Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Művészettörténeti tanulmányok - Csiszár Róbert: Portrék az első világháborús diplomácia világából – Zádor István rajzai a bukaresti béketárgyalások küldötteiről
TISICUM XXV. - MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 2. kép: Oskar Hranilovic von Czvetassin vezérőrnagy portréja (1918.111.4.). Papír, ceruza Az Evidenzbureau A Habsburg-dinasztia országait megrázó 1848. évi események a birodalom hadügyi szervezetében is változást hoztak. 1849 júniusában megalakult az uralkodó saját műveleti irodája (Operationskanzlei), amely a hadügyminisztérium elnöki osztályán belül működött, de csak alig egy évig, 1850 augusztusáig állt fenn. Majd 1850. december 22-én a főszállásmester törzse (Generalquartiermeisterstab GQMSt.) létrehozta az Evidenzbureau-t (EVB). 1914 közepén az EVB létszáma elérte a 43 főt, amiből 14-en dolgoztak az orosz és a hírszerző csoportban. 1909 és 1914 között az EVB állománya gyakorlatilag megduplázódott. Ugyanakkor ez még mindig alig a felét tette ki a német katonai hírszerzés kb. 80 fős létszámának. Az I. világháború alatt leginkább a kód- fejtők létszáma gyarapodott. 1914 szeptemberében 19, novemberben már 24,1915. január 1-jétől 29, míg pontosan egy év múltán már 48 fő dolgozott a két kódfejtő csoportban. 1917. április 7-én az EVB személyi állományába 85 tiszt és hivatalnok tartozott. 1918 novemberére az EVB állományának létszáma a következőképpen alakult: politikai csoportban 11, az elhárító csoportban 13, a tüzérségi és erődítési csoportban 2, a nyilvántartó csoportokban 9, a két kódfejtő csoportban összesen 45, a zsákmány csoportban 7 fő dolgozott. Ezenkívül az Inlands-Gruppe 3, a Manipulationsgruppe 17 főből állt, és volt egy tiszt különleges feladatokra. Vagyis az EVB a háború végén összesen 112 főből állt. Az EVB egyszerre volt klasszikus katonai titkosszolgálat és az idegen haderők szervezetéről, felépítéséről és működéséről információkat gyűjtő és azt elemző szervezet, amely igen magas hatékonysággal végezte teendőit, és a nehéz körülmények dacára jelentősen hozzájárult a Monarchia katonai sikereihez, ugyanakkor az összeomlást természetesen nem akadályozhatta meg.16 17 Térjünk vissza ismét Zádor emlékiratához: „Március 5-én parafálták a Bukarest melletti Bufteában az előzetes békét. A kastély halijában tartózkodtam német, osztrák, magyar, török és bolgár vezérkari tisztekkel. Mackensen mint házigazda is jelen volt, amíg, a szomszéd teremben mindössze egy félóráig tartó tárgyalás után, aláírták az előzetes békeaktát. A hallban való várakozás olyan volt, mint egy szanatóriumi folyosón, miközben odabenn a műtőben súlyos beteget operálnak. Ebben az izgatott hangulatban, az idő rövidsége miatt sem lehetett természetesen szó rajzolásról. Gratz Gusztáv külügyminiszteri osztályfőnök azonban megvigasztalt, hogy a tulajdonképpeni tárgyalások legalább 14 napot vesznek igénybe és így bőven lesz alkalmam dolgozhatni. Az egyik román őrnagy beígérte, hogy másnapra megszerzi nekem modellnek, a bufteai kastélyban internált román delegátusokat."'7 3. kép: A bufteai kastély (1918.111.6). Papír, ceruza 4. kép: A bufteai kastély dolgozószobája (1918.111.6.). Papír, ceruza 16 www.bundesarchiv.de; KA AOK Evidenzbüro Karton 3649. Offiziers-Einteilungslisten Ende August 1916. - August 1918. 17 ZÁDOR István 1934.190. 470
