Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Művészettörténeti tanulmányok - Csiszár Róbert: Portrék az első világháborús diplomácia világából – Zádor István rajzai a bukaresti béketárgyalások küldötteiről
CSISZÁR RÓBERT: PORTRÉK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS DIPLOMÁCIA VILÁGÁBÓL - ZÁDOR ISTVÁN RAJZAI A BUKARESTI BÉKETÁRGYALÁSOK KÜLDÖTTEIRŐL 1. mi lesz a dinasztiával, 2. hogyan fogják a központi hatalmak a román hadseregkérdést elintézni; 3. és mi lesz Dobrudzsával? Ebben az időben Morgen még azt a felfogást képviselte, mely főképpen a németek álláspontját domborította ki, hogy ti. a király és a Bratianu- kormány hitszegésük miatt ne is számítsanak arra, hogy velük a központi hatalmak szóba állnak. A román hadsereget a békefeltételekkel megalázni nem kívánták, mert ennek semmi értelmét nem látták. Ez azonban természetesen attól függött, hogy Románia nem kezd-e ismét támadást a központi hatalmak ellen. Ebben az esetben ugyanis a román hadsereg sokkal súlyosabb feltételeket kapna. Dobrudzsa kérdésében Morgen őszintén megmondta, hogy erről a románoknak le kell mondaniuk, de a központi hatalmak gondoskodni fognak arról, hogy Romániának a Fekete-tengerre meglegyen a szabad kijárata. Mitilineu tulajdonképpen a három kérdés közül csak a dinasztia kérdésében kívánta más felfogásra bírni Morgent, és azt akarta megértetni vele és az ő útján a németekkel, hogy Ferdinán- dot nem lehet szószegéssel vádolni. A központi hatalmak megtámadásáért ő nem felelős, miután alkotmányos uralkodó, s ezért a felelősséget a háború kérdésében is a román kormány: Bratinauék viselik.6 Újabb fegyverszüneti tárgyalások Romániával, 1918. február 4-14. Az újabb tárgyalások okai Morgen altábornagy arra hívta fel Mackensen tábornagy figyelmét, hogy a iasi román kormányhoz ultimátumot kell intézni, miután a fegyverszünetet a béketárgyalásoknak rövidesen követniük kellett volna. így Morgen altábornagynak mint a focsani-i fegyverszüneti bizottság elnökének Mackensenhez intézett felterjesztése a román csapatoknak az oroszok felváltására, továbbá Besszarábia megszállására történt próbálkozásai arra bírták Mackensen tábornagyot, hogy a román főparancsnokságtól a december 9-én megkötött fegyverszüneti egyezmény revízióját követelje. Az új fegyverszüneti tárgyalásokra újra Lupescu tábornokot küldte ki a román főparancsnokság. A központi hatalmak megbízottja ismét Morgen altábornagy volt, aki a február 4-én megkezdett tárgyalásokat a következő bejelentéssel nyitotta meg: „Új tárgyalások váltak szükségesekké, mert a focsani-i egyezmény alapjai teljesen eltolódtak és az egyezményt több pontban nem teljesítik, éspedig: 1. Az eddigi egyezményt annak i. §-a szerint egyfelől mi, másfelől az oroszok és a románok kötötték meg. A felek egyik része azonban hadilábon van jelenleg egymással. Ezen körülmény folytán a románok egyáltalában nincsenek abban a helyzetben, hogy megállapodásukat súlyos hátrányuk nélkül betarthassák. 2. Az orosz bolseviki csapatok elvonulása a 8. §-ba ütközik és későbbi időre az oroszok északi arcvonalának forradalmi, új alakulásokkal való megerősítésére lehet belőle következtetni. 3. A román erők több mint felének eltolása eddigi állásaiból, illetve elhelyezési körletéből részben Besszarábiába, részben az elvonuló oroszok felváltására, részben pedig a hátországbeli rend fenntartására az egyezmény 8. §-ába ütközik. 6 Uo. Ili. 94. Minden fegyverszüneti egyezmény lényege abban áll, hogy azt hamarosan követik a béketárgyalások. A helyzet ismeretében annál is inkább kellett számítani a román békeajánlatra, mert az általános katonai helyzet a románoknál napról-napra romlott. Tisztán katonai okokból tehát részünkről most már nem halasztható tovább az az időpont, amely katonailag és politikailag közöttünk tiszta helyzetet teremt. A román kiküldöttek tehát szíveskedjenek bennünket a román legfelsőbb hadvezetőség és kormány felfogásáról tájékoztatni.” V. Mackensen A tárgyalások során kiderült, hogy Lupescu tábornoknak csak a román főparancsnokságtól van meghatalmazása, a kormánytól azonban nincsen, így Morgen altábornagy a tárgyalásokat megszakította és a román bizottságot felszólította, hogy szerezze be a román kormány felhatalmazását is. A román küldöttség erre február 5-én ismét elutazott.7 8 Újabb időhúzási kísérlet a román fél részéről Az új román kormányt február 12-én Avarescu tábornok alakította meg, amely már belátta, hogy a további huzavona lehetetlen, és megkezdte az előzetes tárgyalásokat békekötés céljából. Mackensen levelére február 13-án megjelentek a román megbízottak, és az új miniszterelnök írásbeli meghatalmazását bemutatva a román kormánynak azon üzenetét tolmácsolták Mackensen tábornagy számára, hogy a kormány őszintén kívánja, hogy a béke a központi hatalmak és Románia között minél előbb létrejöjjön, mintán azonban a béketárgyaláson részt veendő román államférfiak legnagyobb része külföldön tartózkodik, a román kormány a fegyverszünetnek húsz nappal való meghosszabbítását kéri. A Morgen altábornagy vezetése alatt álló fegyverszüneti bizottság, 1918. február 14-én délelőtt nyújtotta át a román kiküldötteknek a következő válasziratot: „A négy szövetséges legfelsőbb hadvezetőség és kormány képviselői megelégedéssel vették tudomásul Avarescu tábornok, miniszterelnöknek közlését, hogy a román kormánynak őszinte kívánsága, hogy a négy szövetséges hatalommal békét kössön és hajlandók a Romániára nézve tisztességes béke tárgyalásait megkezdeni. A négy szövetséges hatalom képviselői kényszerítő katonai okokból azonban nem teljesíthetik a román kormánynak azon kívánságát, hogy a béketárgyalások megkezdéséig a fegyverszünetet 20 nappal meghosszabbítsák. Azon okokat, melyeket a román kormány a tárgyalások eltolása mellett felhozott, nem fogadhatják el. A négy szövetséges hatalom legfelsőbb hadvezetőségeinek és kormányainak nevében ezeknek képviselői február 20-án déli 12 órára elvárják a béke tárgyalására és megkötésére felhatalmazott román kiküldöttek neveinek tudtul adását. A tárgyalásokat legkésőbb f. évi február 22-én Bufteában meg kell kezdeni.”* 7 Uo. III. 97. 8 Uo. III. 98. 467
