Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Bartha Júlia: A juh a törökségi kultúrában
Bartha Júlia A juh atörökségi kultúrában A török népek kultúrájában a juh a gazdálkodás alapja. Fontosságát mi sem mutatja jobban, minthogy a juhtenyésztésre épül a gazdaság, alapja az életmódnak, a táplálkozásnak, lakáskultúrának, de jelentős momentuma a néphitnek és a népművészetnek is. A török kutatók, élükön Ibrahim Kafesogluval, hangsúlyozzák, hogy a török népek nagyállattartó népek, kultúrájukat leginkább a steppel kultúra jellemezte, és annak továbbélését látjuk ma is. A nomád életmód fogalmának átértékelésére utal ezzel. A régészeti kutatások újabb eredményeinek tükrében valóban átértékelődött a nomád fogalom. A nagyállattartó népek hatalmas nyájaikkal nem vonultak együtt, hanem megültek egy szállásterületet, és onnan hajtották fel a fennsíkokra legeltetni az állatokat. A kínai forrásokra hivatkozva Radloff s nyomán a török szerzők, közöttük a már említett Ibrahim Kafesoglu és Abdülhaluk Qay,1 meglátása szerint a steppel kultúra sokkal egységesebb, mint azt a korábbi kutatások alapján gondolnánk. Az azonos ökológiai feltételek mellett élő törzsek kultúrája között alapvető különbségek nincsenek, s az anatóliai félnomád állattartás ennek a steppei kultúrának a folytatása: az anatóliai törökség életmódjának és gazdálkodásának az alapja a legeltető állattartás, a ’konar-göger’, a félnomád életmód. A juh a gazdálkodásban a ló mellett a legfontosabb állat. Haszonállatként a X. századtól félnomád körülmények között tartották a török törzsek. Török szerzők, Qay és Kafesoglu véleménye szerint a mai yürükök és türkmének az Anatóliai-fennsíkon félnomád állattartást folytatnak.1 2 A mai Törökországnak szinte minden területén tartanak juhot, de hatalmas nyájak a belső-anatóliai fennsíkon és Kelet-Anatóliában a Toros lejtőin és Maiatya, Bitlis, Diyarbakír vidékén vannak. A ma is tenyésztett fajta a durva szőrű, zsírfarkú juh, a karakul, de fekete fejű pleveni fajtát és merinó juhot is tartanak. Voltaképpen a közép-ázsiai és kisázsiai juhtartás alapja a karakül juhfajta, ami rendkívül igénytelen állat, kiválóan alkalmas az extenzív állattartásra, jó a hús-, tej- és gyapjúhozama. Az állattartás rendszerében a juhtartás jelentőségét mutatja, hogy ma Belső-Ázsiában egy-egy családnak átlag 150, Perzsiában 200-500, az Altajban 200-300 juha van. (Összehasonlításul egy adat: a XIX. század végén Mongólia 500.000 lakosának 20 millió juha volt.) A juhtenyésztés törökségi kultúrában betöltött szerepét az is bizonyítja még, hogy a török nyelvben 109 szó ismert a juhászat szókészletéből. A juhok életkorára, alakjára, színére, szarvállására és testfelépítésére vonatkozó szavak ezek. Példaként néhány: toy, kon, kony, kuzu, a hat hónapnál fiatalabb bárány neve foto, az első ellésből született bárány a boldír, a kosok megjelölésére szolgál a top, kogkar, toper kifejezés. Néhány példa a színükre vonatkozóan: kartal toy (sas színű, vörhenyes juh), gesztenyeszínű a kongur toy stb.3 Ibn Fadián 921-ben az oguz törzsekről szólva százezer fehér juhot ír, bár nyilvánvaló, hogy nem lehet a juhok számát pontosan tudni. A juhtartás 1 QAY, Abdülhalük 1990.6-8. 2 QAY, Abdülhalük 1990.6-9. 3 QAY, Abdülhalük 1990.8. a török kultúrában az évszázadok során nem veszített jelentőségéből, ma is juhtenyésztő népek élnek Közép-Ázsiától Iránon át Kis-Ázsiáig, de akár az arab országokat is ide vehetnénk, hiszen a nomád életmód mellett ez az állat igényli a legkevesebb törődést, és nemcsak a szaporulatáért, gyapjáért tartják, hanem a népi táplálkozás alapja is. Anatólia nomád törzsei számára a nyájak létszáma a nagycsalád rangját, vagyonát, tekintélyét jelenti. A juhokat részben a tenyésztés figyelemmel kísérése miatt, részben a tulajdon védelme miatt füljegyekkel látják el: bemetszik a juhok fülét különféle, a tulajdonosra jellemző alakzatban. így elkerülhető, hogy a nyájak keveredjenek. A török gazdaságnak nagyon fontos területe az állattartás s azon belül is a juhtenyésztés. Húsáért, gyapjáért és a tejéért tartják. A környező muszlim vallású országokba jelentős a kivitel, hiszen a népi táplálkozásban a húsfogyasztás jelentős részét juhból nyerték, kisebb mértékben a baromfi és a marha játszott szerepet. Fejés, tejfeldolgozás A juh tejhozama az egyik legfontosabb haszonvétele a gazdálkodásnak. A februári ellést követően a bárányok szoptatására és felerősítésére megy a tej, de amint legelőre hajtják az elválasztott állatokat, megkezdődik 1. A juhok fejése Kelet-Anatóliában (Internetes forrás: 2016.08.12.) 427
