Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Ottományi Katalin: Késő római kerámia Visegrád-Gizellamajor erődjének É/l. helyiségében
OTTOMÁNYI KATALIN: KÉSŐ RÓMAI KERÁMIA VISEGRÁD-GIZELLAMAJOR ERŐDJÉNEK ÉSZAKI I. HELYISÉGÉBEN a római kor négy évszázadán át használatos forma a IV. században végig megtalálható. A század vége felé pereme egyre inkább alávágott, oldalfala ívelt. Ilyen, fedőtálként használatos töredék a fűtőcsatorna alatti rétegből, a habarcsos padló felett és a paticsos égett omladékból került elő (5. kép 2-3). Tehát az erőd fennállásától a végéig előfordul. Hasonló edények az erőd többi részén, a pusztulási omladékból s az alatta lévő rétegből származnak.61 Az analógiák kora a IV. század második felétől/utolsó harmadától az V. század első harmadáig terjed.62 Szűrőtál (3 db): ugyancsak hagyományos római forma. A gyakoribb változat talpa lapos (felmenő fala valószínűleg függőleges), és jól iszapolt, közepesen keményre égetett anyagból készült. Az egyiket kívül agyagmázszerű bevonat borítja (2013.11.10.34). A habarcsos padló feletti rétegből, a fűtőcsatorna szintjén és a csatorna feletti omladékból kerültek elő. Kora a ll-IV. század.63 A későbbi változat pereme behúzott, fala enyhén bordázott, anyaga szemcsés, keményre égetett. A legfelső, paticsos, égett omladékból származik (5. kép 1). Ez a mély, behúzott peremű tálforma a kelta edényekre hasonlít. Gizellamajorban simított felülettel fordul elő a déli épületszárny anyagában.64 Vízszintesen kihajló peremű tál (4 db): a IV. század második felétől egyre gyakoribb ez a csésze, illetve tálforma. Anyaguk jól iszapolt, keményre égetett. Két esetben csak a perem maradt meg, de a másik kettőnél az élesen megtörő váll és a kónikus alsó rész is látszik. A gyakoribb változat peremének a szélein bekarcolt vonal fut körbe (5. kép 5). A fűtőcsatorna alatt került elő. A típus az erőd többi részén is gyakori.65 A másik változat vízszintesen kifelé ívelő peremének a széle osztott, és a vállán is egy bemélyített vonal fut körbe. Mély tál, alja szintén kónikus. Anyaga szemcsés, foltosán vörösre égett (5. kép 6). A habarcsos padló feletti, égett rétegből származik. Hasonló még nem került elő az erődből, bár a vízszintes peremű tálaknak vannak mélyebb változatai a déli épületszárnyban.66 Szlovénia IV-VI. századi szemcsés anyagú házi kerámiájában tűnik fel a típus.67 Osztott tálperem pl. Leányfaluról.68 ívelten kihajló peremű, kónikus alsó részű tál (2 db): a felső, köves, égett omladékból származik mind a két töredék. Az egyiknek a peremén bekarcolt hullámvonal fut körbe. Téglaszínű, felülete sima, 2011.620-621. Abb. 7.9-11. 61 OTTOMÁNYI Katalin 2012. 4. kép 5 (Ny/I. helyiség, falsarok, -150 cm); OTTOMÁNYI Katalin 2015.17-18. 2. kép 4 (DK-i torony, habarcsos réteg alatt), 16. kép 4 (DA/, helyiség, köves omladék). 62 OTTOMÁNYI Katalin 1991.2.1.10 (Leányfalu); TOMKA Péter 2004. Tat. 3.6 (a tábor népvándorlás kori 1 b fázisa, besimított kerámiával). 63 OTTOMÁNYI Katalin 2015.18-19.2. kép 2-3 (DK-i torony, habarcsos réteg alatt), 6. kép 6 (DNy-i torony), analógiák a 60. lábjegyzetben); GRÜNEWALD, Matthilde 1979.49. Taf. 36.6. 64 OTTOMÁNYI Katalin 2015. 37. 4. kép 1.13. kép 1 (további analógiákkal); GRÜNEWALD, Matthilde 1979. 49. Taf. 36 (IV. század); A IV. század második felében máshol Is előfordul, hogy szűrőtálnak alakítják ki a korszak szokásos tálformáit. Pl. egyenes peremű, kónikus csésze Dunabogdányból (OTTOMÁNYI Katalin 1999. 352-353. Pl. Vili. 7); Tagolt peremű, megtörő falú szűrőtál Pilismaróiról (OTTOMÁNYI Katalin 1996. Abb. 3.5). 65 OTTOMÁNYI Katalin 2012. 2. kép 4 (Ny/I. helyiség, erőd 2-4. periódus); OTTOMÁNYI Katalin 2015. 