Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Sári Zsolt: A magyar diaszpóra kutatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
SÁRI ZSOLT: A MAGYAR DIASZPÓRA KUTATÁSA A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN ben alapvetően a magyar közösség tagjai építettek. A kiválasztott épület végül az egyik legfontosabb segítőnk, Alejandro Louis Pajor, azaz Pajor Sándor nagyszülei által épített tanya [chacra) lett.12 2014-ben felmértük, majd 2016 tavaszán megvásároltuk és lebontottuk az 1917-ben épített, egykori Pajor-tanyát. Az egykor szebb napokat látott tanyaegyüttest 2014-ben egy őslakos indián család lakta, 2016-ban pedig már üresen állt, csak az egyik melléképületet lakták. A tanya központi épülete egy tornácos (gang), konyha-szoba-szoba- fürdőszoba beosztású, lapos tetős, téglafalú lakóház. A portán számos gazdasági és melléképület található: kültéri kemence, wc, tyúk- és disznóól, kisbolt, feldolgozó, kutak és ciszternák, szekérpajta és disznóvágó fészer. Tipikus „gringa ház”, amelyet Pajor János és felesége, Nagy Elena 1917-ben épített családi összefogásban, kézi erővel. A lakóház, de a porta valamennyi építménye is a nap- és holdjáráshoz, valamint az uralkodó szélirányhoz igazodva épült.13 7. kép. A Pajor-tanya lakóháza (Fotó: Sári Zsolt, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014) 12 A chaco-i magyarok építkezéséről részletes összefoglalót olvashatunk Zsonda Márktól, akinek szives segítségét ezúton is köszönjük. Ahogy ez az Írás, úgy maga a kutatás sem sikerülhetett volna az ő támogató segítsége nélkül. A chaco-i építészetről írt munkájában fogalmazza meg az első telepesek építkezéseivel kapcsolatban: „A kivándorlók megérkezésük után felépítették az első ranchitó-kat. Ezek igen egyszerű szerkezetű egy, legfeljebb két udvara nyíló, szoba-szoba, vagy szoba és konyha-kamra helységgel kibővített épületek voltak. Amint nőtt a család, vagy lehetőség adódott rá, többsejtűvé bővítették az épületet. Később az új lakóépület felemelésekor vagy melléképületként funkcionált tovább és ”galpon”-ként használták” vagy elbontották.... favázas sárfalas házakat építettek. A ház helyének kijelölése után keményfa cölöpöket tettek vertek le, egymástól egy-másfél méter távolságra. A fák sorát madzaggal jelölték ki. A ház alaprajza négyzet vagy téglalap volt. Az így levert cölöpöket nem fonták be, hanem mintegy 30 cm távolságra a talajszinttel párhuzamosan kisebb „botokat” kötöttek rá. A fal tetején szintén vastagabb fából koszorúgerendát tettek zárásként, ezekkel párhuzamosan. Az ajtó fölötti részt, a homlokfalat szintén ezzel a technikával készítették. Az ablak és az ajtó helyét megtartották később az építés alatt. Külön keretet nem készítettek. Ablaküveg nem volt, legfeljebb spaletta vagy deszkalap az ablaknyílás téli lezárásához. Ha került üveg az ablaknyílásba, akkor az a sárba lett beillesztve nem ablakkeretbe (marko), viszont így a nyithatósága megszűnt, és csak fényforrásként szolgált. ” ZSONDA Márk 2014.97-99. 13 Pajor Sándor, aki bemutatta a tanyát, kiemelte, hogy a wc is úgy lett elhelyezve a tanyán, hogy a szél hátravigye a szagokat. Az épület közösségi tere volt a fedett gang. Itt étkeztek, itt fogadták a látogatókat, és nagy hőségben az éjszakát is itt töltötték. A fedett, boltíves gang környezeti funkciója az árnyékolás volt, hiszen innen szellőztették a délkeleti tájolású szobákat is. A konyhát szinte csak főzésre használták, öntöttvas sparhelt, asztal, polcok voltak a berendezés darabjai. A szobák alapvetően hálószobaként funkcionáltak, a berendezésük ágyakból, szekrényekből, ládákból állt, illetve itt tartottak egy víztartó dézsát, állandóan friss vízzel. Az épület végében helyezték el a fürdőszobát - amit „nedves helyiségnek, baho es húmedo-nak” neveztek. Vezetékes víz nélküli ugyan, de a födémbe épített tartályban gyűjtött vízzel lehetővé vált a tisztálkodás. A gang, de a szobák és a konyha padlója is szép mintázatú gránitlapokból készült, amelyek még ma is láthatók az épületben. A lakóházat hullámpala tetővel fedték (chapa). A falakat vakolták, az eresz alját keskeny profilú tagolt párkány díszítette. A család és az állatok vízellátását az udvari kerekes kútból oldották meg. Később egy szélkerék meghajtású molinót (szivattyút) szereltek a kútra. A kútvizet a tetőről összegyűjtött esővízzel egészítették ki, az utóbbit a házban vagy a ház alatt kialakított vízmedencében, egy 20 m3-es ciszternában tárolták. Ez a víz segítette a családot a száraz téli hónapokban. A porta melléképületeit összefoglaló névvel „las casas”-nak mondják, ezek a gazdasági épületek (galpon), többek között a disznók hizlalásá8. kép. Szabadtéri kemence a Pajor-tanyán. Villa Angela, Argentína (Fotó: Sári Zsolt, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014) 9. kép.: Udvari kút felmérése a Pajor-tanyán - Cseri Miklós és Sári Zsolt. Villa Angela, Argentína. (Fotó: Zsonda Márk, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014) 461
