatti Tinóka-torkolat között épp féltucatnyi különálló régészeti lelőhely volt már ismert. Ez a tereplépcső, domborzati formáció (a jelzett szélső pontok között légvonalban és max. 11,5-12 km hosszúsági kiterjedéssel, mely kelet felé természetszerűleg folytatódik) markáns része a lösztábla északi peremterületeinek (mögötte a széles mezőség, az ármentes síkság egy darabja van). A szerző ennél a benyomásánál többet - inkompetens lévén - nem mer mondani a vidék geográfiai viszonyairól. Mindenesetre a látkép, a panoráma kies, hangulatos - különösképpen a vízfolyás, a kanális bokrokkal, cserjékkel, fákkal kísért, hínáros és sásos-nádas szalagja, a völgyület kiemelkedőbb déli oldalának egyes, síkvidéki-alföldi viszonylatban impozáns, itt-ott a 90 métert is közelítő magaslatairól szétpillantva. A ma csatornázott meder (az adatok szerint kb. 15 km hosszú Szajoli-I. csatorna, Törökszentmiklós szívében véve kiindulását és lendületes, nagyívű kanyarulatokat írván le, generális csapásirányában kelet-nyugati futása nyomán) a történeti korokban állandó vagy ideiglenes folyóvíznek adhatott lefolyást, lehetőséget a Tiszába jutáshoz. A hullámtér, azaz a magaspartok közötti szélesség változóan néhány 100 méter nagyságrendű, a fél km-t nemigen lépi túl, s vannak egészen szűk, egy-két nyíllövésnyi szakaszai is. Nagyon valószínű, hogy eredetében egy ősi, elzáródott és kiszáradt Tisza-mederről van szó, amely a Háromág térségében kelet felé kezd eltűnni, fölismerhetetlenné válni. A szóban forgó vidéknek a Kengyel-Kengyelpart Kora Népvándorlás Kor В csoport időrendjébe tartozó gepida települései kutatása (figyelmen kívül hagyva most az egyébként is C csoportbéli, városi lelőhelyet, a fazekas kemencét az Erdős/Erdősi Imre utca 50. alatt, Mihály Márton telkén még az 1980-as évek elejéről, valamint egy szajoli lokalizációtgyűjtést 1987-ből) az 1990-es évek közepe körül kezdődött. 1994-ben a szajoli határban, a Tinóka-torkolattól, Tiszába szakadásától visszafelé nem messze a buszmegállóig (tovább már megfigyelhetetlen részekig), a völgyület nyugati magaspartján (Harmadik-dűlő, talán Felsőföld néven is?), közel másfél km hosszú sávban három felületrészen sikerült Kr. u. 5-6. századi (illetve IV-VI. századi) kis falumaradványokat megfigyelni. Az 1998. esztendőben a (2000-ben a megelőző archeológiái ásatások során gepida telepobjektumokat is eredményező) Kenderpart nyugati, promontórium-szerű sarkában volt alkalmam egy kora népvándorlás kori településhelyet fölfedezni, pontosabban hitelesíteni (az utóbb föltárt házrészlet környéke). A lelőhelyek, leletek nyomdai-publikációs megjelenése szerény, hiszen - leszámítva a fazekas kemence emlékanyagának közlését - csupán egyetlen komolyabb dolgozat készült eme témában, írásom 1995-ből. Az összeállítás 2016 utolsó és 2017 első hónapjaiban készült. A rajzok és a fényképek mind a szerző saját munkái. A térben és időben releváns lelőhelyek elhelyezkedéséhez Id. az 1. képet (kibővítve néhány közelebbről nem tárgyalt gepida településsel.) A lelőhelyek és a leletek leírása Törökszentmiklós, 34. lelőhely (promontórium) [az 1. kép áttekintő térképén 1] E lelőhely kutatásának, szemben a többi, alább következőkkel (eltekintve Szajol 14. lelőhelyétől) előzményei is vannak. Az első adatok az 1997 márciusában végzett, a 4. számú műút városelkerülő szakaszához kapcsolódó régészeti előmunkálatokhoz kapcsolódó terepbejárásból származnak, melyeket a szerző is hitelesített. A sok információ sorában ide illesztem be, hogy a helyen tartózkodván a város ÉK-i szegélye közelében vagyunk, az új, kora Merowing-kori sírmezőtől 5-5,5 km közötti távolságra. A leletmentő föltárásnak is minősíthető az itt folyt ásatás, azon okból, hogy a szerző egyedül, egy szál maga eszközölte. A 2015. év szeptemberének első felében már régóta esedékes, a Kenderpartnak az új M4-estől К-re és Ny-ra eső vonala helyszíni bejárását végeztem, hazafelé tartván az országútról, néhány 100 méter távolságból megkapta 23
