Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Bartha Júlia: A juh a törökségi kultúrában
TISICUM XXV. -NÉPRAJZI TANULMÁNYOK a fejés időszaka, és eltart egészen október végéig, a „beszorulás” idejéig, amikor már a téli szállás felé terelik az állatokat. A tej minősége mindig függ a legelő minőségétől is, a legjobb időszak a legeltetésre és a legnagyobb tejhozamra a tavaszi és a kora nyári idő, amikor a legkövérebb a legelő. Reggel és este fejik a juhokat. Ha kecskenyájjal legeltetnek együtt, akkor először a kecskéket fejik, azután a juhokat. A fejés idejére fejükkel egymás felé fordítva kettes sorba állítják a juhokat. A joghurt- és sajtkészítéshez legelőször oltóanyagot (firsik) készítenek báránygyomorból. (A kimosott gyomrot savóba teszik, a levébe sót, fügét vagy cukrot, esetleg szőlőt tesznek és a napon érlelik.)4 A juh a török néphitben A törökök néphitében az állatok a gonosz szellemek ellen védik a földi világot. A sas, az oroszlán és általában a vadállatok a nappalt, a hegyi kecske, a szarvas, a kos, a bárány (a páros ujjú patások) az éjszakát óvják a gonosztól. A török szemiotikában a kos a férfiasság, az erő, a vitézség és a függetlenség jelképe. A juh mint áldozati állat A juh a törökségi kultúrában ősi türk örökségként számon tartott áldozati állat, amit az iszlám is a szakrális rituáléjába épített, a ramadáni böjtöt lezáró áldozati állatként. A kurban bayrami voltaképpen az ősi áldozatünnep monoteista megfelelője.5 Az első írásos adat erre Észak- Kínából való Kr. e. 1045-ből, amikor is az uralkodó tiszteletére, az iránta való hűség kinyilvánításaként kost áldoztak, és az állat fejét egy magaslaton karóra tűzték, hogy óvja az alattvalókat. Az ősi türk szokás folytatását látjuk a juh formájú sírkövek, a „balbalok” megjelenésében.6 Recens adatok is utalnak arra, hogy az erőt, hatalmat, bőséget jelképező állatáldozat a legnagyobb ajándék. Kazakisztánban, Türkmenisztánban a nomád törzsek élő hagyományaként írja le Abdülhalük Qay, hogy a halotti torra áldozati állatot ölnek.7 Az áldozatra szánt állatokat az 2. Kosfejet ábrázoló őszét tálka a Jász Múzeumban 4 KUTLU, Muhtar 1987.127. 5 GOLDZIHER Ignác 1980.207-322. 6 QAY, Abdülhalük 1990.183. 7 QAY, Abdülhalük 1990.58. elhunyt rokonai viszik, a sátor előtt összegyűjtik őket, majd kiválasztják a leginkább megfelelő kost. Néha többet is. Az állat lelkét temetik a halottal, a sír fölé kövekből halmot emelnek, amelyre az állat karóba húzott fejét tűzik. A karakirgizeknél is szokás, hogy a sírra a halott rangjától függően esetleg több kosfejet is tűznek (Türkmenisztán, Nohurlu törzs szállástemetője).8 Az adat kísértetiesen hasonlít az Ibn 3. A Nohurlu törzs kosfejes temetője Türkmenisztánban (Internetes forrás: 2016.08.12.) Fadián által hozott, X. századi türk temetkezési szokások leírásához.9 A karóba húzott juhkoponya elsődlegesen rontáselhárító célzattal kerül a sírra, sírjelként való alkalmazása ebből alakulhatott ki. A néphit megőrizte eredeti jelentéstartalmát, az iszlám vallás pedig beépítette a szokásrendjébe, így jöhetett létre a pásztor sírjeleknek az a fajtája, amit Kelet-Anatólia területén Diyarbakir, Elazig, Erzurum, Kars és a Van-tó környékén látunk, azokon a településeken, ahol egykor az Akkoyunlu és Karakoyunlu törzsek szálláshelyei voltak.10 4. Kos formájú sírjel (B. Karamagarali nyomán) 8 QAY, Abdülhalük 1990.58. 9 §E§EN,R. 1975.36-37. 10 BARTHA Júlia 2006.129. 428