18, 9. kép 2 (D/lll. szelvény, legfelső habarcsos omladék); Budakalász-Luppacsárda: OTTOMÁNYI Katalin 2004.272. II. t. 3, 5.; Ács-Vaspuszta: OTTOMÁNYI Katalin 1989. 506. Fig. 116. 35. (Valentinianus után). 66 OTTOMÁNYI Katalin 2015.9. kép 3 (D/lll. helyiség, köves, agyagos felület). 67 CIGLENECKI, Slavko 1984. Abb. 6.70 (Tinje). 68 OTTOMÁNYI Katalin 1991.9. t. 42 (a tálforma nem maradt meg). közepesen jól iszapolt (5. kép 7). A gizellamajori erődben nincs hasonló. Bekarcolás nélküli, valószínűleg korábbi változata ismert pl. Ács-Vaspusztáról.69 Bekarcolt hullámvonaldíszítés egy hasonló, de kisebb tál peremén Leányfaluról.70 Az ún. horreum kerámiában megtalálható a forma bekarcolt hullámvonallal a peremén, de a kivitele és anyaga sokkal durvább, mint az É/1. helyiség edényének.71 A másik ívelten kihajló peremű, éles válltörésű táltöredék pontos formája nem ismert. „Knickwandschüssel” vagy bikónikus tál egyaránt lehetett.72 Bikónikus tál: a felső paticsos omladékból származnak egy bikónikus tál kívül tagolt peremtöredékei. Fehéres szürke színű, szemcsés, keményre égetett anyagból készült (2013.11.6.10). Pontosabb formája kérdéses. A bikónikus tál többféle változata előkerült már a Gizellamajori erődből.73 A forma az V. századra jellemző.74 S-profilú tál (3 db): a habarcsos padló feletti rétegből és a felső paticsomladékból származik. Anyaga mindig szemcsés, csengőén keményre égetett. Kettőnek a színe fehéres sárga (5. kép 4.), a harmadik szürke színű, felülete enyhén bordázott. AIV-V. század fordulóján megjelenő, kedvelt tálforma, egészen az V. század közepéig előfordul a provinciában.75 Gizellamajorban feltűnően sok van belőle. A nyugati épületszárnyban a házi kerámia tálak 20%-a, a déli épületrészben a tálak 13%-a, az É/l. helyiségben a tálak 16,6%-a ilyen típusú volt.76 Legközelebbi analógiaként a tokodi fazekasműhely táljait érdemes megemlíteni, melyek hasonló anyagból s kivitelben készültek.77 Ugyanilyen élesen megtörő vállú és alávágott peremű típusok találhatók morva területen is.78 * Valamennyi tálforma kónikus aljú, viszonylag mély. Ezek a típusok a IV. század utolsó harmadától lesznek egyre gyakoribbak a késő római házi kerámiában, s váltják fel a korábban jellemző lapos tányérformákat. Korsók: 12 db (a formához köthető edények 14%-a) Mindössze 5 peremtöredék van közte, a többi váll- vagy hastöredék fülindítással, illetve egy szalagfül töredék. Hagyományos, késő római forma egy egyenesen álló, alig látszó bordákkal tagolt korsóperem. Fehéres szürke színű, szemcsés, keményre égetett anyaga miatt sorolható a 69 OTTOMÁNYI Katalin 1989. Fig. 116.32. 70 OTTOMÁNYI Katalin 1991.8. t. 36. 71 RODRIGUEZ, Helgard 1997. Taf. 8.77 (Hemmaberg). 72 OTTOMÁNYI Katalin 1991.9.5. t. 20.9. t. 45 (Leányfalu); OTTOMÁNYI Katalin 2015.19 (D/lll. helyiség, DNy-i torony).; LÁNYI Vera 1981. 78-79. Typ XXIV. Abb. 12 (Tokod), stb. 73 OTTOMÁNYI Katalin 2012.379.2. kép 7 (bevagdosással); OTTOMÁNYI Katalin 2015.19-20. 74 Ács-Vaspuszta: OTTOMÁNYI Katalin 1989.504.510-511. Fig.119.; Hunkori telepen: OTTOMÁNYI Katalin 2008.169.14. kép 10.; TEJRAL, Jaroslavl 985. Abb. 6. 75 TOMKA Péter 2004. Taf. 4. 3-4. Taf. 6.10 (római kor utáni 1B-2 fázis); OTTOMÁNYI Katalin 2008.168-169.14. kép 1-4 (Biatorbágy, hunkori telep); BOCSI Zsófia 2012. 195. 202. 7. kép l/lllb (Ordacsehi-Kis-töltés, 1. kerámia csoport, vékony falú, csengőén kemény, néha bordázott felülettel). 76 OTTOMÁNYI Katalin 2012. 378-379. 2. kép 2-3 (IH. kerámia csoport).; OTTOMÁNYI Katalin 2015.19. 6. kép 1-5 (DNy-i torony, 3a—4. periódus), további analógiák a 70-78. lábjegyzetekben. 77 LÁNYI Vera 1981.77. XXIII. típus, Abb. 11 (gyakran bekarcolt hullámvonallal). 78 TEJRAL, Jaroslav 1985.140. Abb. 21.2.; VARSIK, Vladimir 2011.207. Obr. 109.10 (D1-D2 periódus). 127
