Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Kovács Katalin: Településszerkezeti sajátosságok Kenderes–Kulis kora rézkori lelőhelyén: az elmúlt évtizedek kutatási eredményei
KOVÁCS KATALIN: TELEPÜLÉSSZERKEZETI SAJÁTOSSÁGOK KENDERES-KULIS KORA RÉZKORI LELŐHELYÉN: AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEK KUTATÁSI EREDMÉNYEI belül jelentkeznek régészeti korú objektumokként értékelhető anomáliák, azon kívül csak kevés és bizonytalan folt mutatkozik. A felmérésen jól kivehető a lelőhelytől északnyugtra egy egykori, északkelet-délnyugati irányú vízfolyás medre, mely párhuzamos a ma is azonosítható alacsonyabb magasparttal. A magnetométeres felmérésen az 1962-es feltárási szelvények nem voltak egyértelműen azonosíthatóak. ezt az erózió és a szántás együttes hatásával magyarázhatjuk, a kora rézkor időszakában az árok valószínűleg még teljes lehetett. Az árok minden bizonnyal rendelkezettegy bejárattal, ez délen található, itt a feltárásból ismert sekélyebb gödrök és cölöplyukak alapján kapura utaló konstrukció állhatott. A belső árok alakját és szerkezetét a magnetométeres felmérésből, valamint az 1962-es feltárási eredményekből ismer8. kép: A Kenderes-Kulis lelőhelyen folytatott régészeti kutatások eredményei Értékelés A három évtizedből, három különböző régészeti kutatásból származó adatok lehetőséget nyújtanak arra, hogy képet alkossunk ennek a kisméretű, kora rézkori településnek a belső településszerkezetéről (8. kép). A település egy vízfolyás partján elhelyezkedő kisebb dombon létesült, mérete valamivel kisebb, mint 1 ha. A települést árokrendszerrel vették körbe, mely egy sekélyebb, szélesebb külső árokból, és két, egymással párhuzamosan futó, keskeny, mély belső árokból állt (9. kép). A külső árokra vonatkozóan a magnetométeres felmérés és a 2008-as feltárás szolgálnak információval. Az ároknak csak az északi és déli vonala ismert, ennek átmérője körülbelül 100 m. Jelenleg az árok a domb oldalában, a nyugati oldalon mind északon, mind délen megszakad, azonban hetjük meg. Az árok északon és keleten jól azonosítható a magnetométeres felmérésen, délen azonban elhalványul, megszakad, míg a nyugati oldalon teljesen hiányzik. Ezt a hiányt a külső árokkal ellentétben nehezen lehet erózióval megmagyarázni, ennek egyéb okai lehetnek, melyre a rendelkezésre álló adatokból nem lehet következtetni. Az árok átmérője körülbelül 70 m, és nem a külső árok mértani közepén helyezkedik el, hanem északi irányban el van csúszva: délen a két árok közötti távolság nagyjából 20 m, míg északon ez csak 3,5 m. Az 1962-es ásatás I. felülete érintette az árkot, az innen származó adatok alapján tudjuk, hogy a geofizikai felmérésen egyetlen ároknak mutatkozó anomália valójában két, párhuzamos, keskeny árokból áll, melyek 1,5 m távolságra helyezkednek el egymástól. A szelvényben feltárt mindkét árokrészlet igen mély, a jelenlegi felszíntől számítva áltagosan 140-150 cm mélységű, szélességük körülbelül 50 cm. A belső árok belső oldalához kettő, esetleg három 61
