Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Néprajzi tanulmányok - Sári Zsolt: A magyar diaszpóra kutatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

TISICUM XXV. - NÉPRAJZI TANULMÁNYOK

A chacoi magyarok

Az általunk vizsgált közösség Argentína északkeleti részén, Chaco tartományban található. Az őshonos népek (guaranik és zobák) mellé a XIX-XX. század fordulóján érkeztek európai telepesek, köztük németek, olaszok, magyarok, ruszinok, szlovákok, lengyelek és szerbek. A magyarok leginkább a Villa Angela nevű városban és Coronel du Graty faluban, illetve a környező tanyavilágban telepedtek le, utódaik itt élnek ma is.8 Amikor a XX. század első harmadában megérkeztek a magyar telepesek - akiknek a jelentős része még Észak-Amerikába akart eljutni - a környék őserdővel borított vidék volt. A Buenos Airesbe érkező tömegek a kötelező karantén után több hetes útra keltek, hiszen az argentin kormány földet ígért számukra. A földet ugyan megkapták, de az őserdőben, amelyet két kezükkel kellett megtisztítaniuk, feltörniük, hogy később majd gyapotot termesszenek, illetve szarvasmarhákat tenyésszenek a hatalmas legelőkön. A mostoha körülményeket, az ismeretlen világot sokan nem bírták, tömegesen pusztultak el az első generációs bevándorlók. A túlélők és gyermekeik nehéz fizikai munkával tudták mindennapi életüket megalapozni. Alapvetően azonban nem tudtak kitörni ebből a szegénységből. A kudarcot nem vallották be az otthon maradottaknak: „optimista levelek mentek haza, szép ruhába öltözve fotózkodtak (tíz pesóba került az alkalmi viselet bérlése az utazó

5. kép. Gyapotültetvény a Villa Angela melletti tanyavilágban. Argentína (Fotó: Sári Zsolt, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

pedig 1914-ig újabb közel félmillió lakos hagyta el az országot. A migráció ezen eltömegesedett szakaszában a kivándorlók mintegy háromnegyede férfi volt, ezen belül pedig szintén háromnegyedük az igazán munkaképesnek számitó 20-49 évesek korosztályához tartozott, az 50 évesnél idősebbek aránya még a három százalékot sem érte el. E kivándorlók természetesen nem voltak mind magyar nemzetiségűek. A magyarok aránya alig haladta meg az egynegyedet (26,3 százalék), ám hasonló arányban vándoroltak ki szlovák nemzetiségűek is, illetve jelentős mértékben horvátok (16,6 százalék) és németek (15 százalék) is elhagyták az országot. ” PAPP Z. Attila 2010. http://epa.oszk.hu/00400/00462/00048/1890.htm Hozzáférés: 2016. november 5.

8 A több tízezres magyar közösségnek komoly társadalmi szövete jött létre. Ennek nyoma a még ma is működő magyar egyesület, az 1932-ben alapított Villa Angela I. Magyar Egyesület (Sociedad Hungara de Villa Angela). Villa Angela-ban a harmincas évek végén néhány esztendeig magyar nyelvű óvoda és elemi iskola is működött.

fotográfusoknál), így az állítólagos jólétet látva újabb családok kerekedtek fel otthonról.”9 10 11

Villa Angélában, Coronel du Gratyban, illetve a környező tanyákon készítettünk interjúkat az ott élő magyar közösség másod-, harmad- és negyedik generációs tagjaival.™ Az életútinterjúk fókuszában a kivándorlás hátterét, okait kutattuk, majd pedig a letelepedés nehézségeit, az első építkezéseket, az életmód átalakulását, a magyar kulturális elemek megmaradását, megőrzését. A legidősebb nemzedék tagjai közül páran még jól beszélik az anyanyelvet, a középgeneráció tagjai értik, de már csak kevesen beszélik a magyart, míg a fiatalabbak nevükben és néhány kulturális elemben őrzik őseik magyarságát. Zsonda Márk az elmúlt években ösztöndíjjal töltött több hónapot közöttük, és tanította őket magyarul, illetve tanított nekik magyar történelmet és néptáncot.11

6. kép. Néprajzi gyűjtés közben. Balról jobbra: Szalmási Gizella, Zsonda Márk, Botka Gyula, Cseri Miklós. Villa Angela, Argentína (Fotó: Sári Zsolt, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

A kiválasztott épület

Kutatásunk egyik legfontosabb eleme a Skanzen számára kiválasztani egy jellegzetes magyar vonásokat mutató épületet, amely Szentendrén reprezentálhatja a chaco-i magyarokat. Zsonda Márk, Cseri Miklós és Sári Zsolt - kiegészülve helyi segítőkkel - járta a környék tanyáit. A kutatás során felkerestük Botka Gyula tanyáját, aki a mai napig ötvenhektá- ros földjén gazdálkodik, és ötven szarvasmarhát is tart, s jó példája ma is annak az életformának, amit az itt élő magyarok az elmúlt évtizedekben folytattak. A terepbejárás során felkerestük a Coronel Du Graty melletti tanyák között található egykori iskolát is, amelyet az 1950-es évek9 LUKÁCS Csaba 2013.

http://www.erdelyinaplo.ro/aktualis/riportok/dzsungelirto-hazavagyo- magyarok Hozzáférés: 2016. november 5.

10 Köszönet az önzetlen segítségért a chaco-i magyar közösség tagjainak, akiknek a nevét itt most magyarul tüntetem fel: Pajor Sándor, Vajda István, Botka Gyula, Botka Erzsébet, Szalmási Gizella, Fodor Ida, Barabás Károly János, Barabás Károly, Botka Chivi és a Coronel du Graty-ban működő Liliom Néptáncegyüttes fiatal tagjai.

11 Erről az élményünkről egy blogbejegyzésben tudósítottunk. SÁRI Zsolt 2014.

http://skanzenkurator.blog.hu/2014/05/12/iskola_neptanc_kozosseg_ ujabb_allomas_argentinaban Hozzáférés: 2016. november 5.

460