Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Kovács Katalin: Településszerkezeti sajátosságok Kenderes–Kulis kora rézkori lelőhelyén: az elmúlt évtizedek kutatási eredményei
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET cölöplyuk csatlakozott. Az árkok funkciója kérdéses, bár nem voltak cölöplyukak az aljukban, mégis paliszád árkokként értelmezhetjük őket. A belső árokkal határolt területen pár ház állhatott: egy cölöpszerkezetes épület az 1962-es feltárásbólismert, egy másik, paticsomladékkal jelzett épületet pedig a terepbejárás során azonosítottunk. A ll-IV. szelvényekben feltárt épülethez 11 cölöplyuk tartozott, alakja négyszögletes, nagysága 5x9 m, tájolása északkelet-délnyugati volt. Északkeleti falával párhuzamosan egy 4 cölöplyukból álló cölöplyuksor került elő, melynek értelmezése kérdéses: tartozhatott az épülethez vagy állhatott önálló falként is. A feltárás és a magnetométeres felmérés alapján az épületek közötti területeken gödrök és egyéb objektumok helyezkednek el. A két árok között szintén azonosíthatóak objektumok, melyek leginkább gödrök lehetnek, bár ezek száma jóval alacsonyabb, mint a belső területen. A település belső kronológiájáról keveset tudunk, radiokarbon mérések hiányában csak a feltárásoknál megfigyelt stratigráfiai adatokból, illetve a leletanyag összetételéből indulhatunk ki. Az 1962-es ásatás I. szelvényében egy nagyobb gödörkomplexum metszésben állt a legbelső árokkal, azonban viszonyuk bizonytalan. Ez alapján a tiszapolgári település legalább két lakófázissal rendelkezett, azonban sem az épületeket, sem az árkokat nem lehet a fázisokhoz kötni, azaz nem lehet megállapítani, hogy a belső két árok, illetve a belső és a külső árkok egy időben, egyszerre, vagy egymást követően léteztek-e, ahogyan azt sem, hogy a két épületet melyik időszakban használták. A lelőhelynek harmadik fázisa is volt, melyet a temetkezések jelölnek. Bár az l/A gödörbe ásott sír melléklet nélküli, azonban a földmunkáknál előkerült temetkezést a kerámiamellékletei a bodrogkeresztúri kultúra időszakába datálják, így ezek alapján feltételezhetjük, hogy a tiszapolgári kultúra településének felhagyását követően a dombot a következő időszakban temetkezési helyként használták.4 Összefoglalás A tanulmányban összegyűjtött különböző időszakok kutatásainak köszönhetően egy különleges kora rézkori település szerkezetéről alkothattunk képet: Kenderes-Kulis egy kisméretű, 1 ha alatti lelőhely, mely a tiszapolgári kultúra erődített települése. Az egykori településen pár ház állhatott egy kerítőárokkal és dupla paliszáddal övezve. Élettartama néhány generációra tehető, felhagyását követően a következő időszakban temetkezési helyként használhatták a dombot. 4 A kora és középső rézkori időszak kronológiájára vonatkozóan az utóbbi években két vélemény fogalmazódott meg a legújabb radiokarbon mérési eredményekre alapozva. Az egyik szerint a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kerámiastílusokkal jelzett leletanyagok részben egyszerre, egy időben léteztek (RACZKY Pál-SIKLÓSI Zsuzsanna 2013.; RACZKY Pál et al. 2014.), míg a másik vélemény továbbra is elfogadja a klasszikus kronológiai sort - azaz a tiszapolgári kultúrát a bodrogkeresztúri kultúra követi azonban azok élettartamát lerövidíti csaknem a felére (BRUMMACK, Sven-DIACONESCU, Drago? 2014.; DIACONESCU, Drago§ 2014.). Véleményem szerint mindaddig, amíg a radiokarbon adatokkal rendelkező objektumoknak (Id. Rákóczi- falva-Bagi föld temető) a teljes közlése nem valósul meg, az egyidejűség csak feltételezés. Az eddig ismert stratigráfiai viszonyok és a kerámiafejlődési adatok a klasszikus kronológiai sort támasztják alá, melyet a saját kutatási eredményeim is megerősítenek, így ennek megfelelően a cikkben ezt a kronológiát használom. Bár mindezideig igen kevés tiszapolgári település feltárása és közlése történt meg, azonban a Körös-vidék területéről kis számban már ismertek Kenderes-Kulissal párhuzamba állítható lelőhelyek, Vésztő-Bikeri és Körösladány-Bikeri lelőhelyeken igen hasonló szerkezetű és méretű kora rézkori erődített települések kerültek feltárásra.5 Az ott elvégzett településhálózati vizsgálatok alapján ezek az erődített települések egy-egy szocio-politikai tömb határzónáiban helyezkedtek el, melyből a településcsoportok közti konfliktusokra következtetnek.6 Feltehetően Kende- res-Kulis is egy ilyen határzónát jelöl, azonban további mikroregionális kutatások hiányában ez a kérdés egyelőre nem tisztázható. Mindazonáltal a Körös-vidéki lelőhelyeken és a Kenderes-Kulison megfigyelt településszerkezeti azonosság alapján arra következtetünk, hogy a két területen azonos társadalmi és gazdasági folyamatok mehettek végbe a kora rézkor időszakában. Remélhetőleg az elkövetkező években több hasonló erődített tiszapolgári település kerül elő akár a múzeumok adattáraiból, akár új kutatások eredményeképpen, melyek tovább bővítik majd a kora rézkorra vonatkozó ismereteinket. 5 GYUCHA, Attila 2015.89-198.; GYUCHA, Attila et al. 2006.; GYUCHA Attila et al. 2007.; PARKINSON, William A. et al. 2002.; PARKINSON, William A. et al. 2004.; PARKINSON, William A. et al. 2010.; SARRIS, Apostolos et al. 2004.; YERKES, Richard W. et al. 2007. 6 GYUCHA, Attila 2015.185-186., 197.; PARKINSON, William A. et al. 2010. 181. 62
